Te visszaadnád a 3 hónapja befogadott kutyát? Lehet, hogy számonkérik rajtam! (? )

Itt mindenki azt javasolta, hogy add vissza a kutyát, de eszed ágában sincs. Akkor miért tetted fel a kérdést? Azt vártad, hogy megerősítsenek?

Ne haragudj meg érte, de attól, hogy te 3 hónapig törődtél egy kutyával, attól még nem a tiéd. Lehet, hogy az előző gazdája évekig tette ugyanezt. Most ilyen alapon, ha valaki arra kényszerül, hogy a gyerekét nevelőszülőkhöz adja és pár hónap múlva adottak a körülmények, hogy visszamenjen a gyerek a családjához, akkor nem adják vissza, mert eddig ők etették, játszottak vele, eljártak játszótérre, kirándulni és megszerették... Ez elég sarkított példa, de szerintem érthető, hogy mit akarok mondani vele!

Te mit szólnál hozzá, ha a tiéd lenne a kutya és meglátnád később valaki másnál, de nem adná vissza, mert eddig ő gondozta? Elvileg senki sem kötelezett rá, beadhattad volna menhelyre is és akkor lehet hamarabb visszakerült volna az eredeti gazdájához. Lehet, hogy eddig a menhelyeken keresték, vagy az interneten és a plakátok később kerültek ki (bár az is előfordulhat, hogy csak nem vetted észre őket, esetleg azon a környéken plakátoltak, ahol a kutyus lakott és magától ment messzebb, ahol megtaláltad és ott csak később kerültek ki a plakátok). A kutya nem a tiéd, ezt el kell fogadnod!

Ha szeretnél kutyát számtalan lehetőséged van, hogy egy sajátra tegyél szert, ne "lopással" szerezz barátot/társat magadnak! Mert ha nem adod vissza, az bizony lopás!:( Ráadásul lehet az eredeti gazdájának is álmatlan éjszakákat okozol és még kellemetlen is lesz, ha összefutnál vele a kutyával együtt!

Egy évig köteles vagy visszaadni, ha tudják baármivel bizonyítani, hogy az övék volt. Fénykép, oltási könyv, állatorvos, kutyakozmetikus, eladó az állatkereskedésben, szomszéd, ezer ember tudhatja, kié a kutya.

Egyébként mindenben egyetértek az előzővel. Nem tudom, miért kérdezed, ha megvan a véleményed, és nem tudom, mit tennél, ha tőled veszne el és meglátnád a szomszédnál, aki már azt állítaná, hogy az övé, mert éppen aktuálisan nála van és ezt meg ezt megtette érte. Gondold át kicsit a másik oldal helyzetét is, ne legyél önző.

Ha azt nézem, hogy mi a helyes akkor visszaadnám, hiába fájna. Már sokan elmondták, hogy miért. Gyakorlatilag a kóbor kutyáknak 2hétig keresik az eredeti gazdáját ha bekerül menhelyre, ezután az idő után örökbe adható. Ha kerested az eredeti gazdáját, említetted az állatorvosodnak, hogy találtad... és ennyire ragaszkodsz hozzá akkor elvileg megtarthatnád.

A kérdésedre a válasz igen visszaadnám, velem is megesett, csak nem 3 hanem 2hónap után került elő a gazdi, akit veszettül kerestünk egy hónapig. Miután úgy mertünk a kutyához állni, hogy a mienk, nincs aki keresi egy véletlen következtében megtaláltuk az eredeti gazdáit, akik elvitték. Mindenki sírt, nagyon megszerettük, de várták haza és ez volt a helyes.

Ha együtt tudsz élni ezzel a tudattal, akkor lelked rajta tartsd meg, ez a Te döntésed. De azért én beszélnék az eredeti gazdájával a helyedben és megpróbálnám elkérni/megvásárolni inkább tőle a kutyát, így tisztább lenne a lelkiismereted és ő is tudni fogja, hogy jó helyen van a kutya.

Ismerősömnek ( gyerek kori barátnőm ) ír szetterük volt.

A szetterek igen csak szeleburdi izgága önfejű kutyák. Sokszor játszotta azt a gazdáival, hogy kitépte a pórázt barátnőm kezéből, és elrohant. Így történt, hogy egyszer nem került elő. Évekig keresték az akkor négy éves kutyájukat, és kb három év múlva látták egy nővel. ( átlagos vörös színű kan kutya volt, jegyek nélkül, de ezer közül is felismerték, és képzeld a kutya is őket... )

A nő nem akarta vissza adni a kutyát, így perre mentek. Na és mi lett a vége??? Két év múlva büszkén sétáltatta eredeti tulajdonosa ( barátnőm a szüleivel ) és mesélték, hogy hogyan nyerték meg az ügyet.

Jól gondold meg, mert ennek anyagi vonzata is van. Ugyanis a vesztes fizeti az összes per költséget, plusz valószínű nem vagyoni kártérítést.