Nagyon nagy hülyeséget csináltam! Vissza tudnám venni?

Egy állat nem játékszer, nem egy ruha, nem autó... amit ha kedved szottyan csak úgy visszavásárolsz. Az biztos, ha én vettem volna Tőled a kutyát, még azt is a fejedhez vágnám, hogy a közelébe se lássalak meg. Nem tudom, mit csodálkozol a gazdik reakcióján. Nem való Neked kutya... de ezt már mondták páran.

5 év nem kis idő elismerem, de gondolj bele abba, hogy én 5 éves voltam, mikor az első kutyát megkaptam anyukáméktól. 14!!! évig volt Velünk, végkimerülésben pusztult el. Azzal a kutyával nőttem fel. Amikor kimúlt, a család összeroppant. Teljesen...

Három nap után anyukámék reggel, egy szőrös szuszogós kis gombszemű állattal ébresztettek. Mikor kinyitottam a szemem, ott volt előttem egy édes kis kutyus pár hetesen. Innentől kezdve csak arra tudtam gondolni, hogy az előző kutyám küldte Őt hozzánk vigasztalásképp. Az a kutyus 8 évet volt Velünk. Szívrohamot kapott, szívbeteg volt, sajnos soha nem látszott rajta..(sose hittem volna, hogy ez kutyáknál is lehetséges, ha csak felmerül bennünk a gyanu, kivizsgáltattuk volna.) Másnap internet, kutya menhelyeken kutakodás. Találtunk egy két-három hónapos kis keveréket. Elhoztuk. Szegény annyira beteg volt, hogy az állatorvos két hetet jósolt neki. Mindent megtettünk... ma már a család szeme fénye tökéletesen jól van, csillogó, pihe puha bundával, boldog mosollyal ugrál. Már 4 éves! Máig eszembe jut sokszor, hogy a második kutya az "életét áldozta érte", hogy a mostanit meg tudjuk menteni.

Ha legközelebb arra adnád a fejed, hogy kutyát akarj, próbálj ilyesmire gondolni. Biztos vagyok benne, hogy az első két kutyánk odafentről az "örök vadászmezőkről" elégedetten nyugtázza, hogy hogyan bánunk a mostanival, és azt is biztosan tudják, hogy soha nem lesznek elfelejtve. Mindhárman gyönyörűek és megismételhetetlenek a maguk módján.

Ui: Hagyd békén a gazdákat!