Kellemetlen: lelkiismeret-furdalásom van egy kutyám halála miatt, de vajon mit tegyek?

ez szörnyű, sajnálom! :(

Elhiszem, hogy felelősnek érzed magad. De ha amiatt érzel lelkiismeret-furdalást, hogy nem rohantál oda azonnal, és megmenthetted volna, akkor erre ne gondolj. Mert már akkor se lett volna semmi esélye szegények. :( Már akkor eldőlt a sorsa, amikor bedugta a kis fejét a kerítésen. És itt a szomszéd az egyedüli felelős, mert ő tart ilyen kutyákat. Ti meg nem tehettek róla, hogy kiszökött a kutya. Van, amelyik képes a 2 méteres tömör kerítésen is kijutni...

ezt olvasni is szörnyű volt. bocs a túlzott őszinteségért, de nekem is lelkiismeret furdalásom lenne (sőt, valószínűleg belebetegednék). el sem tudom képzelni, hogy miért nem rohantál azonnal, mikor nyüszített.

én nem gondolkodok ilyen esetekben, hogy "áá, biztos csak ez vagy az van", hanem rohanok, mert egy kutya nem nyüszít csak úgy, csak ha valami baj van.

ezt soha nem heverném ki.

és egyébként ne a szomszéd kutyáit hibáztasd, ők nem tehetnek arról, hogy nem lettek megnevelve, soha nem a kutya a hibás.

és még azon is elgondolkodtam, hogy talán az összes kutya (a jól neveltek is) bántották volna a picit, hogyha bedugja a kerítésen a fejét, hiszen úgymond bemerészkedett a területükre.

ezt nagyon elszúrtad, az az igazság. először is volt esélye kiszökni, tehát nem voltál elég figyelmes a biztonságával kapcsolatban, másodszor nem törődtél a nyüszítésével. nagyon rossz belegondolni, hogy épp haldoklott akkor..

ez igazán fel tud idegesíteni, mikor egy állat a saját gazdája (akinek a dolga lenne vigyázni rá) miatt pusztul el.

azért remélem, idővel enyhül a bűntudatod, és ha mégegyszer kutyát vállalsz, akkor jobban vigyázz rá.

... ezt a kérdést jobb lett volna, ha el sem olvasom eléggé felzaklatott...

Egyébként ugyanazok a gondolatok jutottam eszembe, mint a 2. válaszolónak.

Értelmetlen halál (már ha a halál lehet másmilyen egyáltalán), de ráadásul ott volt egy karnyújtásnyira a segítség (te).

Nem tudnám kiheverni egyhamar. Még azt is nehezen, ha egy idős állatom meghal, de egy ilyen esetet biztos, hogy nem.

Én talán belehalnék a bűntudatba a helyedben, mert sajnos ez leginkább a te hibád. Ő csak egy kölyök volt, akit legalább az első néhány hónapban pátyolgatni kellett volna (utána megszerezte volna a kellő tapasztalatot). Másrészt tudtad, hogy milyenek a szomszéd kutyái, mégis a véletlenre bíztad a kicsi sorsát. Ők olyanok, amilyenek, csak lemészároltak egy magára hagyott kölyökkutyát.

Rövid kis élet jutott neki és pokoli halál, nagyon sajnálom szegényt:(

Egyébként, ha egy nagyobbik kutyátok "osztja", akkor nyugodtan visíthatott volna bármeddig?

Erről a környékünkön élő kutyás emberek jutnak eszembe, akikből kétféle van. Az egyik, aki hagyja, hogy a kutyája önállóan keljen át az úttesten (vagy bárhol) és utána azt meséli "elütötték a kutyámat", a másik aki pórázon viszi az úttest mellett és senki nem üti el a kutyáját. (Persze nagyvárosról van szó, nem tanyáról.)

Egyetértek az első, hetedik, nyolcadik és kilencedik válaszadóval!

ne hibáztasd magad, nem tudtál volna semmit sem tenni

nem csak a kutyusod tépték volna szét hanem a kezeidet is

Te mindenképpen jobban jártál, a kutyus sorsa pedig már akkor is eldőlt, amikor bedugta a fejét...

Azt javaslom, ne hallgass a 2-6-os válaszadókra, úgy csak még nehezebb lesz túltenned magad rajta

és ha ez az incidens nem térített el Téged attól az akarattól hogy kutyád legyen, azt ajánlom, betonozd be a kerítés alját, hogy ne tudjon kijönni+ ne ássa ki magát

esetleg el is lehetne kerítve neki pl. a kert fele vagy nagyobb része, úgy, hogy ne legyen esélye sem a kerítéshez menni

az egész a szomszédod hibája, plusz még az tett rá egy lapáttal, hogy a kutyus kölyök volt és tapasztalatlan

a szomszédod tudja? hogy reagált rá?

szerintem kéne neki még egy közös emléket létrehozni a rendőrökkel...