Hogyan vegyem rá a szüleimet, hogy neveljék, kezeljék a kutyájukat?
Már külön élek tőlük a férjemmel és azóta új kutya van a háznál. Menhelyről vitték haza most olyan 2 év körüli lehet, de mondhatni egyáltalán nem foglalkoznak vele. A számára idegenektől tart egy kicsit, de a nőkhöz hamarabb odamerészkedik. Így volt ez most is mikor karácsonyra hazalátogattunk. Odeosont mellém, én meg meg akartam egy kicsit cirógatni a buksiát, nóziát. De ő erre a kezem felé kapott. Mikor mondtam anyumnak azt mondta, nem akart megharapni, velük is szokta ezt csinálni, de az nem harapás szándékkal van. Hát ha még most nem is, de mi lesz késöbb? Egyáltalán nem nevelik, foglalkoznak vele. Annyit tud, hogy ha a kapu nyitva nem mehet ki, és etetéskor leül.
Nem beszélve arról, hogy be volt gyulladva a füle, elvitték állatorvoshoz, ott kapott rá valami. Amikor azzal kezelték majdnem megkapta anyumat. Aztán a szer elfogyott, a gyulladás hamarosan visszatért, azóta azzal sem törődnek. Most is be van neki gyulladva a füle, mert nem győzte a fejét rázni.
Mit tegyek? Nem, nőt a szívemhez a kutya, de akkor is sajnálom szerencsétlen ebet. Magamhoz nem tudom venni! Na meg akkor amúgy is beszereznének egy másikat, mert házőrző az kell.
Szocializálatlan a kutya, nem csoda, hogy nem nő a szívedhez, hiszen benned van a félsz (meg benne is). Anyukádékkal nem tudom, mit lehet csinálni, de így nem szabad kutyát tartani. A menhelynél azért jobb ez a hely, mert enni kap, de úgy látom, az orvos itt sincs az alapdíjban -.- Őszintén nem tudom, miért erőltetik az ilyen felfogású emberek a kutyát. A te szüleid, csak hallgatnának rád, ha elmondanád, hogy a kutya beteg és zavart, biztosan szenved a szocializáció hiánya miatt is, állandó stresszben van, nem kell így állatot tartani. Nekik is jobb lenne. És akkor odaadjátok vkinek, akinek kell, 2 éves, még nevelhető.
Vagy szerezz valakit, aki tudna vele foglalkozni a szüleidnél.
Szerintem sehogy sem tudod. Nálunk is örök vita van apám kutyája miatt, pedig látja a család, hogy szabadidőm jelentős részét munka mellett kutyázásra áldozom, hogy a nyári szabadságomat kiképzésvezetői tanfolyamon töltöm, mégsem hisznek nekem.
Sok víz fog még lefolyni a dunán, mire általánosan elterjedt lesz a felelős és kultúrált kutyatartás. Addig maximum példát tudsz mutatni.
Az a kutyus meg szerintem bizonytalanságból kapkod, lehet hogy néha kikap, és amiatt tart az emberi kéztől :(
A fontos a nevelés, a szocializáció volna.
Ha kapdos a simogató kéz után,( bizonyára nem bízik az emberekben, el kellene nyerni a bizalmát) akkor ne akard egyből simogatni. Hagyj egy kis időt neki,hogy megszokjon, lassan nyúlj felé, látni azt egy kutyán, hogy szívesen veszi-e a simogatást, vagy jobb békén hagyni.
A szüleidet meg...hát őket nem tudom hogy kellene megnevelni. De velük kéne kezdeni a dolgot.
Anyumnak már többször mondtam, hogy foglalkozzanak vele. A fülére is akartam venni valamit, csak nem ártana tudni mit kapott, de ezt nem tudta már anyu megmondani. Na meg ha én itt kapok valamit, látatlanban, ki tudja kezelnék e vele. Számomra megoldhatatlan, hogy hazamenyjek kezelni, hisz ahhoz távol lakunk.
A simogatásról meg annyit, hogy nagyon lassan és nyugottan nyúltam felé. Ha akarta volna simán meg tudta volna először szaglászni a kezem, de ő rögtön a száját nyitotta.
Hogy ki kap e, fogalmam sincs. Anyutól szerintem nem, de apu már kicsit kérdéses. Bár eredetileg is félős volt. A menhelyen ha összekaptak, sajnos seprűnyél segítségéval választották szét őket, nagy üvöltés közepette. Viszont eddig ha már odaállt mellém, lassú mozdulatokkal, de meg lehetett simogatni.
Ja és valaki kérdezte a fajtáját, méretét: fajta tiszta keverék :) kan, és egy labinál kisebb, viszont a cocker spánielnél nagyobb.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!