Kutyások! Nektek erről mi a véleményetek?

Ezt írtam oda: "Sziasztok!

Én "odaát" vagyok, tehát kutyám van, nagytestű, roti-nj keverék, sokan félnek tőle első ránézésre.

Nagyobb részt póráz nélkül sétáltatom, a forgalmas csomópontokon rajta van a szájkosár és a hámjára csatolt kispóráz.

Alap, hogy ha gyerekesek jönnek, akkor lábhoz hívom, vagy megfogom.

Csak és kizárólag pórázon élni egy kutyának állatkínzás, attól lesz antiszociális, ingerült és ebből kifakadóan agresszív!

De a kutyatartók 70%-a tényleg nem tud kulturáltan kutyát tartani, nevelni és sétáltatni, ez igaz! Nem szedik az ürüléket, odaengedik idegenekhez, akiket a kutya összeugrál, összenyálaz, kiveszi a gyerek kezéből a kaját, stb...mind láttunk már ilyeneket.

És igen, sok kutyatartó akkor sem fogja meg a kutyáját, ha más erre megkéri...akár gyerekesek, akár én!! mert éppen pórázon van a kutyám és akkor nem akarom, hogy ismerkedjen, vagy éppen gyakorolunk, és ne zavarják meg a kutyámat...

De a kisgyerekes szülők se szentek sajnos: tavaly nyáron, a cukrászdából mentünk le a Duna-partra...előttem gyerekekkel mentek többen, ezért Argos-t lábhoz rendeltem, és úgy mentem el mellettük, hogy a kutya és a család között legyek! Amikor megelőztük őket, közöltem a kutyámmal, hogy "futás, mehetsz", mire előrefutott...erre beszóltak, hogy póráz??? Mondtam, hogy DIREKT maguk miatt hívtam lábhoz, fegyelmezett, nem fogom megkötni a parton, mikor mozogni hoztam.

Olyan is volt, hogy a pórázon láb mellett haladó kutyámra hátulról rávetődött egy kisgyerek, szülő km-ekre...szerencsére kutyám nem kapott oda, pedig kutyára ilyen szituban oda szokott kapni. Felvilágosítottam a szülőt a felelősségéről, és hogy tanítsa meg a porontyot a kutyákkal való bánásmódra, mert legközelebb egy másik kutya megharaphatja ezért. Erre jött, hogy a harapós kutyára szájkosár kötelező...mondtam, hogy nem harapós, de ha megijesztik ilyen keményen, akkor önvédelemből haraphat! Aztán otthagytam.

Engem nem zavar, ha valaki fél vagy utálja a kutyákat, ha UDVARIASAN megkér, hogy "legyen szíves kösse meg, félek". De amikor leüvöltik a fejemet, akkor elpattan az agyam és én is tudok ám "úgy" visszaszólni :)

Kedves Kérdező: Ha a sztori így történt, ahogy leírtad, akkor bunkó volt a kutyás, de nagyon...

Alapszabály, hogy gyerekek közeledtekor minimum lábhoz hívom a kutyát, de inkább megfogom...főleg, ha megkérnek rá!

Idén tavasszal a parton épp padon ültem, Argos pár méterre szaglászott. Jött egy bringás anyuka a háta mögötti székben kislányával, és kb. 10 m-re tőlünk lelassított, és így szólt: "Legyen szíves fogja meg a kutyáját!" Egy szó nélkül odahívtam és lefektettem Argost, ekkor Anyuka: "Köszönöm" Már rég odébbállt, mire ki bírtam nyögni, hogy "szívesen". Köpni-nyelni nem tudtam, hogy nem fejhangon visítozott, üvöltözött, hanem intelligens ember módjára megkért...ilyenkor természetesen szó nélkül megfogom a kutyát!

Szerencsére vannak normális szülők is: tegnapelőtt már sötétedés felé pont egy 2-3 éves kisfiúval és szüleibe botlottunk a sarkon majdnem szó szerint :) Kisfiú: "vau-vau". Szülők mosolyogtak. Kérdeztem, hogy megsimogatod? Erre elnevette magát.Lefektettem ARgos-t, és fél órán át elemezte a kisgyerek a kutya fülét, szemét, farkát. Elmagyaráztam, hogy a farka régen fájt, ezért arra vigyázni kell, ezért anyuka segítségével előrébb lépett a kutya háta mögül :) Nagyon cukik voltak.

Argos közreműködésével és szelíd rábeszéléssel sok, kutyától félős kisgyerek ébredt rá, hogy nem minden nagy kutya harap. Végül mindig labdázással végződött a "terápia": gyerek dobálta a labdát, sokszor a vízbe is, Argos pedig végkimerülésig adja nekik vissza :)))

CSAK TOLERANCIA, EMPÁTIA ÉS ODAFIGYELÉS KELL MINDKÉT FÉL RÉSZÉRŐL!!!"

A véleményemet már leírtam a másik kérdésnél:

"Két kutyám van, német juhász és golden retriever. (Most a párom kis 12 hetes huskyját is tanítom, de tőle még nem fél senki és még pórázon van a városban). Sokszor megyünk póráz nélkül, de a lábam mellett jön mindkettő, amíg nem hallják, hogy mehetsz. (Most a párom kis 12 hetes huskyját is tanítom, de tőle még nem fél senki és még pórázon van a városban). Ha valaki udvariasan megkér, hogy rakjam rá a kutyákra a pórázt szó nélkül megteszem. Ha bunkón kér meg én is bunkón válaszolok, de rájuk teszem.

Nálunk nincs kutyafuttató, ezért máshol, a természetbe engedem őket futni. Ha valaki jön szemben, akkor láb mellé rendelem őket és úgy megyünk tovább. Általában megdicsérik őket, hogy milyen okos kutyák, csak ritkán bunkók.

Egy sztori a "bunkó kutyásokról": Sétáltunk a német juhászommal, még csak ő volt meg, kb. 7-8 hónapos volt(most 2 éves). Piros lámpa a városban én leültettem magam mellé és várjuk, hogy mehessünk. Valahonnan hirtelen megjelent egy kisfiú 4-5 éves lehetett(szülő sehol) és szó nélkül elkapta a kutya nyelvét és meghúzta. A kutyám nyüszített egyet, de nem bántotta a gyereket. Lehajoltam a kisfiúhoz és mondtam neki, hogy ilyet nem csinálunk, mert fáj a kutyusnak, csak szépen megsimogatjuk. A gyerek elkezdte simizni a kutyát, már szépen. 5 perc múlva megjelenik a "gondos" anyuka, hogy ő látta a boltból, a pénztári sorból, hogy a kutya megtámadta a gyereket. Elmondtam a sztorit az anyukának, de ő csak azt hajtogatta, hogy márpedig megtámadta. De természetesen én vagyok a bunkó és felelőtlen csitri(18 voltam akkor), mert nincs szájkosár(póráz volt)) a kölyök! és jól nevelt! kutyámon és(már tök idegesen) még azt is meg mertem mondani az anyukának, hogy talán nem kellene a kisgyereket az utcán hagyni, amíg ő vásárol és nem történne ilyen félreértés.

Hozzáteszem, hogy tényleg vannak bunkók mindkét oldalon, de nem az a jellemző, ne általánosítsunk. Az élet minden területén találkoztunk már bunkókkal és kedves emberekkel."