Kóbor kutyával valakinek rossz élménye?

Megint a kérdezőt idézem:

"Tedd közkinccsé légyszíves a pulis-gázos történetet! Tanulságos volna.

Főleg az érdekelne, hogy reagálta le szegény a spriccet. És legközelebb bepróbálkozott-e nálad?"

..és a válasz:

Naigen az is érdekes eset volt. Egyik nyári reggel jöttem haza munkából az Összekötő hídon keresztül és a Római parton mentem tovább. Mielőtt az első kiülős részt elérjük, van (vagy volt) egy gazos füves terület ahonnan csónakházfélének a bejárata nyílott. Arrafelé közeledtem és akkor messziről, a kerítés felől megindult az a bogáncsos szőrü kutya és egyenesen felém vette az irányt. Próbáltam rákiáltani de arra nem reagált, leszegett fejjel elrettenthetetlenül, kocogós tempóban igen csak gyakorlottan futott felém, mint akinek mi sem természetesebb, "ha biciklis akkor meg kell harapni!". Mivel éppen a kutya felé mentem ezért az sem látszott hatásosnak, hogy elijesszem. Mielőtt mellém ért volna, leugrottam a bringáról de az ellenkező oldalra mert láttam, hogy itt nem jön be a szokásos módszer, folyamatosan csak próbálkozott. Nem gyorsan, nem vadul de megállíthatatlanul, saját tempójában megpróbálta a lábam elérni.

Jött volna a kerék előtt, aztán mögötte, én meg tologattam a bringát, hogy ne érjen el. Ekkor láttam, nincs más megoldás és nyúltam a palackért. Az akkor még nem paprika volt hanem valami erősebb. Megcéloztam vele a fejét és egy rövidet nyomtam a palack indítóján. Abban a pillanatban a kutya megmerevedett és se nem ugatott se nem pislantott csak állt egyhelyben mozdulatlanul.

Lassan megindultam a bringát tolva és figyeltem, hogy jön-e utánam. Még akkor sem mozdult a kutya. Közben a kerítés felől hallatszott egy idős férfihang: Domi Domiii.. Oda ordítottam neki valami olyasmit, ha legközelebb meglátom a parton a kutyáját akkor.. már nem is tudom mit mondtam dühömben.

Később is találkoztam ezzel a kutyával az akkoriban épülő lakópark környékén. Vastag beton csövekből volt gúla felrakva, onnan futott elő. Akkor is meg akart támadni. Akkor viszont hatásos volt az, hogy rárontottam mint vadállat és orrrdítva üvöltve megkergettem. Aztán megint láttam, akkor a Dunától jött felfelé és meglátta a bringát, egyből futott utánam. (Ez allergiás volt a bringásokra.) Megint ordítottam ugatást és mély morgást utánoztam és futottam utána a bringát tolva. Bringával nagyobbnak látszom és az ijesztőbb lehet, mint anélkül. Persze megint elfutott.

Amikor utoljára láttam, akkor a víz felől megindult utánam, de a hangom hallatán azonnal megtorpant és eloldalgott.

Már megismert.

Na mégegy, aztán megyek aludni mert már későre jár.

Volt kutyás esetem még több is de most egy idei történet..

Sikárostól mentem Dömörkapu felé és ott egy kisebb kutya jött felém érdeklődve. Megálltam és hangosan kezdtem beszélni hozzá. Láttam, hogy nem akar rosszat. Odajött hozzám és megszaglászta a kezem. Találtam valami vajas kiflivéget a táskámban, azt oda dobtam neki, aztán bringát tolva eltávolodtam de futott utánam. Az egyértelmü volt, hogy nem akar támadni. Végül jött egy lejtő akkor felültem és gurultam tovább. Azért nem akarok ilyenkor felülni mert nem lehet tudni mit csinál a kutya. Lehet, hogy utánam fut, esetleg játékból v. bármi okból felugrik, beakad a küllők közé.. nem mondom tovább.

Volt másik is. Nemrég a Naszályon voltunk egy tárasággal és ketten lemaradtunk. Egy elágazáshoz értünk ahol lefelé és felfelé is vezetett egy út. Úgy látszott az alsónál ki van téve egy magánterület tábla így felfelé indultunk. Ott egy puliféle kutya fogadott ugatva. Minden mozdulatunkra vissza-visszahőkölt. Egy kis csokival tudtam megbékíteni. Közben előkerült egy ember is aki mondta, hogy az a magánterület amerre mentünk de végül útba igazított minket. A kutyával meg annyira sikerült össze barátkozni, hogy hosszan elkísért minket. Előre szaladt majd megvárt. Ilyen is van.

Szóval nem csak bors v. paprika spray segít, jó erre a határozott fellépés vagy akár a barátkozás és a csoki darabok is.

Persze az sohasem baj ha van önvédelmi eszköz kéznél mert lehetnek vadabb állatok, viszont az nem jó ha elsőnek ahhoz nyulunk. Van békésebb megoldás is. A kutya is csak élőlény amivel lehet bánni emberségesen a legtöbb esetben.

Jóéjt.

hajajjj... kóbor kutya, gazdás kutya...

az a legszebb, mikor a pórázos kutyámnak nekiszaladó másik kutya gazdája csak áll esetlenül, esetleg elhaló hangon próbálja visszahívni a sajátját, de hogy konkrétan tegyen valamit, arra képtelen...

a második legszebb pedig, amikor a megtámadott kutyás (ált. lány) csak kapaszkodik a pórázba, próbálja kihúzni a verekedésből a kutyáját (amivel csak annyit ér el, hogy szerencsétlen kutyája védekezni sem tud), és közben sikongat, hátha magától megoldódik a helyzet.

nekem mindig nagytestű, erős kutyáim voltak/vannak, akik meg tudják védeni magukat, így nem nagyon kell félnem az idegen kutyáktól, de teljesen meg tudom érteni azokat, akik félnek - főleg azok után, amiket az évek során láttam. sosem volt direkt támadó kutyám, nem is okoztam még ily módon balesetet, viszont több bunyót állítottam le eddig, mint egy átlagos kick-box bíró... vannak kutyások, akik végigélik kutyás életüket anélkül, hogy egyáltalán látnának kutyaverekedést, én meg valahogy bevonzom a bajt :S

az első kutyámmal (kb 55-60kg, megtestesült jámborság) a legextrémebb élményem egy kuvasszal szemben történt. nyár közepe, én szoknyában-papucsban, kutyám pórázon. város szélén az egyik udvaron nyitva maradt a kapu, és mikor közel értünk, már tudtam, hogy baj lesz... a ház kuvasza kilőtt, és hiába volt korábban két kapu mögé zárva, most mindkettő nyitva volt, ő pedig meg sem torpant a kapuban, rögtön nekünk ugrott. a kutyám persze védte magát, ott voltam meglőve - papucsban - és azon járt az eszem, hogy ha most elengedem a pórázt, akkor megkockáztatom, hogy a hömpölygő kutyák kikerülnek az útra, az autók elé... a másikat lefogni nem tudtam (nem is mertem), lerúgni papucsban esélytelen volt, úgyhogy csak szorítottam a pórázt és jobb ötlet nem lévén elkezdtem üvölteni. bejött. fél perc alatt előkerült a fél utca, köztük a kuvasz gazdája, és beterelte a kutyáját (az addigra vesztésre állt, úgyhogy nem volt olyan nehéz dolga). jellemző módon eszébe sem jutott megkérdezni, hogy hogy vagyok én, vagy a kutyám...

vele ez volt a legdurvább eset, de nagyon sokszor előfordult, hogy pici ilyen-olyan terrierek, vagy keverékek támadtak rá, egyszer egy jagd még az oldalába is belekapott, de ezekre nem válaszolt, látványosan keresztülnézett rajtuk. csak akkor vette fel a kesztyűt, ha tényleg muszáj volt. egy német juhász jellegű keveréket kétszer is levert magáról (én végig pórázon tartottam az enyémet) de mi könnyen voltunk ugye, hisz mint mondtam nagytestű kutya volt. de akkoriban ugyanez a kijárós keverék nagyon megnehezítette a környékbeli kutyasétáltatók életét. a gazdái persze többszöri felkérés ellenére sem voltak hajlandóak rendesen bezárni...

de pl. szegény testvérem kutyája vonzza be a bajt nagyon, pedig egy 25-30kg-os, ivartalanított, nagyon jámbor kanról van szó, a bunyót sem veszi fel, csak menekül szegény. gyakorlatilag bármerre mennek sétálni, mindenhol akad legalább egy kutya, aki őt akarja megtépni :S húgom meg iskolapéldája a kutyáját pórázon rángató, rémülten sikító tehetetlen, pánikoló lányoknak. több esetben is előfordult, hogy én szedtem le (rúgtam le) a kutyájáról német vizslát, kau keveréket, egy alkalommal pedig német juhászt. vadidegen kutyát nem nagyon merek csak úgy megfogni, de a határozott fellépés, mély viking csatakiáltás, esetleg felé dobott tárgyak (táska, szájkosár, miegymás) eltántorítják a támadó kutyákat.

a német juhászos eset egyébként úgy történt, hogy kutyásokkal csapatban kirándulni indultunk. már a város legvégén jártunk, mikor egyszer csak előkerült egy kapualjból ez a kutya. szép állat volt, megtermett kan, és persze rögtön szegény húgom kutyájának esett neki, pedig tényleg jó sokan voltunk. az egész kompánia nézett megkövülten (már ettől felhúzom magam amúgy), húgom sikítozott, nekem meg csak azon járt az agyam, hogy a (kölyök) kutyámat hova tegyem, amíg őket megmentem. végül is másodszorra rákiáltva a mellettem álló (szintén leblokkolt) barátnőre, sikerült megfogatni vele a kutyám pórázát, aztán ahogy fentebb vázoltam, harci kiáltással elindultam a támadó felé, repült minden, szájkosár, táska, acélbetét a lábammal együtt, és leszállt róluk. sikerült vele elhitetni, hogy veszélyes amazon vagyok, futva menekült a helyszínről.

ugyanezt a kölyökkutyámat nem sokkal később egy kiképzett mentőkutya (labrador) kan támadta meg, nagy csapat -elvben profi- kutyás szeme láttára. pontos részletekre nem emlékszem, de én voltam az, aki végül egy bokor aljában találta magát, kutyával a kezében. a támadó kutya gazdája valahogy kimaradt a buliból... szintén az az eset állt fenn, mikor a támadó kutya ment csak előre, az enyém menekülni próbált.

volt még egy pár eset, mikor baráti társaságban a játék eldurvult, és X kutyát le kellett szedni Y kutyáról, az ilyeneket már nem is számolom. annyi a trükkje, hogy a megfelelő pillanatban kell lecsapni a támadó kutyára. benyúlni, nyakörvnél felemelni. ha mindkettő megy előre, az bajos, olyankor azt a kutyát fogom meg, amelyiknek nem tudok parancsolni (tehát nem az enyémet), a másikat pedig lefektetem.

és végül egy kevésbé veszélyes, ám baromi idegesítő eset: amikor a támadó kutyát kell megmenteni. kezemben a kutya, megkértek, hogy vigyem el sétálni (gazdi nem ért rá aznap). alapvetően jól nevelt, okos kutyáról volt szó, de ha másik kutya rátámadt, akkor azonnal vette a kesztyűt, és nagytestű lévén komoly károkat tudott okozni. pórázon tartottam, hogy véletlenül se okozzunk bajt, csak arra az esetre nem számoltam, amikor a potenciális áldozat maga keresi a bajt... az egyik lépcsőházból kijött valami pincsi, rögtön neki a kezemben lévő kutyának. hurráhurrá, kb. másfél percébe telt volna, hogy megölje, úgyhogy jobb ötletem nem lévén kvázi felakasztottam szegény kutyát :S ha nem lett volna olyan nehéz fel is emelem... a lábát közben rendületlenül ostromolta a pincsi, ő meg persze védte volna magát... szegény kutyának hosszú percekig szorítottam a fejét, hogy megmentsem a kóbor támadónk életét. és még mielőtt kedves megjegyzések érkeznének hozzátenném, hogy ha szájkosár van a kezemben lévő kutyán, akkor is simán megnyomorította volna a másikat, ha kétszer odavág neki.

szóval kóbor kutyák voltak, vannak és lesznek, ugyanúgy, ahogy idióta és neveletlen kutyák is. vagy megtanulja az ember, hogyan kell lépni, hogy a legkevesebb sérüléssel véget érjen a buli, vagy beszerez magának:

a, olyan kutyát, ami tuti győztesen jön ki

b, paprika sprayt.

(az a, verziót nyilván poénnak szántam.)

egyébként ha már ott vagyunk, hogy szét kell szedni a kutyákat, akkor pár gondolat:

- húzni nem szabad. ha urambocsá valamelyik kutya fogást tart, akkor így tudunk faca sérüléseket okozni. nyakörvnél megfogni, és kiemelni kell. ha nem ereszt valamelyik kutya, akkor vagy nekiáll az ember kézzel feszegetni (necces), vagy kerít feszítésre alkalmas eszközt.

- a rúgást tudni kell időzíteni. ha arról van szó, hogy az én kutyám menekülne (vagy a másé, akinek segítek), és a támadó kutyát nem ismerem, akkor van értelme, egy jól irányzott rúgással le lehet választani a másikról, de ha a két kutya egymásba gabalyodott, és egyikük sem menekül, akkor csak felesleges sérülést okoz vele az ember. tetszik - nem tetszik, ilyenkor bele kell nyúlni. ha az egyik szót fogad, akkor elég csak a másik kutyát megragadni, ha egyik sem, akkor mindkettőt.

- a kiabálást is tudni kell időzíteni. fentebb írtam rá példát, mikor lehet hatásos. ha megelőzni próbálja az ember a bunyót, vagy ha csak az idegen kutya támad és félünk megfogni, akkor van értelme üvölteni, hogy ijesztőbbnek látsszunk tőle. de ha két kutya egymásnak ugrott, és mindkettő megy előre (főleg, ha a gazdáik is jelen vannak), akkor totál fölösleges kiabálni, csak olaj a tűzre. ilyenkor fogást kell találni a kutyákon (nyakörv a legjobb), és kiemelni. a hátsó láb kihúzását nem tartom praktikusnak pont a húzás volta miatt, de tény, hogy kevésbé esélyes harapást szerezni a kezünkre olyankor.

- ha segíteni akarok másik kutyásnak, akkor előtte a saját kutyámat rábízom valakire, esetleg kikötöm, hiszen akár elijeszteni, akár bunyót szétszedni veszélyes úgy, hogy a sajátom is ott van, átveheti tőlem a "harcba indulás" szellemét, esetleg őt is megtámadhatja valamelyik kutya.

- figyeljünk a környezetre. pezseg az emberben az adrenalin, próbál a lehető legjobban eljárni, félti a kutyáját, a saját épségét, nehéz ilyenkor tiszta fejjel gondolkozni, de mindenképpen törekedni kell rá! környezetet értem úgy is, mint: autók. ha út mellett vagyunk, akkor figyeljünk arra is, hogy esetleg míg mentjük a kutyánkat, lehet, hogy mindannyiunkat elüt egy kocsi, mert hipphopp kikeveredtünk a főútra... ha kisgyerek van a közelben, akkor először őt kell eltávolítani a kutyák közeléből, stb.

persze egy idilli világban, ahol az emberek jól ismerik a kutyáikat, képesek megnevelni, vagy pórázon tartani, nem restek megfelelő kerítés mögött tartani, és persze ahol nincsenek kóbor kutyák sem, ott nem lennének ilyen rémtörténetei az embernek.

Akad, bár nem kifejezetten kóbor, hanem utcán szabadon szaladgáló gazdás kutyákkal (mert kilógott v. kiengedték).

Bár szerencsémre ezek kis v. középtermetű kutyák voltak, még gyerekkoromban.

Nem is tudom pontosan, talán 3-4 ilyen alkalom volt, mikor bokán, lábon v. kézen haraptak, de egyik sem hagyott mély nyomot bennem, érdekes módon. Talán azért mert születésemtől kezdve kutyák társaságában éltem. :)

Ellenben a injekciók már annál inkább. :D

Mondhatni, kifejezett tűfrászom van.:D

Ha csak egyedül vagyok, akkor le tudom őket szerelni, ismerem a Cesar Millan-féle kisugárzási és kutya-metakommunikációs dolgokat. Amikor még járatlan voltam ebben, 15 éve, akkor futásnál reggel utánam jött egy tacskó és mindenáron meg akart harapni. Csak egy erőteljes pofánrúgással tudtam erről "lebeszélni".

Ami ennél sokkal rosszabb volt, amikor tavaly nyáron a pórázon vezetett spánieljeinket megtámadta egy háztól kiszaladó kutya a Balatonon, tök ismeretlen környezetben. Gazda sehol, a kutyánk füléből ömlött a vér. A rendőrök vittek el minket késő este egy közeli településre állatorvoshoz, hogy összevarrja. Aztán felkutattuk velük együtt a gazdát, aki fizetett.