Most már muszály megkérdeznem, tényleg én lennék az állatkínzó, meg aki nem törődik a kutyáival?

Nos kezdem az elején. Van 2 kutyám (egyik kölyök kora óta velünk van, másikat nemrég hoztuk el egy gyepmesteriről), és egy macskám (valahonnan kidobták, és úgy szedtük össze őt is), akiket amint eljött az idő, és pénzügyileg lehetőségünk ivartalanítattuk. Na és már mikor a kölyöknek eljött az ideje és vittem, a munkatársaim csúnyán néztek, és hogy hogyan tehetem ezt szegénnyel. Utána nemsoká a macskát, majd most a másik kutyát is elvittem. És minden alkalommal megkaptam a munkahelyemen, hogy milyen mocskos állatkínzó vagyok, hogy tehetem ezt az állataimmal... Nem gondolnám, hogy tényleg én lennék az állatkínzó, bezzeg amikor nekik mondom, hogy talán elkellene gondolkozni nektek is rajta, hát akkor jön a hurrogás. Főleg most, hogy a munkatársamnak vannak kiskutyái, mert összepároztatta a 2 kutyáját, mert hogy milyen jó lesz. És most is vitatkozok velük, mert 6! hetesen akarja eladni, mert amúgyse akarja őket beoltatni... örüljenek, hogy kaptak féreghajtót (chipet meg se említem inkább, azt pláne nem akarja)

Meg van egy másik ideggyenge, mindenre allergiás kiskutyája, és épp tüzelt, és arra járt egy másik kb 8 hónapos kan, és a kan elkezdett "próbálkozni", és még nevettek is rajta, hogy úgyse tudnak összeragadni. Na ja, sikerült.. És bepróbálkoztam, hogy még elviheti ivartalanítani, na hát akkor is mit kaptam. És most is, mert számolgatta, hogy mikor fial, és mikor lesz 6 hetes amikor tovább passzolhatja, és mondtam, hogy nem lesz egyszerű keverék kutyákat még ingyen odaadni sem, és erre, hogy milyen negatív vagyok, meg stb.

Miért nem elfogadott nálunk még az ivartalanítás? És miért kell állatkínzónak tekinteni aki megteszi?

(Bocs, ha hosszú lett, de már muszály volt kiadni magamból, mert nem érzem magam állatkínzónak)