Volt már olyan, hogy belefásultatok a kutyázásba?

Igazából nem is tudom, hisz tudom őket fizetni, nem voltak betegek soha, jólneveltek. Szeretnék szabad lenni. Nem úgy, hogy bulizni járhassak minden este, vagy 1 hónapra nyaralni, vagy napokat aludjak meg ilyenek, mert ezek nem vonzanak. Hanem az aggódástól. Sok kutya mellett mindig van valami akkor is ha nincs "semmi". Hány az egyik, vagy hasmenése van a másiknak, kullancs megy a harmadikba, vagy nem tartom megfelelően szépnek a szőrük, vagy nem elég tökéletes valamelyik feladat, vagy a viselkedésük, vagy a bolhákat nem tudom kiírtani épp meg ilyenek. Állandóan aggódok a pénz miatt -nem azért mert nincs-, hogy fog kijönni és marad-e másra is amit szeretnék (tanulok). Aztán bűntudatom lesz amiért elköltöm rájuk meg amire kell, aztán meg azért lesz bűntudatom, mert hogy lehetek ilyen önző, hogy sajnálom rájuk és miért akarok más dolgokat is. Szóval jól elvagyok az ilyenekkel xD -.-"

Egyre nehezebben látom át, hogy mikor mire mennyit kell fizetni és hogy kell beosztani, mikor hova kell menni, mit kell csinálni. Emiatt nem tudom kivárni a dolgok eredményét.

A jó dolgok meg már nem olyan jók. Szeretnék versenykutyázni de több okból sem tehetem. Viszont már képtelen vagyok annyival beérni, hogy simogatom a kutyát, nevelgetem, dobálom neki a labdát. A sétától már görcsbe rándul a gyomrom. Minden nap kiszökik egy-két idegbeteg kutya és meg akar harapni, beszól néhány anyuka vagy suhanc, mindenhonnan elkergetnének, újabb és újabb rossz. Kimegyünk a határba, az meg néha 12 kullancs/kutya és akkor kezdődik elölről, hogy bűntudatom van a pénz miatt, hogy most vettem rájuk és nem használ meg ilyenek és aggódok, hogy ne legyen semmi bajuk...