Nem értem az embereknek mért nem jó a menhelyi kutya?!

Én a Magyar Vizsla szerelmese vagyok és én csakis gazdátlan kutyát veszek magamhoz, az én tündéri akkor egy éves vizslámat egy Pest közeli sintér terepről hoztam ki... és az az igazság, hogy volt ott millió kutya, de akkor is ő vt az akit ki kellett onnan mentenem, ő nézet ki a legrosszabbul, holott semmi egészségügyi problémája nem vt, csak lelkileg sérült és a kis kenneljében állandóan feküdt ezért elfeküdte az egyik hátsó lábát és napokig sántított, még most is könnyezek, ha visszagondolok arra, hogy az én tündéremnek milyen szörnyű sorsa volt...

Volt más fajta kutyám keverékem is, de nekem a vizsla az egyetlen olyan fajta akivel életem végéig élni akarok!:)

Én nem ítélek el senkit, csak nem értem a fajta jellegért 10 ezreket fizetőket, akkor már nem mind1,hogy keveréket fogad-e örökbe... Az meg sztem teljesen normális ha valaki tenyésztőtől vesz kutyát...

"egy tenyésztőtől vett kutya SOSEM fog úgy szeretni"

Ne haragudj, de ez hülyeség!

Akkor most elmesélem a mi egyik kutyánk történetét. Volt egyszer egy drótos magyar vizslánk, akit nagyon szerettünk, de itt hagyott minket. Valamivel később, mikor már elmúlt a szomorúságunk, megint szerettünk volna kutyát, mégpedig szintén vizslát, de kölyköt, akit a kezdetektől lehet vadászatra tanítani. A kiskutyát az ország túlvégéről hoztuk, nagyon boldog volt mindig, most már öreg, és szeret. Tud szeretni annak ellenére, hogy tenyésztőtől vett kutya. Hogy miért nem menhelyről szereztünk kutyát? Mert egy fajtatiszta kölyök kellett nekünk.

És nem azt akarom mondani, hogy lenézném a keverék kutyákat, mert ismertem nem is egy keverék ebet, és mind nagyon aranyos, kedves, barátságos volt.

Pedig hülyeség... Eddig két kóborkutyát fogadtam be, kaptak "full szervízt" az orvosnál, felhízlalatam őket, jó soruk volt, majd hopp, egy nap letapostak mire hazaértem. Valóban nagyon szerethettek a hánytatott sorsú ebek:P

Amúgya kérdésedre a válasz egyszerű, az ember alapvetően önző, mint minden mást. Az állatmentés az alturizmus egy extrém változata, amikor lelki haszonot (boldogságot) kap a gazdi a sok befektetett enerigáért. Ám ha ez neki nem éri meg, akkor nyilván nem fog menteni. Ilyen egyszerű. Önzésből áll a világ (amúgy állatéknál is).

Akkor elmondom nektek.

Nem biztos, hogy akinél van több fajtatiszta az nem ment kutyát, vagy nem segíti őket. ( pl. gazdát keresni, vagy anyagilag támogatni a menhelyet, sintér telepet )

A kiállításra azért hordják az ebeket, mert minél több dijjat nyer, annál többet ér a kutya, ez által többet érnek a kölykök is, illetve többért fedez. De itt nem csak kiállításra megy hanem szűrésekre is.

Mind ez garancia arra hogy nem születnek beteg kölykök.

Aki meg nem tenyésztésre használja a kutyát, hanem munkára, fontos hogy egészséges, nagy munkabírású legyen, terhelhető, és az adott fajtának megfelelően viselkedjen.

Ezt a menhelyi keverék kutyánál nem lehet tudni.

Nem tudni hogy egyes ingerekre hogyan reagál, nem tudni milyen betegségei vannak, lesznek.

Több olyan eset is van, hogy kihoztak menhelyről keverék kutyát, és a gatyáját is ráköltötte az illető, mert minden nap az orvoshoz járt. Míg a tenyésztőtő vásárolt kutya gazdái töredékét fizették a tenyésztőnek, és az orvosnál az oltásokat.

És azért ez nem mindegy.

Nekünk is van tenyésztőtől kutyánk, és van sittről is mentett. És hidd el nekem mind a kettő kutya egyformán tud örülni és szeretni. Tök mindegy hogy honnan jöttek...

Teljesen igazad van!

Talán azért vesznek sztem inkább tenyésztőtől mert azt gondolják az emberek, hogy az egészséges, lelkileg is "tiszta" lappal indulnak vele mint egy örökbefogadott kutyánál.

Nekem volt egy yorkshire terrier kutyusom, sajnos elpusztult, elhoztunk egy háztól egy keverék kiskutyát utána, tele bolhával stb. és valóban sokkal hálásabb kutya vált belőle, mint a kis yorkim akit imádtunk szinté n.

Szándékomban áll később egy menhelyes kutyust elhozni.