Vertétek már meg a kutyátokat?

Mivel én is követtem már el ilyet, meg tudom érteni azokat, akik nagyon problémás kutyával kerülnek szembe. Azt nem állítanám, hogy értek egyet, de teljesen meg tudom érteni.

Én azt szoktam csinálni, hogy először hagyom kibontakozni az éles helyzetet, hogy lássam, meddig megy el a kutya (pl. macska támadás, szökés, kutya-kutya agresszió, dominancia, stb.), és onnantól tudom, hogy mi fog rám várni, nem kell töprengenem azon, hogy mennyire súlyos az eset, és nem alkalmazok-e túl erős büntetést.

Ha idejében kapunk el valamit, jó az időzítés, akkor nincs szükség erős jelzésre, például van egy überdomináns malamutom, minden kutyával kikezd, és annak soha sincs jó vége. De mivel résen vagyok, a pórázok elé lendítésével szoktam elállni az utat, hozzá se kell érnem. Olyankor egy pillanatra rám néz, és vagy visszavonul, vagy nyertem időt, hogy megfogjam a nyakörvét, és más irányba indítsam útnak. Mivel ezt kitartóan csinálom, megritkultak a próbálkozásai.

Akármit is mondotok, Cesarnak köszönhetem, hogy finomítottam a technikáimon a megelőzésben. Azok az érintések nagyon hatásosak. Magamon is kipróbáltam, és figyelemfelkeltőbb, mint egy pofon vagy egy fenékre csapás, mégsem nyögöm percekig :)

Arra, hogy kifejezzem a dominanciám, mielőtt még egy komoly helyzetben kellene bizonyítanom, és esetleg kiadós veréssel érjen véget, két dolgot is szoktam csinálni. Az egyik a szeretgetés dominánsabb formája, azaz, hogy valamivel erőteljesebben paskolok, megfeszített kézizmokkal, és a teljes átölelés, amikor hátulról fölötte vagyok, ráhajolok a nyakára, és erősebben ölelgetem, de simogatva, és örömködve. A másik, hogy kezdeményezek játékot a kutyával (kb. úgy, ahogy a kutyák is játékra hívják egymást), és közben játékosan leküldöm a földre, és leszorítom, de ölelésszerűen. Mindig éreztetem közben a hangommal és a testbeszédemmel, ami vidám marad, hogy ez most szeretgetés, csak épp így kedveskedik az alfa.

Higyjétek el, tízszer jobban fognak figyelni rátok a kutyák. Mondjuk ezeket neveletlen vagy szocializálatlan ideiglenes és más idegen kutyákkal szoktam csinálni, ha valakinek saját problémás kutyája van, lehet, hogy nem kell ilyen erős jelzés, de szerintem jó tipp. Mert az tényleg igaz, hogy nem éles helyzetben kell elkezdeni az erőfitogtatást, mert akkor kisebb súlyú helyzetekben is kellhet pofont segítségül hívni, hogy leállítsuk a kutyát.

Most álljak le vitázni olyanokkal, akik nem értenek hozzá?

...Hasonlítsuk össze a mai fiatalságot a régivel. Még annak idején, mikor a gyereket szokás volt verni, nem dugtak 14 évesen, nem ittak, nem drogoztak, nem sz*rták le a szüleiket, rendesen elvégezték a házimunkát, kulturáltak, jól neveltek voltak a gyerekek. Aztán kitalálták, hogy a gyereket nem szabad ütni, mindenkinek minden meg lett engedve, szavakkal semmit nem értek el. Azóta egy hányadék a fiatal társadalom.

A kutyáknál sincs máshogy. Járattuk mi is kutyaiskolába, a legjobb kiképzőkhöz, szakemberekhez... semmi hatása nem volt. Lósz*rt nem érnek ezek a beképzelt majmok, akik másoknak osztogatnak tanácsokat és azt hiszik ők a farkasokkal táncoló.

OFF

Utolsó, őszintén, ismersz családot, ahol a gyerekek nem kaptak pofont vagy elfenekelést? :D Szerintem szigorból a kegtöbb családban még ma sincs hiány.

Egyébként régen nem a verés miatt volt más világ. A kultúrát nem csak ez alkotja, és a többi része az, ami változott azóta. Más lett az értékrend, de ezt az értékrendet nem a hisztiző 7 éves gyerekek hozzák létre.

Hozzáteszem, a régi vágású szigorú szülők gyerekei előbb lettek drogosak, mint a többiek...

Utolsó,igazad van!

Nem volt ennyi idegbeteg hülyegyerek,mint most.

Ez a fórum is azzal van tele a gyerekekről szóló részben,hogy a kölkek hisztisek,kezelhetetlenek,akár az anyjukra is kezet emelnek.

Az ilyen idióta liberális szülő meg is érdemli.

És igen,akkoriban nem volt ennyi kutyatámadás,kutyás baleset sem.a kutyák is normálisabbak voltak.Nem vagyok híve a verésnek,ha nem muszáj,de néha bizony oda kell csapni.

Én abban hiszek, hogy minden kutyát meg lehet nevelni. Csak az embertől függ, hogy sikerül-e vagy sem.

A gyerekeknél is ez a helyzet. Amíg az ember (=szülő) nem mondja meg, mit lehet és mit nem, addig hiába ütlegeli a gyereket, az nem fogja tudni, hogy miért kapott. Az már más eset, ha tudja, és azért sem csinálja. Olykor 1-2 pofon még nem a világ vége, és is kaptam párszor gyerekkoromban, mégis normális ember lett belőlem.