Aki már fogadott örökbe kutyát mi a véleménye?

Most hoztunk ki először menhelyről kutyát, direkt azért hogy legalább egynek segítsünk. Nem bántam meg bár még csak egy hete van itt. Felajánlották ugyan a menhelyen, hogy ha nagyon nem jön be akkor vigyük vissza vihetünk másikat, de ezt nem tudnám megtenni szegénnyel.

Ami probléma, hogy nehezen szokják egymást a macskával, ezen próbálunk segíteni. Elég félénk is, remélem ez fog változni.Szegény kutyával nem tudom mit csináltak a menhely előtt, de mikor megfogtam a gereblyét messzire menekült pedig nem volt szándékomban bántani csak veteményezni indultam.

Viszont nagyon ragaszkodó és lassan a hangja is kezd megjönni. Okosnak is látom, az ülj parancsot már ismeri, most tanítom a fekszikre, gyorsan tanul pedig olyan 2-3 évesnek mondták.

Fontos szempont volt még, hogy a gyereket ne bántsa -jól eljátszanak.

Már most hiányol minket a szomszéd mesélte, hogy mikor elmentünk fél óráig keresett meg vonyított utánunk szóval igazi jó kapcsolatnak indul.

Nekem nagyszüleim iszonyat "háklisok" voltak és mindig az mondták, hogy nem jöhet kutya a házba, mert tönkreteszi a füvet és csak akkor hozhatok haza, ha légtalpa van.

Amikor öcsém beteg lett, mamám elment a közeli menhelyre és hazahozott egy tacsikeverék kislányt. Ott valami megváltozott, mert napokon belül a tacsi lány nagyszüleim között feküdt a franciágyban és kétoldalról masszírozták...

Aztán hogy öcsémnek is legyen kutyája, megint elmentek a menhelyre:)

Aztán mert három a magyar igazság, megint...

Öcsémnek nagyon jót tett, a kutyusoknak is, és nagyszüleim is mintha magukhoz tértek volna a nyugdíjas korból:)