Melyik kutya nem ajánlott gyerek mellé?
Nekem nincs gyerekem, nem ezért kérdezem. Azért lennék rá kíváncsi, mert nemrég olvastam itt egy linket az olcsokutya.hu-ról, a fajtaismertetőset. Hogy döntik ezt el, felmérések alapján? Egy csomó kutyáról olvastam ott, hogy nem ajánlott, pedig eddig el sem tudtam volna képzelni róla...
Melyik az szerintetek amelyik kifejezetten nem ajánlott? Nem úgy, hogy ránézek és pfuj hatalmas, vagy pfuj harcikutya, hanem tapasztalat, ismeretség alapján!?
Kedves 05:50!
Miért ne lehetne kutya mellett felnőni? Egy jó kutya is tanítja a gyereket! Nekünk megszületésem óta mindíg van kutyánk és makk egészséges vagyok! Most már én is anyuka vagyok és biztosan lesz kutyánk! Az meg sajnálatos, aki nem kezeli a kutyáját és ezért kap el betegséget a gyerek, olyannak nem kell kutya, aki nem képes gondoskodni róla, nem annak akinek gyereke van!!!
A kis vakarék szobacirkálók sokkal nagyobb arányban támadnak gyerekre, csak a következményei nem olyan súlyosak. A jó idegrendszerű, masszív őrző-védő kutyák vigyáznak a gyerekre. Persze ha valaki egy 3m-es láncon tartja egész életében a kutyáját az ne csodálkozzon ha utána kiszámíthatatlan lesz.
Az egyik válaszra:
Emberektől sokkal nagyobb eséllyel kap el bármilyen kórokozót a gyerek, mint egy kutyától, úgyhogy emberek közé se vidd... Ezzel nyírjuk ki teljesen a természetes védekezőrendszerünket. Kismilliószor kimutatták, hogy aki ilyen "steril-burokban" neveli a gyerekét, az felnőtt korban visszaüt, mert a legkisebb vírus is le fogja dönteni. Azt is jó néhány szakértő bizonyította, hogy amelyik gyerek egy normális kutya mellett nő fel, az sokkal kiegyensúlyozottabb lesz, kevésbé lesz hajlamos az erőszakra, és nem utolsó sorban 99%-ban állatszerető ember válik belőle. A mai napig hülyét kapok amikor "anyukák" meglátva a skót juhász(!) kutyámat eszeveszett rángatásba kezdi a gyereket, nehogy odajöjjön a kutyához, mert az majd biztos széttépi (erről híres a fajta...). Ilyenkor csak azokat a gyerekeket sajnálom, akin látom, hogy annyira szívesen odajönne, csak az idióta anyja miatt nem teheti. Szerencsére a fiatalabb szülők között már alig akad ilyen.
A kutya nevelése dönti el. És természetesen a gyerek nevelése. Hiszen a gyereknek ugyanúgy meg kell tanulni a bánni a kutyával, mint a kutyának meg kell tanulnia tolerálni a gyereket.
előttem szóló
"azért van a szülőknek gyerekük,hogy emberi kapcsolatok révén gondoskodjanak róla"
a szülök kötelessége a gyerek szocializálása. Nem csak emberi kapcsolatok terén. A gyereknek igenis szüksége van arra, hogy megtudja milyenek az állatok, milyen viszonyt alakíthatunk ki velük, és mi az, hogy az ember felelős az állatokért. A gyerekeknek erre természetes indíttatásuk is van. Ez lehet a kishörcsög, a cica és egy kutya is. Sajnos tisztaság és rendmániája, saját érzelmi tökéletlensége következtében ezt sok szülő tiltja a gyereknek. Pedig a szocializáció része. Betegséget pedig nem kap el a gyerek az állattól, viszont ez előfordulhat hogy később hosszadalmas immunológiai kezelésen lehet cak erősíteni a gyerek immunrendszerét, amit a szervezete némi természetes bacilus segítségével megoldott volna gyerekkorban.
Melyik fajtákról olvastad, amelyik meglepett?
Kedves 5:50-esnek: ha a kutyaundor fájna, biztos ordítanál.... Nem lennék a gyereked. Viszont mostmár tudom, h milyen ember lehet az akinek a gyereke anélkül, h fogott vagy ismert volna egyetlen kutyát is, hiszti rohamban tör ki, ha meglát egy négylábút az utcán. Kicsit elszomorító, és dühítő látvány.
A kisebb testű kutyáknál fordul elő legtöbbször, hogy emberre, gyerekre támadnak. Viszont ha megtanítjuk a gyerekeknek, hogyan kell bánni egy kutyával akkor nem lesz semmi gond. Értem itt a fül és farokhúzogatást, ami lehet, hogy egy bernáthegyinek jól is esik de a tacskó már harap érte. Egyébként számtalan olyan fajta kutya van amit félreismernek, hiszen attól még, hogy erős kéz szükséges a nevelésükhöz a gyerekeket nagyon imádják. A pitbullokat a 19. századi Angliában a kisgyermekek dadájának hívták. Nem véletlenül.
Összességében szerintem nevelés kérdése és azé, hogy kielégítjük-e a kutya igényeit (pl. a kuvasz mozgástér hiányában agresszív lesz).
Kedves kérdező!
Az említett oldalon a fajtabemutatókat tenyésztők segítségével állítottuk össze akik ismerik a fajták alapvető természetét.
Amelyik kutya, kapkodós (pl. terelők) túl aktív vagy testmérete miatt veszélyes, vagy testmérete miatt a gyerek veszélyes rá, arra szoktuk írni, hogy nem ajánlott!
De mint az elején bevezetésben olvasható, egyetlen fajtát sem ajánlunk kifejezetten gyereknek, és egyiket sem ajánlatos felügyelet nélkül a gyerekkel együtt hagyni!
Én a saját véleményem szerint egyetlen fajta beszerzését sem ajánlom gyerek mellé, vagy gyerek számára!!! Túl sok munka felelősség, idő és költség egy gyerek mellett!
Más a helyzet a más meglévő kutyák esetén! Ott természetesen szoktatással meg lehet oldani az együttélést, sőt meg kell!!! tehát semmiképpen nem eladni a kutyát, mert a felelősség az felelősség!!!
-Az angol bulldog meglepett, sehol sem olvastam róla, hogy nem való gyerek mellé. Aztán nem értem, hogy a komondor meg a kuvasz között mi a különbég? Nekünk volt komondorunk, én akkora voltam mint a kutya :D. Nagyon aranyos volt. De kuvaszunk is volt és nem volt vele semmi baj. A nagynénit megtámadta, de miért csodálkoznék ezen, amikor pici korában rugdosta (akkor én mér nem éltem)?
Arról a korlátolt emberről nekem is megvan a véleményem, aki félti a gyerekét... Én még a boci hátán is ültem babakoromban, és most már 6 éve nem voltam rovosnál betegség miatt...
Azt nem egészen értem, akkor gyereknek nem lehetne kutyája? Hiszen sok gyerek jár kutyaiskolába a kutyájával, versenyekre, díjakat nyernek, stb... Én is 10 évesen kaptam az elős kutyám (persze mindig volt, de csak a családé), aki egy mudi. Én neveltem egyedül, a szüleim csak a kaját vették neki. Még munkaversenyt is nyert velem 14 éves koromban, úgy hogy nem járunk kutyaiskolába, csak van egy kutyás nővérem, szóval abba születtem bele, hogy hogy kell a kutyának megtanítani azt, hogy ül.... És igaz, hogy nem szereti a gyerekeket, de engem 10 éves koromban is falkavezérnek érzett, mert tudtam, hogy kell vele bánni, a kortársaimmal meg úgy viselkedett mint a gyerekekkel (nem bírta, ha ugrálnak, zajonganak stb), a szüleimnek, nagytestvéreimnek meg füle botját sem mozdította. Meg akkor ha valaki kutyázik (szóval komolyan, nem csak hobbiból), csak azért ne venne új kutyát, mert most gyerek van? Egyszer sajnos a régebbi kutya is meghal. Ezt én nem fogadnám el...
Arra még kiváncsi lennék, hogy pl a kaukázusinál miért van nagybetűvel, hogy nem ajánlott? Nem írják, hogy a nagysága miatt... Van ennek valami konkrét oka? Mert a kutyás köztudatban az van, hogy a csodálatos nagytestű kutyák hogy vigyáznak a gyerekre, milyen aranyos amikor a német juhászunk szőrébe kapaszkodva tanul meg járni, és milyen szép volt amikor a rotink megédte a betörőtől a gyereket... Meg hogy ezeknél a nomád népeknél vannak azok nagy kemény kutyák, akik harcolnak a medvével is, aztán a gazdájukat imádják... Vagy a kaukázusi régi helyén (a hegyekben) el kellett zárni tőle a gyereket? Nem tudom elképzelni, hogy ott anynira vigyéznak egy gyerekre, mint nálunk, és hogy ott úgy meg vannak nevelve a kutyák, mint amennyire nálunk lehetne...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!