Hogy lehet ezt feldolgozni?

Most olvastam csak kommentedet. Ami nekem még segített: az összes képet amim volt róla, beleszerkesztettem egy fekete keretbe, végig gondoltam minden szép pillanatunkat, és persze azokat is amikért haragudtam rá. Megbocsájtottam neki mindent, ami miatt dühös voltam. Gyújtottam gyertyát, és néztem ahogy száll fel a füstje. Én engedtem az érzelmeket kiömleni, így gyászoltam. Nem akartam magamba zárni, el akartam engedni. Nekem így volt könnyebb.

De az is bevált megoldás, ha neked úgy könnyebb, hogy összeszedsz mindent ami rá emlékeztet, és bezárod egy dobozba, elteszed olyan helyre, ahonnan nem nagyon kerül elő.

És ne érezd magad hülyén emiatt, a gyász akkor is gyász, ha csak egy kutyáról van szól. Egyébként az sem baj, ha bevonod a búcsú szertartásba a gyerekeket is. Sajnos a halál az élet legtermészetesebb velejárója, muszáj megtanulni kezelni, mert minél később szembesül vele az ember, annál rosszabb lesz.

Fogadd részvétem, az ilyet csak azt tudja, hogy mit jelent, aki már vesztett el kutyát.

Én is kettőt, bár idősek és betegek voltak, de máig bennem élnek...

Nem tehetsz róla, a betegség sajnos ilyen.

Egyébként a kutya sokkal könnyebben elkap embertől betegséget (adott esetben lehet, hogy a kislányodtól valami vírust) és sokszor nehezebben, vagy sehogy sem vészeli át. Ha ennyi idő alatt nem tudtak segíteni rajta, akkor az az egy nap sem segített volna.

A Szivárványhíd

Egy híd köti össze a földet az Éggel

ez a szivárványhíd, mely

csodás színekkel ragyogón ível

földig érő tarka ívvel.

Innenső oldalán a hídnak

pompázó virágok nyílnak,

friss-zöldek a pázsitos rétek,

üdék a völgyek, dombvidékek.

Örök a tavasz, nem esik a hó.

Van bőséggel ennivaló,

mindig lágy-meleg az idő,

a víz is mindig frissítő.

Ha egy kedvencünk kihűl,

erre a szép helyre kerül.

Az agg, megtört állatok,

itt lesznek újra fiatalok,

újra épek a megcsonkultak

és egész nap csak játszadoznak.

Az én kutyám is itt lakik,

és nagyon vár már valakit.

Hisz egy hiányzik csak neki:

Nincs itt vele, ki szereti;

hát hancúrozik egész nap,

míg el nem jő a pillanat.

Most hirtelen abbahagyja:

-orra tágul, füle feláll,

lába remeg, szűkül a szempár,

rohanni kezd: megjött a gazda! -

S hogy megérkezett s meglátott:

hozzád rohan a barátod,

felkapod kitárt karodba,

csókolgatod újra meg újra,

belenézel hűséges szemébe,

s indultok. Majd elérve

a csodák útjának végére,

a szivárványhídon együtt mentek át

és ez lesz nektek az igazi mennyország.