Szerintetek? Mit tegyek? (többi lent van, olvasd végig, kérlek)

Vasárnap este hazajöttem a nyaralásból(1 hetes) és a kutyám az ólja előtt egy árokban(ahova a víz elfolyik) el volt pusztulva.

Tegnap temettük el. Egész nap sírtam. Már nagyon öreg volt, várható volt, de arra nem számítottam, hogy pont a nyaralás közepén hagy itt minket.. :(

Nem az fáj leginkább, hogy elpusztult, hanem az, hogy nem tudtam tőle elbúcsúzni. Mikor elmegyünk otthonról tartalmasabb időre, elzárjuk a vizet, ezért nem simogattam meg a kutyát, mert a kocsiban reggeliztem(higiéniai okokból)...

Szinte sosem engedtem meg, hogy megnyalja az arcom. Nem tudom, miért. De múltkor eszembe jutott, hogy már úgyis a végét járja, ha hazaérek, megengedem neki, hogy megnyaljon. De amikor megjöttem már nem élt.

Engem csak az zavar leginkább, az fáj a legjobban, hogy NEM TUDTAM TŐLE ELBÚCSÚZNI.

Mit tehetnék, hogy megnyugodjak? Nagyon rossz..

A szomszéd néha-néha ránézett, de azt mondja, semmi életkedve nem volt. Pár nappal később(nem tudom, melyik nap pusztulhatott el), pedig már vége volt.

A kajájából szinte nem is evett, inkább ivott, de azt se mind. Amióta beteg, azóta amúgy is kevesebbet evett...

:'(