Kóbor kutyával valakinek rossz élménye?

Már nagyon sokszor találkoztam gazdátlan kutyákkal. Volt amikor meg tudtam vele barátkozni de olyan is volt többször amikor el kellett zavarnom őket. Ez mindíg attól függött, hogy kedvesen vagy támadólag közeledtek-e.

Még 4-5 éves koromban én is féltem a kutyáktól.

Emlékszem, egy németjuhászt akartak nagyobb gyerekek rámuszítani játékból. Attól nagyon féltem.

Másnap megint jöttek és megint uszították és nagyon féltem tőle, fel is mentem a nagyanyámhoz és elpanaszkodtam neki.

Azt már nem tudom, hogy végül ki magyarázta el, hogyan kell a kutyákkal viselkedni, talán apám vagy nagyanyám volt, arra viszont emlékszem amit mondott.

"Nem kell félni a kutyától. A kezed tartsd oda hadd szagolja meg, azután meg lehet simogatni.

Próbáld ki ha megint odaviszik hozzád a kutyát és megpróbálják uszítani.

Ha megszagolta a kezed, akkor simogasd meg bátran."

Eljött a következő nap és megint hozták a kutyát.

Először félve és óvatosan de oda tartottam a kezem fejét.

A kutyus megszagolta és máris látszott rajta, hogy barátkozik velem. Csóválgatta a farkát és látszott, hogy örül.

..én meg élveztem, hogy mondták fogdmeg, csipdmeg, én meg ott simogattam a bundáját és jót mosolyogtam a tehetetlenségükön.

Innen kezdve már nem féltem tőlük, inkább igyekeztem keresni az olyan alkalmat ahol idegen kutyával tudok ismerkedni. Így lassan megtanultam hogyan kell viselkedni velük és mire hogy reagálnak, vagyis megtanultam a kutyák gesztus nyelvét.

Már leszoktam a nagy kutya imádatomról de ha jön hát foglalkozom vele, főleg ha furcsán közeledik.

Nincs ebben semmi kunszt. Határozottnak kell lenni.

Figyelni kell minden mozdulatát és megfelelően kell reagálni.

Van néhány történetem amit korábban máshol már leírtam. Majd itt is megosztok néhányat.

Nekem feltettek egy kérdést bringások:

"Vegyük az alábbi, remélem csak képzeletbeli esetet: Adott 4 db 40-50 kilós elvadult kóbor kutya.

Egy a jobb lábaddal, egy meg a bal lábaddal próbálkozik.

A másik kettő innen is onnan is az első kereked elé veti magát.

Cél a támadók megfélemlítése, meg hát ugye karcolás nélkül távozni a helyszínről. Szar ügy…

KÉRDÉS:

Írd le lépésről-lépésre, hogy cselekednél! Milyen önvédelmi eszközöket vetnél be?

Erre a következőt válaszoltam:

Azért nem esszük ennyire forrón a kását.

Az, hogy mit csinálsz, pontosabban mit kell tenned, illetve mit fog tenni a kutya falka, egy általad irányított interaktív folyamat során alakíthatod ki. Vagyis ez nem csak úgy megtörténik veled, hanem nagyrészt rajtad múlik a dolog végső alakulása.

Pontosan nehéz leírni minden lépést mert ez olyan, mintha azt kérnéd, írja le valaki hogyan szerelj le egy útszéli támadót. Ezt mindíg az adott pillanat hozza, hogy mit hogyan kell lereagálnod. Itt csak főbb irányelveket lehet mondani. A pillanat szerinti döntést mindíg neked kell meghoznod.

Az már rég rossz, ha engeded addig fajulni a dolgokat, hogy a lábaddal próbálkozzon bármelyik is, egyáltalán, hogy annyira megközelítsenek.. Ha már ott tartasz, akkor a támadóbb kutya felé kell leugrani a bringáról, ettől tuti meglepődik és jó ha még utána is folytatod felé torpanással a hatást. Akkor egy pillanatra hátra hőköl. Azután ráordítasz és megpróbálasz felé lépni (ha közel van akkor aprót) még ha olyan aprót is, de érzékeltetni kell vele, ki az úr. Nem szabad megérinteni mert akkor átveszi az erő demo helyét a tényleges támadás. Ha te ráütsz v. belekapsz akkor ő is azt teszi, ez már nem jó irány. Hacsak jókorát nem tudsz belerúgni, de azt inkább haggyuk. Még nem próbáltam.

Amikor többen vannak akkor is ugyanez a módszer de olyankor mindegyik felé kell egy kis vadságot mutani, hogy érezzen valami félelmet. Ez nem olyan nehéz ha biztos vagy magadban. Márpedig az esetek legnagyobb részében biztosan győzni fogsz ha elég határozott vagy. Eddig még nem találkoztam más kimenetellel személyes találkozások alkalmával.

Ezekből egyszer volt, hogy fújni kellett egy kutyára spray palackból, de az nagyon hülye kutya volt. A Római parton a végefelé egy csapzottan csüngő szőrü bogáncsos puli fajta volt. Azt sok bringás ismerhette mert nagyon határozott volt, mint aki már sokadszor csinálja és biztos az eredményben. Na az tényleg elrettenthetetlen volt. Az az egy eddig. Ott csak a spray segített.

Már a legelején neked kell átvenni az irányítást és kezdeményezni, ha látod, hogy próbálkozni akarnak!

Amikor messziről meglátsz kutyákat akkor vagy hangosan beszélned kell valamit vagy fütyörészni kell. Ha csak abból vett észre akkor a kutya többnyire behúzza fülét farkát és eloldalog, mire odaérsz.

Legtöbbször már akkor veszed észre a kutyákat amikor már rég kíváncsian figyelnek téged, hogy el tudják dönteni, tartani kell-e tőled, esetleg te vagy az a "potenciális áldozat" aki rémületen menekülni próbál, ijedten hátrál és akkor véged.

A kutya mindíg erőt demonstrál, vagyis megpróbálja megmutatni, hogy ő az erősebb.

Viszont ha látja, hogy nem ijedtél meg tőle, inkább felé indulsz (esetleg csak egy két gyors rövid lépést is), akkor meghökken és ha fenntartod az ilyenforma fenyegetést akkor még vakkant néhányat, de ha felé fordulsz és lassan felé lépkedsz továbbra is, később megúnja és jobbnak látja elmenekülni. Kicsit még meg is kergetheted hangos kiáltásokkal és felé futással. Arra kell vigyázni, hogy mindíg legyen menekülési útja, ne szorítsd sarokba és hosszasan ne kergesd mert akkor megfordulhat a kocka és megint támad.

Több kutyánál is hasonló a dolog módja, viszont ott a leginkább próbálkozókat kell főleg elijeszteni, a többi már menekül utánuk.

Amikor meglátsz kutyát v. kutyákat, előszöris fel kell venni velük a kapcsolatot. Az lehet barátkozós vagy erőt demonstráló is. Azt a pillanatnyi helyzet dönti el, hogy melyiket érdemes választani. Nekem már sok dolgom volt kutyákkal és eddig nem harapott meg egy sem.

Na nem akarok nagyot mondani, egyszer egy ismerős kutya belekapott hátulról a nadrág száramba mert nem hajoltam le hozzá megsimogatni, szóval nem rosszból. Utána meg látszott rajta, hogy nem mer rám nézni annyira szégyelli magát, később csont darabbal a szájában jött hozzám és letette, azzal akart kiengesztelni.

Talán két-három éve, jöttem haza Dunakanyarból és leányfalutól már Szentendre felé az út másik oldalán nézelődött két jókora kuvasz. [link] ; [link] Ezekre már azt mondjuk, elég szigoru kutyák.

Amikor megláttak az üres éjszakai úton, megindultak felém, a bringa felé. Abban a pillanatban satufék, lepattantam a bicikliről.

A napszaknak megfelelő udvarias és hangos köszöntéssel üdvözöltem őket.. na neem azt mégsem de elkezdtem beszélni hozzájuk, szinte mindegy mit, lényeg a minél mélyebben szóló hangom hallják.

Közben a szemközti járdáról figyeltem mivel próbálkoznak. Mivel meglephette őket a határozott fellépés és azt sem szokhatták meg, hogy ilyenkor nem lehet egy jót futni a bringás után, ezért tétován, kicsit bizonytalanul lépdeltek a másik oldali járdán kicsit távolabb egymástól, aztán mindketten megindultak felém.

Akkor rájuk kiáltottam valamit és meglódultam a bringát tolva előbb egyikük majd másikuk felé, felváltva az irányt. Ettől vissza futottak a járdára. Azután csak az egyik próbálkozott de ugyanezzel a módszerrel (megpróbáltam nekifutni távolról pár lépést) megint vissza kergettem a járdára. Aztán megint próbálkozott aztán a másik is de mindíg vissza kergettem őket. A végén már annyira tartottak tőlem, hogy elég volt kicsit megmoccannom és már szinte futva távolodtak. Végül már kergetni tudtam őket. Abba az irányba mentek amerre én is haladtam. Végül amikor ismét melléjük értem (mert közben már előre futottak messzebbre a bringástól, tőlem aki megkergette őket) akkor befutottak egy mellékutcába és eltűntek végleg.

Volt más hasonló eset is még több, tényleg sok kutyával de már hosszú lenne egy hsz.-ban

Küljek még hasonlót?

Sok ilyen vagy még érdekesebb történetem van még.

Közben már elküldtem az előző történetem és utána olvastam, hogy mi is a problémád.

Amit a kiskorodban megtörtént dologról írtál, az sajnos meghatározó lehet hosszú távon. Ennek alapján már egyáltalán nem csodálkozom, hogy maradt benned tartás a ki nem számítható kutyákkal szemben.

Így kicsit nehezebb lesz de csak azt tudom javasolni, hogy hordj magaddal egy palack paprika sprayt és ha másképp nem tudod megvédeni magad, a legutolsó lehetőségnek még mindíg ott van ami elriasztja a támadó kutyát.

A másik, hogy ad egy biztonságot, ha mincs más megoldás, akkor sem vagy áldozat. Ez jó lehet bárhol más veszélyes helyzetben is.

Azt továbbra is tudom ajánlani, hogy ha jön az idegen kutya akkor nem szabad, hogy lássa rajtan a félelmet. Határozottan rá kell kiáltani. Felé kell lépni egy lépést és rászólni hangosan. Az nagyon fontos, hogy ne hátrálj. Ne lássa a kutya, hogy kicsit is hátra lépsz mert abból bátorságot merít.

Mindjárt küldöm a történeteket.

Egy másik fórumon történtek ezek a beszélgetések. Először idézem a kérdezőt, aztán amit válaszoltam rá.

"Azt írod: saját területén ne üldözz kutyát. A legtöbb kutyát nem ismerjük és a lakhelyét sem. Honnan tudhatjuk biztosan, hogy a saját területén van?"

Ez alatt azt értem, hogy pl egy bekerített ház udvarába ne menj utána. Persze nem lehet mindíg tudni, hogy mit szokott meg saját területeként. Erre következik egy nagyon régi példa ami velem megtörtént.

Volt olyan esetem amikor éjszaka Balatonról jöttem hazafelé Diósd családiházas részén keresztül. Akkor nem siettem és kiváncsi voltam az éjszakai településre. Letértem a 70-es útról (most 7-es asszem), és

egy emelkedős úton tekertem felfele, egy épülőféle bekereítetlen házhoz közeledtem, ami mellett el kellett haladnom. Onnan ugatva rontott felém két vadul ugató kutya. Az egyik egy németjuhász volt és a másik ha jól láttam egy vizsla. A vizsla kis "nyuszika" volt és látszott, hogy csak a másik kutya mellett próbál valami bátorságot nyerni.

Természetesen azonnal lepattantam a bringáról, tudatosan a vadul ugató kutya oldalán! Megálltam az út szélén és neki rontottam az ugató kutyának. Ott állt tovább és ugatott felém, nem lépett hátra, amin nagyon meglepődtem. Arra számítottam, hogy majd elszalad, de most az nem jött be és nem értettem miért. Nagyon, egyre vadabbul ugatott, fröcskölt a nyála, közben hörgött szinte megvadultan. Látszott rajta, ha valamit nem jól teszek akkor biztosan nekem esik.

Az ilyenkor a legjobb módszerrel próbálkoztam, én is mély hangon morogtam ordítottam ugattam vicsorogtam vele. Még véletlenül sem lépek ilyenkor hátra, inkább felé moccanok, még ha csak jelképesen is. Igaz, sokat nem tudtam felé lépni mert majdnem egymáshoz értünk már így is de azért egy jelképeset közeledtem hozzá de az sem riasztotta hátrább.

Ez ilyenkor már az idegek harca, hogy ki bírja tovább ezt tartani. Kell, hogy érezze nem félek tőle, mert különben bátorságot nyerhet és akkor többet mer tenni. Szinte majdnem egymáshoz értünk a vad ugatásaink közepette.

Ott azért kicsit libabőrös lett a hátam mert nem ment egyszerűen de nem értettem miért (később kiderült).

Aztán már eleget ugattuk egymást és megúntam az ordibálást, hosszú percekig tartott, már kezdtem berekedni és láttam, hogy hatástalan, illetve valahogy tovább kell onnan mennem.

Mivel láttam, hogy elriasztani nem tudom és "veszekedni" sem akartam tovább vele ezért lassan átléptem a bringán

a távolabbi oldalára és egy következő kísérletbe fogtam, amivel terveim szerint még egy kicsit meg tudom félemlíteni.

Megindultam a bringát tolva a lejtőn lefelé pár métert, azután megfordultam ismét a kutya felé. Felültem a bringára és az út közepéről indulva irányba vettem az út szélén álló kutyát és jól felgyorsulva szinte majdnem nekimentem, az utolsó pillanatban fordultam a további haladásom irányába és mentem tovább felfelé de már lefékezve lassan, nagyon lassan az úton, a kutyáktól távolodva. Még egy ideig hallottam az ugatást a hátam mögött de bíztam benne, hogy nem mer jobban megközelíteni mint hogy távolról utánam fusson, főleg az előző dolgok után. Végül a kutya elmaradt és én meg mentem tovább.

Utólag, asszem már itthon gondoltam át a dolgot, hogy miért is nem tudtam akkor megfutamítani, elzavarni a kutyát.

Ahol mentem az egy aszfalt út volt. Mellette egy kerítés nélküli házra vigyázott a két kutya.

Egész nap ott szaladgálhattak az aszfalt út széléig és biztosan megszokták, hogy az jelképezi a területük határát.

Azt is megszokhatták, hogy az úton megy a forgalom, vagyis az már nem az ő területük.

Vagyis a kutya terüleletének határán viaskodtunk. Azért nem tudtam onnan meghátrálásra kényszeríteni semmiképpen.

Egy másik ami szintén saját területe közelében történt..

A XIII. kerület családiházas részén bringáztam és egy ház félig nyitott kapuja előtt kint volt egy asszony és a kutyája. A kutya ugatva felém futott. Azonnal ráordítottam mély hangon, leugrottam a bringáról és rohantam a kutya felé. Az meg ijedtében futott előlem, próbált kitérni oldalra de könyörtelen voltam, egy pillanatra sem hagytam fel az üldözéssel.

Végül befutott az udvarba, én meg indultam volna tovább az utamon, mire

az asszony utánam szólt, vigyázzon ezzel a kutyával, már több embert megharapott!

Mire én, "nem tesz semmit, én meg elkergettem..".

"Oké oké megfogadom a tanácsot :)) különben az még érdekes hogy találkoztam kedves kóbor kutyával viszont elég vaddal is... utóbbi miatt a fán kötöttem ki a végén kiderült h van gazdája csak kicsit lemaradt mellőle a gazda... mondtam neki gratulálok..."

Igen, az is megoldás, de amikor a sajátjaiddal vagy akkor mégsem lehet felmászni a fára. :) A kutyák is hasonlóan sokfélék mint az emberek. Ugyanúgy mindenkivel másképp kell beszélni. Van akit közel engedhetsz magadhoz és van akit jobb ha nem. A kutyák is ilyenek.

Majd küldök még..