Akikek befogadott kutyájuk van: szoktatok azon gondolkodni, hogy milyen lehetett a múltja?

Nekünk mind két kutyám befogadott, az egyik 5 évesen, a másik rá két évre 8 évesen került hozzánk.

Az elsőt a gazdi adta le menhelyen tehát valamennyi elképzelésünk van az életéről. Állítólag szeretetben élt és az idős gazdi azért vállt meg tőle mert sokat betegeskedett és félt hogy mi lesz a kutyával ha történik valami. Idővel sok minden kiderült a kutyaviselkedéséből, pl. valószínű hogy sosem találkozott más kutyával, teljesen kiborul ha egy másik kutya csak megközelíti. Amikor befogadtuk a második kutyánkat, hetekig bepisilt, nem evett (lefogyott 3 kilót), elbújt, nem volt hajlandó sétálni, nem állt szóba velünk. Aztán rájött hogy hiába tüntet, ez a kutya marad. Így bár elkerüli, de elfogadta hogy ez van.

A másik kutya, ő neki kalandos a múltja, megjárt több gazdit, utcát, gyepit. Neki többet találgatjuk az életét, nem értjük vajon miért tették ezt vele, ugyan is ilyen problémamentes kutyával még nem volt dolgom. Néha már idegesítően "jó". Az a mindenmindegy típus, bármi történik, bárhova megyünk, bármit csinálunk ő csak kedvesen bambul. És soha nem ugat, évente 2-3x ha hallom a hangját. Vajon a bántalmazások miatt ennyire visszafogott és behódoló? vagy mindig ilyen volt de akkor miért dobták ki? Tele van rejtéllyel, még a tenyésztő is előkerült és visszaakarta venni, fogalma sem volt hogy mi történik a kutyával. De látta hogy nálunk aztán révbe ért.

Én két éve hoztam ki egy tiszta fekete németjuhit az Illatosról. Bent nem vették észre, hogy tetovált így a szokásos áron tudtam elhozni.

Amikor pucoltam a fülét akkor jöttek elő a számok. Mivel kíváncsi ember vagyok, így addig nyaggadtam a MEOET-t amíg sikerült kkideríteni a tenyésztőjét. El is jöttek látogatóba, és sok mindent megtudtam a kutya elő életéről. :-)