Kétségbe vagyok esve, mit kezdjek a mini bullterrieremmel?

Egyértelmű, nem te vagy a falkavezér. A kutya meg rájött, hogy ha kitartóan próbálkozik, akkor beengeditek az ágyba, hálószobába. Gondolj bele, te mit tennél, ha egy kis nyüszítés után beengednének az ágyba? Szerintem te is megpróbálnád minden este, főleg úgy, hogy az előző nap már beengedtek, Abszolút nem következetesen nevelitek, illetve de, de így meg ne várjátok el, hogy ne keltsen fel titeket 4kor.

cerberos kutyasuli honlapján van egy 4 oldalas cikk arról, hogyan lehetnétek ti a falkavezérek. Elég szigorú, de egyszerű szabályok vannak, amit mindig be kell tartani, és akkor, ha nem is varázsütés szerűen, de el fognak múlni/csökkenni fognak a problémák.

Azt nem értem, hogy írod is, hogy makacs fajta, kell neki a rendszeresség, és emellett a következetesség is. Ha egyszer azt mondjátok, hogy nem mehet fel az ágyba, akkor nem mehet fel az ágyba onnantól kezdve. Akárhogy próbálkozik. És ugyanez vonatkozik a reggeli hajcihőre is. Ha nyugodtan akartok aludni (akkor a falkavezérségi szabályok betartásán kívül) ignorálnotok kell. Pont az a célja, hogy megkapja a figyelmeteket. De nektek ezt nem szabad megtenni, még annyival sem, hogy rákiabáltok, mert akkor már is elérte a célját. Olvassátok el Jan Fennel kutyapszichológia című könyvét, megdöbbennétek, hogy mennyire sok, hasonló szituációról, és azok megoldásáról ír benne. Én kétszer olvastam el, de kapásból az itt feltett kérdések felére tudnám is, hogy mi a válasz.

Remélem sikerrel jártok!

Te jó éééég? Hogy rágta el?

Mikor neveled, ne hagyd hogy rágja, mikor meg otthon vagy, tedd el azt a pórázt.

Ja és mivel ezek a nevelő pórázok jó drágák, elmondom hogy old meg olcsón.

Elmégy egy rövidáru boltba, és szalagban árulják azt, ami a táskáknak a fogantyújuk, valamilyen szalag, olya mint az övtáskák öve. Ha szerencséd van, kapsz ott karabínert is, ha nem sport boltban, hegymászó boltban van.

Na most ezt a kis szerzeményed elviszed egy táskajavítóhoz, hogy az egyik végére visszahajtva varrjon egy fogót a kezednek, a másik végén pedig rögzítse a karabínert.

Pár száz forintból megúsztál, egy 6000 ft-os oktatópórázt.

Szia! A helyzet az, hogy a kapcsolatotok teljesen félre van csúszva a kutyával. Nem nektek van kutyátok, hanem neki embere. Még néhány hónapot éltek így, és simán eljuttok odáig, hogyha nem tetszik neki valami, nektek is fog menni,meg ahogy nő, kialakul a védőösztöne, már balhézni is fog más kutyákkal.

Hiába olvasod Jan Fennelt, hiába tartod be a magad módján a 4 szabályt, már az irásodból látszik, hogy nincs meg eléggé se a tudásod, se a lelkierőd, hogy normálisan csináld.

El nem tudom képzelni, hogy nem lehet egy kutyát kitiltani a hálószobából. Nálunk nincs is ajtó, mégse teszi be a lábát egyik kutya se.

Ezeket a dolgokat felügyelet mellett meg kell tanulnod normálisan kivitelezni, másképp nem fog menni.

Én mindenképpen azt javaslom, hogy irány egy normális, póráz nélkül tanulós kutyaiskola, a legjobb ha Tükör-iskola.

Nem tudom melyik Hévnél vagytok, de van őrmezőn, van a népszigeten, van gödöllőn és vácon is: [link]

Nekem más jellegű, de hasonlóan súlyos gondjaim voltak a kutyámmal. Elvégeztem egy alapfokú és egy középfokú tanfolyamot, és mostanra bárhol póráz nélkül tudok vele sétálni, bármilyen kutyával gond nélkül össze tudom engedni, és bármire meg tudom tanítani.

Előtte én is olvastam a Fennel könyvet, meg tartottam a szabályokat, semmit sem értek, mert könyvből nem tudtam megtanulni normálisan alkalmazni ezeket.

A másik meg a fárasztás: önmagában elég baj az, hogy nem tudsz játszani a kutyával, nem tudod lekötni. Az, hogy sétáltok az nem fárasztja a kutyát. Szellemileg, fizikailag és az ösztöneit tekintve is le kell fárasztani, ehhez pedig a közös feladatok, a tanulás, a játék elengedhetetlen.

Az én kutyám egy fél óra klikkeres tanulásban sokkal inkább elfárad, mint másfél óra labdázásban. Persze emellett járunk ÖV-re is, hogy az ösztönkészletei is kimerüljenek.

Szánd rá a pénzt, meg 14 hétvégét, és olyan kutyád lesz, akivel öröm a közös élet, nem pedig keserűség. Akire büszke lehetsz minden helyzetben.

Tudom, hogy nem kevés pénz, nekem se volt könnyű összegyűjteni. Csak annyira élhetetlen volt a kutyával az élet hogy tudtam, hogy vagy a kutyának mennie kell, vagy kifizetem a sulit.

Végül kiszámoltam, hogy van még 10 évvem a kutyámmal, ha arra a 10 évre osztom el éves díjnak a kutyasuli árát, akkor már marhára megéri, hogy normálisan tudok vele együtt élni.

Amúgy szoktak engedni részletfizetést, ha megbeszéled velük.