Mi a véleményetek az újhullámos "Force Free" és hasonló kutyanevelésről?

10es mondjuk a kutya akit én ismerek pont egy keverék, akit kolyokkora óta borzalmas körülmények között élt, majd a mentése után az örökbefogadó család pedig nem az altatás mellett döntött az extran szenzitiv, reaktiv, és szorongó kutya esetében, hanem egy jól felépített tréning egy egy jól felépített allatorvos altalali gyogyszerezés mellett.

Köszöni szépen jól van. Immáron gyógyszer nélkül. És az ilyen kutyát te verheted akárhányszor pofán, attól nem fog kevésbé rettegni és emiatt támadni.

11-es!

Kivételek mindig vannak, de itt egy általánosan terjedő módszerről van szó, ami szerintem nem jó.

11 leírtad a lényeget:

"nem az altatás mellet döntött" - tehát egy végső megoldás helyett,

"jól felépített tréning" - szakértő felügyelete mellett,

"allatorvos altalali gyogyszerezés" - másik szakival.

Azért ez a példa talán nem olyan általános, mint a kérdező témaköre, amit más, manapság divatos dolgokkal egyetemben boldog boldogtalanra öntenek.

A kérdező megerősítést vár abban, hogy a nevezett tréninget lehet/érdemes e általánosságban alkalmazni.

A gyógyszerezős részével nem igazán értek egyet (biztos van kivétel, amikor kell), akikkel beszéltem és ezt követték, ők pl nem toltak semmilyen szert a kutyába, hanem iszonyú energiát toltak a kutya nevelésébe, hihetetlenül elfogadók voltak és olyan kompromisszumokat voltak hajlandók meghozni, ami szerintem a részükről rengeteg lemondással járt. Én miután végighallgattam, hogy mi mindenre képesek a kutyájuk lelki nyugalmáért, azt kívántam, hogy én a kutyájuk akarok lenni, aztán kicsit elszégyeltem magam, hogy én ezt nem teszem meg a sajátjaimért, majd a gazdákra irigykedtem, hogy nekik olyan életük van, ahol megengedhetik maguknak, hogy ilyen szinten körbeugráljanak egy állatot.

Szerintem vannak kutyák, akiknél működik, de én annak a híve vagyok, hogy a szabályok betartatásánál rendben van egy kis parforce, ha úgy kívánja meg a szituáció, sport, hobbi egyéb marháskodásnál pedig csak a vidámkodás, amíg veled marad a pályán és nem szaglászik, jelölget.

Én egyszerűen nem bírnám mentálisan, hogy egy reaktívabb kutyával hónapokon keresztül megtervezem, hogy hova megyünk a napi sétára, ahol minimális az esély, hogy olyannal találkozzunk, amire bereagál és ha mégis szembejön, be tudjak sétálni 50 m-re a mezőbe, hogy már ne reagálja le a blöki, ahelyett, hogy kétszer korrigálnék a pórázzal.

Meg amúgy csodálattal nézem, hogy a trénerek rá tudják venni az ügyfeleket, hogy napi több órát csak a kutyával foglalkozzanak. Én még abban szocializálódtam, hogy megkérdezte valaki, h mit csináljon a szökős kutyájával és mikor csak annyit mondtak, hogy napi séta, kerítés rendbetétele vagy tartsa a házban, az volt a válasz, hogy "höhö, nincs nekem erre ennyi időm, energiám vagy pénzem, a kutya meg kintre való..."