Mit tennétek ebben a helyzetben? SOS!

Kedves Utolsó!

Tökéletesen megértelek és minden szavad.

Tudod nekem egyetlen dolog mentette, akadályozta meg hogy, elaltassam az "utolsó mohikánt" (bocsáss meg hogy, így írtam, Kitti a drágám neve de ő az utolsó hírvivivője életem felének.Anyukámtól kezdve az összes testvérem, egy kivétellel, mindannyian meghaltak ez utolsó 5évben.

Ők voltak a családom 27 éves koromig.,

Szóval csak eme kutyus képvisel mindent a múltból.)

az hogy, amikor hívni akartam az orvost, ő össze szedte mindazt amit csak tudott és felállt.

Ott állt. Szétcsúsztak a lábai de aztán megint felküzdötte magát és tudtam hogy, ő még élni akar.

És belém hasított az érzés. Ugyan az mint a másik drágámnál hogy, majdnem cserben hagytam és elaltattam pedig megmutatta hogy, van más út.

A másik kutyámnál hónapokig csak ezen kínlódtam.

Hogy, nem kellett volna. Keresni kellett volna a megoldást.... annak ellenére hogy, a doki az altatás mellett döntött. Ő már tán előbb is.

De most Kitti érezte hogy, mi történik és segített nekem világosan látni hogy, ne altassam el.

Tudod amikor kicsinek össze szedtem és parvos lett a másik szopornyicás és a doki már lemondott róluk.

Csak én nem és csak tettem a dolgom vakon és el nem tudtam volna képzelni hogy, meghaljanak.

És megérte. Ráadásúl ott akkor egy igazán erős barátság egy életre szóló kapcsolat született meg.

De persze a sors újat alkotott.

Kittin kijöttek az epilepszia tünetei.

A végén már megharapott ha hozzáértem.

Elbújt mindenhová ahová csak befért.

Hiába gyógyszerezte a doki semmi nem hatott.

És a amikor beesett anyukám ágya és a szekrény közzé és ott rángatózott, alig bírtam kiszedni hogy, ki ne törje a nyakát abban a pozban vagy valami elhatároztam hogy, véget vetek ennek és altassuk el.

Hiszed vagy sem attol a pillanattól kezdve ennek a drága léleknek semmi baja nem volt.

Soha többé egyetlen rohama nem volt.

És itt van. 16 éve képviseli az életemben az egyik legfontosabb részt amit el lehet képzelni.

Nem tudom segítségedre lehettem e az írásaimmal.

Mind két kutyusom történetével.

Ha igazán szívből határoztad el az altatást és nem reagál rá a kis barátod akkor talán jól döntesz.

Remélem elkerülheted azt hogy, utána benned legyenek a kétségek és végig éld amit én hogy, hátha lett volna más megoldás.

Rágd végig mindenhonnan.

Vidd el más állatorvoshoz is.

Legalább háromhoz. Én ezt tenném.

Feltétlen írj ha tudsz rám/ránk szánni egy kis időt :-)