Az mitől lehet hogy a kutyánk csak akkor nem ugat ha én jövök haza?

Nem hiszem, hogy az előző tulajdonosoknál vehette fel ezeket a rossz szokásokat, ahhoz túl fiatal volt még, ha tényleg 2 hónaposan kerülhetett hozzátok.

"hogy ha idegen csenget és akkor ugat, az még nem is zavar annyira, mert úgy gondoltam hogy ez végülis "természetes" viselkedés lehet,"

Önmagában tényleg nem volna baj, de nem mindegy, hogy a kutya milyen állapotban teszi ezt illetve milyen állapotba kerül ilyenkor. Az, hogy figyelmeztetőleg 1-2-őt vakkant még nem volna különösebben baj, főleg ha közben nyugodt is marad. De az ha belemerül nagyon a dologba és képtelen leállni, az sem neki, sem nektek, sem az érkezőnek nem jó. Mivel nálatok ezt a szintet már túllépte, egyelőre semmilyen téren ne hagyjátok az ajtónál kiabálni, gyakoroljátok vele az "ajtó szertartást" rendszeresen, míg meg nem szokottá válik számára az, hogy nyugodtnak kell maradnia ha valaki csenget. Az a pórázas módszer amit fentebb írtál erre nagyon jó lesz. A lényeg itt is, hogy határozottan, egyenes testtartással, nyugodtan, magabiztosan vigyétek végig a dolgot és addig ne menjen be a kint csengető, amíg a kutya nyugodtan nem várja. Ha megnyugodott, akkor lépjen be a kint lévő fél, de hagyja figyelmen kívűl a kutyát. Ha szaglászni szeretné az illetőt, azt meg lehet engedni neki. Ami még fontos, hogy a pórázt a kutyához képest soha ne hátra fele húzzátok amikor ki akarjátok igazítani, mert azzal csak tovább hergelitek. Várjatok egy pár percet és ha továbbra is nyugodt maradt a kutya, oda lehet hívni és meg lehet simogatni. Ebből tudni fogja, hogy simogatást azért kapta, mert higgadtan viselkedett.

"viszont engem is "összezavar" az hogy nem tudom épp melyiket "válasszam", amikor épp becsenget mondjuk a postás, és közbe még ajtót is kellene nyitnom meg vele is beszéljek meg kutyát nyugtatni meg minden. "

Ha a postás a lakás ajtajában csenget már és nem a lenti kapu telefonon, akkor egyszerű a képlet... Ki kell kiabálni neki, hogy egy pillanatnyi türelmet kérsz.:) Ha a kutya már az ajtónál tombol ilyenkor, akkor sincs baj, a test torlaszos módszert ilyenkor is könnyedén lehet alkalmazni. A test tartásod itt is roppant fontos, ahogy még az első hozzászólásomban írtam. Nem szükséges ilyenkor, hogy elhagyja az előszobát, de lényeges, hogy az ajtótól tisztes távolban maradva nyugodtan figyelje mi történik. Ha magától elkullog, az sem baj. Te a test torlasszal tulajdonképpen semmi mást nem teszel, mint helyet követelsz magadnak, illetve kb. olyasmit kommunikálsz a kutya felé, hogy "ez itt az én területem, az én dolgom fogadni az érkezőt, az én dolgom eldönteni, hogy bejöhet-e avagy nem". A nyugodt és magabiztos viselkedésedből ahogyan majd ajtót nyitsz fogja leszűrni azt, hogy őmagának hogyan kell viselkednie.

"Elöször jobbra majd balra akart menni az ajtóhoz engem megkerülve, ez nem sikerült neki majd elkullogott. EZ igy lehet hogy jó volt?"

Ez kérem szépen a teljes feladás volt, lesz ez még majd jobb is, ha tovább gyakoroltok.:) Jobb alatt azt értem, hogy meg sem próbál majd kikerülni.:)

"Most lehet hülyén hangzik, de én sem szeretem amikor olyan csenget akit nem várok, és jehova tanuitól kezdve a nyílászáró cserés manuson át bárki is van hogy napu 2x is csenget. Lehet ez is "átragadt rá" ? ...Csak nem... "

Ha ilyenkor úgy mész az ajtóhoz, hogy azon jár az agyad, hogy "ki a f@xom az már megint?" és ezzel felingerled magad, azt a kutya bizony észre veszi, mert megváltozik a testtartásod, a testbeszéded is, s ő bizony annak megfelelően fog reagálni. Így hát a válasz az, hogy ...de igen...

Összefoglalva:

1 módszert vigyetek végig mindig minden helyzetben.

Gyakoroljatok sokat.

A váratlan vendégnek meg inkább örülj, mert újabb alkalmat teremt a gyakorlásra.

Nyugalom, határozottság, magabiztoság = egyenes, kihúzott testtartás. (ahogy írtam már nem kell megfeszülni, csak azt egészséges testtartást kell felvenni. A megfeszülés nem jó.)

No és persze sok-sok séta. Adjatok alkalmat a kutyának a felesleges energiáinak levezetésére. Valahogy volt egy érzésem, hogy terrier kutyáról van szó, de nem mertem hangot adni neki, hátha tévedek.