Hogyan nőhetne meg az önbizalma?

Ugyanúgy, mint a rossz körülmények között felnőtt gyerekeknél, a kölyökkori tapasztalatok az egész életre kihatnak, maradandó lelki károsodást okozhatnak.

Ezt megfelelő módszerekkel lehet kondícionálni, de tökéletes soha nem lesz.

A legfontosabb, hogy ne szegény, kivert kutyaként kezeld. Soha ne sajnáld, szánd, ne érezz együtt a lelki fájdalmával, mert akkor ő is ennek megfelelően fog viselkedni. Más ember se így viszonyuljon hozzá.

Pl. ha összetalálkozol egy kutyással az utcán, elmondod neki, hogy korábban verték, akkor a másik gazdi egyből "jaajjj, szegénykém, most már milyen jó helyed van" érzelmeket közvetít a kutya felé. Nem szabad ezt hagyni.

Ha fél, megijed egy szituációban, ne simogasd, nyugtatgasd, ne védd meg, ne hagyd, hogy mögéd bújjon vagy kimeneküljön a helyzetből. 1-1 bátorító szóval lelkesítsd, azt érezze, hogy te nem félsz, nem akarsz elmenekülni.

Legyél pozitív, lelkes, bátor, kedves, határozott, nyílt falkavezér, aki mellett a kutya biztonságban érezheti magát, és csupa pozitív és jó energiát kap.

Ahogy te viselkedsz, úgy fog a kutya is.

Vidd sokat közösségbe, emberek, kutyák közé, hagyd, hogy lépjen interakcióba a környezetével, hadd fedezze fel a világot, hadd legyenek pozitív élményei.

De "mély vízbe" soha ne dobd, ha van egy társaság (akár ember, akár kutya), ne egyszerre zúduljon rá az összes. Szépen, egyesével, hogy a kutyának legyen ideje feldolgozni a beérkező információkat.

Nagyon fokozatosan kellene őt olyan pici konfliktusok elé állítani, amiket még épp meg tud oldani, és fokozatosan növelni a konfliktus mértékét. Konfliktus alatt nem a kutyák közti konfliktust értem, hanem bármilyen olyan kihívást, ami növelheti az önbizalmát. Erre nagyon jó a klikkeres tanítás, mert könnyen megérti mit szeretnél, és sok sikerélménye van benne.

A lényeg, hogy egy ideig nagyon tudatosan el kell kerülni, hogy kudarcélményei legyenek, helyette legyen nagyon sok sikerélménye.

Persze ezt szakértő segítségével azért könnyebb megoldani, mint egyedül otthon.