Miért vesznek az emberek túltenyésztett kutyákat?

Mit kapsz majd ezért a kutyatenyésztő lobbistáktól 😉

Nem tudom mikor jön el az az idő, amikor az ebtenyésztők nem csak rádöbbennek arra, hogy a zárt fajták tenyésztése zsákutca, de tesznek is ellene.

Évtizedek óta ott tartanak, hogy kivetik maguk közül azokat, akik benne vannak a körben, és tapasztalatból vetnek fel kérdéseket e a fajtaleromlásával kapcsolatban.

Már a '80-as években is voltak, akik mrgkondították a vészharangot, de semmi pozitív változás nem történt, a legtöbb fajta a beltenyésztés problémájával küzd, ráadásul a standardokat is sokszor úgy módosították, hogy az a kutyák egészségének rovására történt (pl a minél rövidebb orr rész előnyben részesítése)

Mindezek mellett, az egyértelmű fajtajelleget mutató, de nem pedigrés kutyák sem egészségesebbek, ha azok vérvonalába sem került be friss genetika, azt kell mondjam, azzal a tacskóval egyszerűen szerencséd volt, nem a törzskönyvtől lehet örökletes betegsége a fajtáknak.

A törzskönyves állomány egy rédzét valóban szűrik, egy másik részét meg nem, de a problémát ott látom, hogy sok fajtáról tudják is, hogy milyen specifikus betegségei vannak, mégsem tesznek ellene szervezett formában.

Már a '80-as években lemaffiázták az akkori MEOSZ és a nemzetközi ebtenyésző egyesület vezetését, akik nemhogy nem tettek semmit a fajták leromlásának megállításáért, de akik szóvá tették, hogy rossz irányba halad a tenyésztés, ki lettek szorítva.

Küllemre szelektálták a kutya fajtákat, nem feladatra.

Így lett ferde hátú a német juhász, amely már őrző-védőként sokkal gyengébb teljesítményre képes, mint a régi, robosztusabb felépítésűek voltak, a dobermanokra jellemző lett az örökletes szívbetegség, a boxerek, mopszok, bulldogok fulldokolnak - de olyan cukik rövud orral, jó pénzért el lehet adni.

Itt gyorsan tisztázzuk is, hogy a standardokra az anyaország tenyésztői vannak a legnagyobb hatással, a többiek inkább csak igazodnak azokhoz, de már régen meg kellett volna oldani, hogy ellenőrzött keretek között, a fajták vérfrissítéshez tudjanak jutni.

Ahol én élek, ott hagyománya van a pásztorkodásnak bár már közel sem olyan, mint volt régen.

Olvastam, hogy aggódnak a tenyésztők a mudiért, nagyon kevés mudit törzskönyveznek.

Az lehet, de a pásztorok mellett évtizrdekre visdtamenőleg is a legtöbb kutya mudi jellegű volt, amit láttam.

A pásztoroknak, ha kellett fiatal terelőkutya, akkor azokat pároztatták, amelyek kiemelkedően dolgoztak, nem foglalkoztak a kinézetükkel.

Nem emlékszem egyetlen kutyájukra sem amelyik a mostani pulikhoz hasinló lett volna.

Illetve nagyapámnak a '70-es években volt egy fekete színű zsinóros szőrű kutyája, de az meg lényegesen nagyobb volt a pulinál, és a faroktartása is komondoros volt, de attól meg kisebb.

Keverék volt, akkoriban még nem volt semmi negatív kicsengése, ha azt mondták, korcs.

A lényeg, hogy nem foglalkoztak a kutyák küllemével, azok mégis sok generáción keresztül őrízték a mudi, pumi jelleget.

A hosszú szőrűeket nyáron meg is nyírták, ne legyen melegük, és ne ragadjon tele a bundája bogánccsal.

Őszre visszanőtz a kutyák szőre, nem fáztak télen sem, akkor is dolgoztak a szabadban.

Most meg kabátot kell adni a kutyára (biztos, hogy kell?)

Néhány hete láttam egy riportot egy leonbergi tenyésztővel.

A tenyésztő mondja, hogy ritka fajta, drága, és kalkulálni kell azzal, hogy lesznek jelentős állatorvosi költségek, a fajtára sajnos jellemző az örökletes daganatos betegség, rövid életűek, neki is volt olyan, amelyik 6 évet élt.

Ez így rendben van?

Nem a tenyésztőnek, de a "fajta gazda" német egyesületnek nem kellene keresni a lehetőséget a fajta vérvonalának felfrissítésére?

A pásztorok ösztönből is jobban tudták, hogy milyen kutyákat szaporítsanak?

Nem kell azt szépíteni, a pásztorok valóban szaporítók voltak a mai értékrend szerint, de ők dolgoztak is a kutyákkal, a kutyáknak feladatuk volt, amit sokszor önállóan, külön parancs nélkül is megoldottak.

Visszatérve a kérdés lényegi részéhez, ha egy fajta pedigrés állománya le van romolva, az onnan kikerülő, nem törzskönyvezett egyed nem lesz jobb, az legfeljebb a szerencsén múlik.

A legjobb esélye annak a kutyának van, amelyek felmenői is keverékek voltak (de azoknál sem kizárható a betegség)

Mindenhol azt nyomatják, hogy ha fajtatiszta kutya kell , akkor csak tenyésztőtől vegyél. A szaporítók állatkínzók, ha tőlük veszel ugyanolyan **** vagy.

A tenyésztős kutya tuti egészséges, kiváló, hibátlan.

Ezért vesznek tenyésztőtől.

Az más téma hogy a legtöbb tenyésztő munkanélküli unatkozó anyakoca akinek ez a fő bevételi forrása apjok pénzén kívül. Nagyon a fajta iránti szeretetből csinálja..

Nekem sose volt kutyám, de én is szoktam ezen gondolkodni, mikor hallom, hogy fuldoklik az a szegény kis divatos kutya...

Anyukám azt mondja, olyan csúnya, hogy sajnálni kell, és biztos ezért veszik... Olyan kis szerencsétlen, és megesik rajta az emberek szíve.

Meg vannak szadisták is, esetleg jó érzés nekik látni...

Valahogy az az érzésem, hogy előbb-utóbb mindegyik fajta soron lesz, amikor a legdivatosabb, és túltenyésztett lesz. Mert hát pénzért mindent. Szerintem bármelyik fajtából kevés az olyan tenyésztő, aki a fajta szeretetéért, jobbá tételéért tenyészt, hiszen az egy nagyon drága hobbi lenne, és alig lenne eladás. Inkább a többség csak törzskönyves szaporító.

Pl. nekünk már régen is volt Cane Corsonk, amikor szinte még nem is volt ismert a fajta nálunk. Az utóbbi pár évben nagyon elkezdték felkapni, és attól tartok arra a sorsra fog jutni, mint a francia bulldogok, vagy a németjuhászok, vagy jópár éve a boxerek. Már most is látok belőlük "tenyésztőknél" elég fura fejszerkezettel rendelkező példányokat. Hiába, amihez az ember hozzányúl, az nem sokáig marad jó...

Mert cukinak gondolják

Hogy mellette nyomorult állat fuldoklik, meg izületi bajai vannak, az mellékes. Lehet vicces videót feltölteni a netre, hogy hülye hangon visít ugatás helyett meg röfög miközben kűzd a levegővételért.

Az első jól leírta a lényeget.

A francia bulldog meg a mopsz is divatkutya. Az emberek döntő többségének amúgy sincs saját egyénisége, egyedisége és mindig az aktuális divatot majmolja. Legyen szó öltözködésről, hajviseletről - vagy éppen kutyatartásról.

Manapság már ciki keverék kutyákat tartani, mert azokkal nem lehet úgy vaganykodni meg mutogatnia magát a gazdáknak. Azért egy 300 ezres kutyával jobban lehet nagyképűsködni a közösségi oldalakon. Lássák már, hogy "Nekem sok pénzem van, mert ilyen drága kutyát is meg tudtam venni és tudom tartani!"...

Aztán, leesik az álluk, mikor az első több százezret ki kell perkálni a kutyuska betegségének kezeléséért...

Nekünk mindig kizárólag keverék kutyáink voltak. Kint élték az udvaron a mindennapjaikat. Csak akkor lehettek bent, mikor - 20 fokok voltak. Ugye, nem is olyan régen elég kemény telek voltak.

Állatorvost csak a kötelező éves oltásoknál láttak. Ettek mindent! Soha nem néztük, milyen csontot kapnak vagy milyen állati belsőségeket.

Hosszú, boldog, egészséges életet éltek.

Bár, már régóta nincs kutyánk, ha egyszer megint lesz, tuti menhelyről lesz!

Mielőtt megvesz az ember egy agyontenyésztett genetikai selejtet, érdemes lenne belegondolni, hány kutyát altatnak el naponta a menhelyeken!

Az emberek azért vásárolnak tenyésztőtől, mert akkor a kutya biztosan a fajtára jellemző tulajdonságokat hozza. Pl, ha egy nyugodt családi kutyát szeretnék kisgyerek mellé nem biztos, hogy bemernék vállalni egy random mixet.

A menhelyről befogadás is sokaknak az előélet miatt nem opció, ezeknek a kutyáknak több és speciálusabb foglalkozás kell, mint egy kölyöknek.

A szaporítók.. nos mindenki annak számít, aki nem tenyésztő, de leellik a kutyája. Ugy gondolom nem mindegy, hogy egy családnál leszületik egy alom vagy valaki több kutyát ellet folyamatosan haszon reményében. Ezt sokszor nehéz kiszűrni, hogy melyik, de a legegyszerűbben a kutya áraból lehet következtetni, ha ingyen elvihető vagy csak az oltások árát kérik el, akkor nagy eséllyel nem nyerészkedni akar, szerintem ilyen helyről nem probléma kutyàt hozni

A kérdés kifejtése egészen más megvilágításba helyezi az alapkérdésedet (legalábbis én másra gondoltam), így két irányból válaszolnék.

Miért kell tenyésztett kutya? Manapság leginkább azért, mert tetszik az embereknek. Tökmindegy, hogy azért, mert kis tömpetestű, vagy azért, mert kék a szeme. Általában a tetszés áll a háttérben, aranyosnak vagy szépnek találják. A normális emberek megnézik mellé persze, hogy passzoljon jellemben és igényekben is a gazdához. A hülyébbek csak a küllemre mennek.

Kisebb százalékben feladatorientáltan szereznek kutyát. Pl. egy border collie remek terelőkutya, és az összes collie féle még mindig kedvelt a pásztorok körében (lásd: Írország, Skócia, birkatenyésztés).

Viszont az, hogy neked a szapis kutyád nem volt beteg, nem érv SEMMIRE. Nem mindegyik szaporítós keverék lesz beteg. Viszont százalékos arányban kimagaslóan több vele a gond. Ez alap logika egyébként, semmi misztikus nincs benne. A tenyészkutyákat szűrővizsgálatokra viszik, nem random pároztatják, hanem a génállományukat figyelembe véve, és ehhez konkrétan biológiai és genetikai ismeretek kellenek. Vannak igénytelen tenyésztők, akik kevésbé figyelnek erre? Persze, tuti, hiszen minden szakterületen vannak kontárok meg Lesz-rom Jóskák. Ettől még a tenyésztéssel biztosabban nem lesz beteg a kutya, ha az normálisan, a szabályoknak megfelelően van végezve. Másrészt ha esetleg valami előre nem látható okból mégis beteg lenne a tenyésztett kutya, akkor a tenyésztő visszaveszi, hiszen garanciát vállal a "minőségre". Persze szegény kutyán ez annyira nem segít, de a gazdának nem kell rengeteg pénzt a kutya egészségügyi ellátására elköltenie, ha nem akar.

A túltenyésztés nem igazán egyértelmű fogalom, de van rá precedens. De itt nem a tenyésztettség a lényeg, hanem hogy már belterjes az állomány. Egy normális tenyésztő persze erre is figyel, nem véletlenül hozatják az iszonyatosan drága kutyákat külföldről, hogy frissüljön a vérvonal.

Az meg eleve egy mítosz, hogy a keverék kutyák genetikailag ellenállóbbak.

Egyébként én a menhelyes örökbefogadást ajánlom mindenkinek, akinek van pénze és ideje rá, de tény, hogy lutri, hogy mit kapsz ki, mennyit kell költs a kutyára. De általában egy felnőtt állatnál már nem annyira valószínű, hogy a világ összes genetikai nyavalyája hirtelen ütközözzön ki rajta 5 éves korában... Viszont egy szapis kölyök kb zsákbamacska (vagy kutya). Mert ő még bármit produkálhat.

Nagyanyáméknak volt egy kuvasza. Élete nagy részét 25 négyzetméteren töltötte, sokszor meg láncon is volt. Nem kapott eleget enni, mindent zabált, ami a közelébe került: a fáról lehullott diót, a szalmát. Oltva sosem volt, chip akkor még nem is létezett. Állatorvost akkor látott, mikor az kijött házhoz disznótherélni, és akkor ott helyben minden lacafaca nélkül kiherélte a kutyát is. Érzéstelenítés, altatás nélkül természetesen. A kutya 14 évet élt.

Aki ebből a sztoriból azt veszi le, hogy "na ugye, jó volt az neki", az agyilag zokni. Ennek a sztorinak a lényege az, hogy milyen hosszan szenvedett szerencsétlen, és még az élet sem volt hozzá elég kegyes, hogy hamar elpusztuljon szegény. Titeket is lehetne ám pokoli körülmények között tartani jó hosszan, aztán azt mondani, hogy jó volt az nektek, hiszen nem pusztultatok meg.

Egyébként tacskót lépcsőztetni alaphangon állatkínzás.