Szörnyű lelkiismeret-furdalásom van, kidobjam a kutyát?

figyi, kicsit felhúztál, de igyekszem higgadtan válaszolni. alapesetben az mondanám, h ne vidd vissza, mert meg fogja viselni az állandó környezetváltozás, h egyik helyről a másikra viszik, sehol nem marad sokáig, sehol sem kell. de mivel nem tudsz neki szeretetet adni és foglalkozni sem igazán foglalkozol vele, azt se jó szívvel, magyarán csak ellátod, így ennél talán egy másik örökbefogadó gazdi is jobb lenne. semmit nem tudsz a kutyákról, ha azt hiszed, h nem érzi, h nem szereted és ez neki a legkevésbé sem számít.

és még valami. képzeld el, h én úgy kaptam kutyát, h soha soha életemben nem láttam még, amikor már az enyém volt. más választotta ki nekem, aztán felhívott, hogy majd hozza, és pár héttel később a kezembe nyomta (megölték volna másnapra és ő lett a szülinapi ajándékom). akartam kutyát, de határozott elképzeléseim voltak. ő ezeknek rengeteg ponton nem felelt meg és nagyon megszenvedek vele, néha még most is. de egy biztos. az egymás iránti kölcsönös szeretetünk minden dili ellenére megkérdőjelezhetetlen és soha semmiért nem cserélném el ezt a torzonborz kis vakarékot. úgy szeretem, mintha én választottam volna, sőt talán még jobban. sőt, tudod mit, valójában tök mindegy lett volna. ő az én kutyám, és kész!

Leírom az én esetemet.

Kb. fél éve talált egy ismerősöm egy drótszőrű foxit. Megsajnáltam, magamhoz vettem, hogy majd keresek neki gazdit. Ivartalaníttattam, kikezeltem a sebeit, kozmetikáztam, oltottam, stb, saját pénzből. Kerestem az eredeti gazdáját is, nem lett meg. Eközben kiderült, a kutya neveletlen, mindent tönkretesz, antiszociális, stb.(senki sem ilyen kutyára vágyik)

Most kapaszkodj meg kedves kérdező, elhatároztam hogy megtartom a kutyát, pedig a mai napig nagyon nehéz vele, komolyan mondom! De mivel pár hónap alatt megszokott engem, és a másik két háziállatomat is, egyszerűen eszembe sem jut, hogy kiszakítsam a környezetéből, mert nekem "nem tetszik" a viselkedése.

Egy élőlényről beszélünk, nem egy tévéről, vagy mobiltelefonról, az ég áldjon meg!

Arra senki nem gondol , hogy a menhely b..sz..ta át a kérdezőt ??

Hiszen energikus kutyát kért és ehelyett lassú ,életunt pihenésre vágyó kiskutyát kapott.

Ez szép és jó , de pont azért kért egy pörgősebb kutyát, hogy egy egészt alkossanak és az életvitelébe gondolom egy ilyen kutya fért volna bele.

Én inkább a menhelyet hibáztatom.......

Azt írod, a kutyus nem tudja, mert elfojtod az érzelmeidet.

Te csak azt hiszed! Hányszor hallani olyat, hogy a kutya érzi, amikor a gazdija valami miatt szomorú, és ő a gazdi lábához ül, és vele együtt szomorkodik.

Nem tudsz neki hazudni!