Örökbe fogadtunk egy kiskutyát, de nem hiszem, hogy szeret minket. Mit tegyek?

Ezt én sem értem... Persze látni kellene, hogy jobban értsem mennyire/hogyan elutasító... Amik elsőre eszembejutottak, a pórázon simogatás, h ne mehessen el, persze nem odarángatni, hanem odacsalni magadhoz.. Sok nagyon finom jualomfalat (sajt, párizsi, virsli) mert lehet, hogy szegényke már többször is túl hamar megbízott valakiben és utána az eldobta, vagy bántotta. Ne add fel.. Ha magadhozvetted, lehet, hogy kipróbál Téged, hogy TE tényleg szereted-e Őt akkoris, ha Ő távolságtartó... Szóval tanítgasd, beszélj hozzá, dícsérd sokat, ha jól viselkedik, vagy épp azt látod, elfogadóbb, mint eddig.. Kérj tanácsot állatdokitól, vagy kutyaiskolátzól, ha nem megy.. Az biztos, hogyha egyszer majd a bizalmában leszel és elfogad, soha nem fogod tudni levakarni és imádni fog, de talán a rossz előélete miatt fél ragaszkodni és szeretni, h ne csalódjon... Sok boldogságot Hozzá :)

úgy gondolom, menhelyről hozott, nem tudni, mi volt eddigi életében, lehet, hogy lelkisérült, mert bántalmazták. Lassan, gyógyulva változhat..

Az enyém is így kezdte, igaz még csak nem is menhelyről hanem az egyik leglepusztultabb sintértelepről van, ahol 2 hét és már altatnak. Még most is félős kutya. Türelem kell hozzájuk, egy idő után már magától el kezd barátkozni, de nagyon sokat kell simogatni.