7 hónapos bolognese kiskutyát nem lehet magára hagyni 5 percre sem, mert pánikszerűen sír. Mit tehetünk ez ellen?

lehet,hogy hozzászokott,hogy mindig van vele valaki.én is csak azt tudom tanácsolni,hogy fokozatosan növeld a távol töltött időt,de ne állj meg az ajtóba,mert érzi,hogy ottvagy,és lehet azért sír.küldj valakit egy 10perc mulva,hogy halgassa meg sír e.vegyél neki műcsontot,ilyeneket,amivel le tudja magát foglalni.

Októberben kaptam egy 4éves kínai meztelen kutyát és nekünk is pont ugyanez volt a problémánk; hisztérikusan visított amikor magára maradt. Egy szakértőtől azt a tanácsot kaptam, hogy ne csináljak szertartást abból, hogy elmegyek otthonról, mielőtt elindulnék azelőtt már kb.20perccel az indulás előtt ne foglalkozz vele!Menj ki az ajtón, hallgatózz! Várd meg a pillanatot amikor szünetet tart a sírásban- valamikor levegőt is kell venni:-)-akkor lépj vissza és NAGYON dícsérd meg!Meg fogja tanulni, hogy a gazdi akkor örül ha ő csöndben marad.Ez nem 1hetes produkció lesz arra készülj fel.Tehát türelem!Ha magára haygod először csak percekre aztán egyre hosszabb időszakokra tedd-hagyj otthon bekapcsolt diktafont, hogy le tudd mérni, hogyan alakul az ingerküszöbje a kicsinek.Ha hazajöttél ne ő legyen a legfontosabb, ne vegyél tudomást róla percekig (tudom nem könnyű).Távollétedben a bekapcsolt tv is hasznos lehet. A szakember azt mondta,hogy akkor viselkednek így ha nem történt meg a leválasztás.Így bármilyen nehéz is de következetes nevelésre lesz szükség. Nem szabad pátyolgatni, így lesz majd egyre talpraesettebb. És amíg otthon vagy fárasztd le alaposan.Remélem valamelyest segítettem.

Hmm... Én meg azt olvastam, ha ilyen probléma van akkor nem szabad\kell beszélni hozzá, kedveskedni,nagy jelentőséget tulajdonítani annak, hogy most elmegyünk. Úgyszinténa mikor hazajövünk nem kell figyelembe venni amíg le nem nyugszik. Mert ha figyelünk rá meg búcsúzkodunk, akkor egyrészt ez valamiféle dicséretnek veszi amiért pánikol, másrészt ő azt fogja hinni, hogy tényleg ilyen nagy dolog, amikor elmegyünk. Szerintem így logikus is... Nekem ilyen téren nincs tapasztalatom a kutyáimmal, de valahogy logikus így. De ezt csak olvastam... A fokozatossággal egyetértek.

Ha elmész, hagyj ott valamit, ami a te szagodat őrzi. Erre úgy jöttünk rá (bár a mi kutyánk nem vonított soha), hogy ha sokat voltunk távol, kiszökött a fürdőszobába, és a szennyesből behozta az egyik ruhámat (pólót vagy zoknit), és arra fektette a fejét. Soha nem tépte meg, hanem hordozta magával, ha nem voltunk otthon. Végül kapott egy zoknit, aztán idővel komolyodott, és leszokott róla. De pl. szilveszter este még most is kellett neki egy kis bátorítás (most 3 éves).

nem akarlak elkeseríteni, de leírom a mi történetünket. az én kutyám 2(!) éves koráig rendszeresen sírt, mikor otthon maradt. állandóan szóltak a szomszédok. volt bekapcsolt tv, rádió, megkapta a ruhám, volt játék, rágcsa, minden. amikor kiléptem az ajtón, soha nem sirt, volt, hogy feküdt bent a házában és nem is foglalkozott azzal, hogy elmegyek. megvárta míg kimegyek a lépcsőházból és akkor zendített rá, sokáig nem is tudtam, hogy ő ezt csinálja, csak amikor szóltak a szomszédok. elmondásuk szerint időnként abbahagyta, majd mikor mozgást hallott a lépcsőházban és csalódott, hogy mégsem én vagyok, újra rákezdett. eleinte minden reggel elvittem anyámhoz, hogy megoldjam valahogy a helyzetet, nem akartam, hogy feljelentsenek. most 6 éves. már nem sír. de ha pl. beteg vagyok, vagy szabin vagyok és nem kell otthon hagynom reggelente, utána való napokon még mindíg időnként sír.