Lelkiismeret-furdalásom van az állataim miatt! Mit tegyek?

"És mi lesz majd akkor, amikor én a saját nyuszimat szobatisztaságra nevelem, a másik pedig egyedül lesz, mert lehet, hogy a húgom éppen akkor nem foglalkozik vele? "

Le lesz vágva.

Kedves kérdező! Megkérdezhetem, hogy hány éves vagy?

Arra még nem gondoltál, hogy a tesódat is taníthatnád miközben nyusziztok? Nem tudom a konkrét körülményeket (nem is vagyok rá kíváncsi), de gondolom hogy a tesód napközis. Kb. 4-ig iskolában van, legjobb esetben otthon van fél 5-kor. Ha maradt még leckéje, vagy tanulni kell esetleg verset, akkor azt meg kell csinálni. Kb. este fél6, 6-ra megvan a maradékkal. De akkor már olyan fáradt meg késő van. Vacsorázni kell és aludni. A nyuszi nem mehet a tanulás rovására!

De hétvégén leülhetnél vele nyuszizni, és megmutathatnád, hogy te mit hogyan csinálsz. Pl. "Látod hugi, én így veszem fel, mert ha máshol fogom meg az fáj neki." vagy "Itt simogatom, mert..." vagy "És most ezt csinálom, mert..."

Magától mégis honnan a fenéből tudhatná egy 10 éves kislány, hogy hogyan kell egy állatkáról megfelelően gondoskodni!!?

Látod, régebben Te magad sem foglalkoztál ennyit a nyuszijaitokkal. Eszerint pontosan emlékszel, hogy kisebb korodban máshogy viszonyultál az állatokhoz. Na hát a húgod nyilván most van így ezzel, ami alapvetően normális dolog, az életkorából adódik.

Mit tehetsz? Vagy ugyanannyit foglalkozol a nyuszikkal, vagy megtanítod őt is. Vagy csak a tieddel törődsz, elvégre amúgy is a szüleid dolga lenne megtanítani a húgod az állattartásra. Azzal viszont senkinek nem használsz, ha csak ülsz és sírsz az egész miatt.