Hogy sikerült túllépnetek a kiskutyátok halálán?

Nem tudom mennyi idő mire az ember megszokja hogy már nincs. Az enyém tegnap halt meg és nagyon nehéz. Már elmúlt a folyamatos sírás nálam, próbálom lekötni magam melóval, főzök takarítok, csinálom a dolgaimat és így nem gondolok folyamatosan rá. Persze 5percenként beugrik hogy már nincs szegény, folyton könnyes a szemem. Nem akarom őt elfelejteni, de amíg ilyen nehéz addig próbálok nem az emlékekre gondolni vagy arra hogy mennyi mindent szerettem volna még megmutatni neki a világból. A világ legokosabb, legaranyosabb kutyája volt, nagyon remélem hogy jó helyre került :(

Az talán segít ha beszélgetsz róla valakivel. Én a páromnak mondom el az összes érzésem a kutyus életével-halálával kapcsolatban, és sokat segít hogy kiönthetem a szívem neki.