Az mitől lehet hogy a kutyánk csak akkor nem ugat ha én jövök haza?

Szia!

Ez érdekes.Nem tom milyen kutyid van,de az enyém ha vki jön lépcsőházban akkor ugat ha bejön vki akkor már nem.Minket meg megismer lépésünkről ha jövünk haza, minket nme ugat meg ha lépcsőházba jövünk ez érdekes ahogy megérzik.párom is jön haza akkor megy farok csóválva a bejárati ajtóhoz onnan tom én is, hogy ő az.Lehet téged jobban szeret, elfogad azért nem ugat meg.nem tom mit csinálj vele, mer tmi erélyesebb hangon rászólunk és abba hagyja.Szerintem, ha kilehet csukni(ha nem kertes házi)akkor arra az időre tedd azt, vagy vannak anyagból készült szájkosarak, az is féken tartja.Mi is gondolkodtunk azon a szomszédok miatt nehogy valaki beszóljon 1x, hogy zavarja pl. ha nem vunk otthon és akkor ugat, de Ő még csak 6 hónapos Shetlandi juhász és mivel juhász fajta így ugatós is.De próbáljuk lenevelni.

Sok sikert.

"hiába simogatom"

"kapott már falatot is érkezőktől..."

Ezzel csak a nem kívánt viselkedést sikerült erősítenetek...:) Ha ugat v. izgatott v. bármi olyan viselkedés mintát mutat a kutya, ami nem kívánatos, soha nem simogatással próbáljuk elérni azt, hogy azt elhagyja v. hogy egyáltalán megnyugodjon.

Akár hiszed akár nem, sokkal többet számít az, hogy az illetőnek aki érkezik, milyen a fellépése. (Főleg ha a falkasorrendre egyébként is különösen érzékeny fajta).

Egy természetesen magabiztos, nyugodt fellépés sokkal többet segíthet, mint egy zsáknyi jutalomfalat, ezt saját tapasztalatból mondom. Próbáljátok ki, hogy mikor a párod hazamegy, az ajtón kihúzva magát lépjen be és rá se hederítsen a kutyára, akármit csinál. Nem kell megfeszülni, csak azt az egyébként is egészséges egyenes test tartást kell felvenni. (sokan észre sem veszik magukon, hogy egy picit meggörnyedtek v. előredőlnek, viszont a kutyák azonnal, ez pedig meghunyászkodást, megalázkodást, bizonytalanságot kommunikál a kutya felé). S bármit is csinál a kutya (ugatás, ugrálás) nem szabad figyelembe venni, csak elmenni mellette. Ha már lenyugodott, akkor lehet foglalkozni vele, de addig semmiképp.

"fél amikor csöngetnek hogy valaki bejön, mert azt nem szereti és akartam hogy lássa, én nem félek, hanem nyugodt vagyok és neki sem kell félni. Ez rossz gondolat?"

A gondolat alapjaiban nem rossz, (sőt kifejezetten jó!) hogy láttatni akartad vele, hogy nincs mitől félnie, a simogatás (ami könnyen lehet, hogy pont rossz (stresszes) pillanatában történt) az volt bibi (meg az esetlegesen rossz pillanatban kapott jutifalat).

Pont ennyi lenne/lett volna csak a dolog, ha valóban félelemről és nem valami berögzült, megszállott viselkedésről van szó, hogy nyugodtnak és határozottnak mutatkozni a kutya előtt. Ha ő látja, hogy a gazdája nem fél, akkor ő sem fog.

"Először erőteljesen rászóltam, amikor ugatott de úgy láttam hogy ez csak még inkább idegesíti, ezért gondoltam talán azt hiszi én is félek, ezért próbálom mostmár halkan"

Egyik sem jó. Nyugodtan, de határozottan. Sem a kiabálás, sem a halk megnyilvánulás nem vezet eredményre, a kutya számára ezek minimum komolytalan megnyilvánulások. Olyan "éllel" kell szólni neki, amiből érzi, hogy komolyan elvárod tőle, azt amit szeretnél.

"4x-re már csak szaglászott kiérdeklődve"

Ezt a viselkedést remélem jutalmaztátok, ez lenne a minimálisan elvárható viselkedés.

Azt hiszem a baj részben abból is fakad, hogy össze zavartátok a kutyát az érkezőktől rossz időben kapott jutalomfalatokkal, a szintén rossz időben kapott simogatásokkal.

Kicsit olyan érzésem van, hogy több módszernek ugrottatok neki, s nem vittétek végig következetesen őket, hanem ha nem hozott a várt időn belül eredményt átváltottatok másikra.

"Már van hogy az asztalon se kopoghatok vagy ha bárminek kopogó hangja van mert odajön és ugat mint az őrült."

Ilyenkor álld el az útját, és szólj rá, hogy "elég" vagy utánozd az ostor "sercegését" ahogy hasítja a levegőt. A lényeg, hogy soha ne ingerülten tedd, hanem magabiztosan és normál hangon. Ha nem használ bökd meg az oldalát, gyorsan és határozottan. Vagy ha ezt nem mered akkor test torlasszal próbáld meg kiszorítani a helyiségből, a lényeg az, hogy érezze a környezetetekben nem eltűrt viselkedés a hiszti és addig nem is tartotok igényt a társaságára amíg le nem nyugszik.

De... és ez egy nagyon nagyon de.

Úgy gondolom, hogy ha megtehetitek akkor jobb lenne egy szakember segítségét kérni. Pont azért, amit fentebb írtam. Ha túlságosan keveritek a különböző módszereket, de már azzal is ha rosszkor és rosszul alkalmazzátok a fegyelmezést és a jutalmazást, azzal csak össze zavarjátok szegény kutyát és nagyobb lesz a baj, mint most.

A terrierfélél nem könnyű eset és nem kezdő kutyásnak való. Rájuk fokozottan vonatkozik mindaz, ami a munkakutyákra. Kell neki elfoglaltság, kell hogy tanuljon, hogy legyen feladata, kell, hogy nem csak fizikailag, de szellemileg is le legyen fárasztva. Különben önellátó lesz és felvesz egy rakat rossz szokást. Mert mindig kell történnie körülötte valaminek, ez beléjük van kódolva.

Nagyon ajánlom a kutyasulit, mert sok bajotok lesz még vele.

Egyébként felnőtt kutyának kell két év, mire teljesen családtaggá válik, mire teljesen kiismeritek egymást és ki tudjátok alakítani a házi szabályokat.

Addig mindannyiótoknak meg kell küszködni.

De megéri, mert remek kutyusok.