Már 4 éve, hogy elpusztult a kaunk, és még mindig néha pityergek ha eszembejut. Mikor lesz jobb?

erre mondják, hogy "élete kutyája" csak egy van mindenkinek.

az enyém is kaukázusi volt, ő három éve ment el...

nem várom, hogy jobb legyen, hisz Ő pótolhatatlan, de igyekszem elengedni, és nem sírni amiért elmúlt, hanem mosolyogni, hogy megtörtént.

a halála után sokat segített, hogy már ott volt a második kutyám (még élt a kau, mikor megvettem a picit), és vele muszáj volt foglalkozni, nem tudtam teljesen lecsúszni a depresszióba, mert volt kiért felkelni reggelente. sajnálom őt azért, hogy nem tudtam vidámabb kölyökkort biztosítani neki, és próbálom ugyanúgy szeretni, mint az előző kutyámat.

őszintén sajnálom a veszteségedet, nagyszerű lelkű kutyák, ha egyszer megszereti őket az ember, akkor sose feledi.

OFF

(de fontosnak érzem)

Városban is vannak olyanok, akik mérgezik a kutyákat. Családiházas részen a fagyállóba áztatott kenyér a 'sláger', panelházas részen meg azt szokták csinálni, hogy a kutyafuttató közelében tesznek le kis tálcában mérgezett ételt-italt, de az is előfordul, hogy patkánymérges 'jutalomfalatkákat' szórnak szét a futtatón a fűben.

/OFF