Szereted-e az egérkutyákat, ezeket a kis méretű jószágokat, mint a csivava meg a többi, kézben vagy kis táskában hordozható kutyákat?

Egyrészt érdekes, hogy a válaszok alapján kb. senki nem bírja a kistestű kutyákat (mert itt a válaszok alapján nemcsak a társasági kutyafajtákról van szó), de a saját környezetemben (nagyváros, kertvárosi övezet) a kutyák úgy 80%-a mégis kis- vagy max közepes testű, szóval valamiféle ellentmondás lehet a témában.

Másrészt aki azt írja, hogy a kistestűek en block “elhibázottak” (mert nyilván a kutya az csak 50 kilótól kutya, de semmi bullying ugye, gondolom náluk emberben is a férfi 100 kg-nál kezdődik, a 60 kilós nő meg már nem nő…) az mivel tartja jobbnak pl. az XL bullyk és társaik létezését? Őszintén én semmivel nem tartom kevesebbre a szomszéd néni jól nevelt(!) társasági kutyáját, mint azt az NJ-t, akit a környéken csak szájkosárban tudnak sétáltatni, vagy azt a két boxert, akik reggel a többi kutyasétáltatóra a frászt hozzák, mert az alkesznek tűnő gazdájuk alig tudja visszafogni a két, baromi agresszívnek tűnő kutyát. Arról a környékbeli 70+ néniről ne is beszéljünk, aki örökbe fogadott egy bull mixet, és múltkor megköszönte, hogy felkaptam a kutyámat, mert amúgy az ő kutyája nem szereti a többit, de kezelni nem tudja, meg ilyeneket mond az utcabelieknek, hogy ő amúgy a helyükben kerülné a kutyáját…kösz. Egyszóval én azt tapasztalom, hogy bár vannak problémák a kistestű kutyák egy részével (ami szerintem főleg a gazdi túlféltéséből és ebből adódó rossz szocializációból ered), de nagytestűek között is bőven van problémás kutya, ami nagyrészt megint csak a gazdi hibája.

Amelyikkel kutya módjára bánnak, azokat igen. De pl ismerek egy idős nőt, a szerencsétlen yorkiját még soha nem láttam 4 tappanccsal a földön pedig évek óta látom jönni-menni őket az utcán. De a néni mindig a hóna alá kapja a szerencsétlent, mint egy kiló kenyeret. Amúgy a kutya strammnak és jó fejnek tűnik, szerintem nagyon élvezné a normális kutya életet...

Más kérdés, hogy nálam a "kutya" azért 10 kg-nál kezdődik. Az én kutyám 20 kg-s keverék, ami ideális méret számomra.

"A múltkor is felkaptam a kutyámat..."

Na látod, ez a baj. Van a kutyában egy genetikailag kódolt ösztönös viselkedéscsomag, van ebben minden, agresszió, védő-támadó-kereső-vadászó, domináló, behódoló, falkaképző, sorrendbeállító rutinok, minden, amitől a kutyafélék világszerte falkában működni képesek.

És akkor van egy olyan teste hozzá, hogy ennek a programnak a töredékére sem képes. Vagy épp a szörcsögő-nyáladzó-horkoló-hörgő orrbarúgott bulldogok, meg a kabátka nélkül 10 fok alatt tüdőgyulladást kapó nyápicok, meg az anatómialilag semmirevaló koponyájú csivavák és társaik.

A nemesítéssel az ember kialakította a terelőkutyákat, a vadászebeket, a szánhúzókat, a kajtatóebeket, a kotorékebeket, a területet, vagyont vagy épp az embert őrző kutyákat, a vakvezetésre, mozgásukban korlátozottak segítésére betanítható fajtákat, mind-mind célirányosan valamilyen feladatra, sokszor kifejezetten mostoha körülmények tűrésére, egész napos munkára, hőségre-forróságra, vaksötétben a föld alatti élethalálharcra...

És emellett csináltunk ilyen munyikat is, amin a szoftverük rendesen le sem bír futni éa ha nem a szokásos tápot kapják, talán el is viszi őket a bélcsavarodás. Erre írtam, hogy csak azért, mert meg tudjuk csinálni, nem biztos, hogy meg is kéne csinálni.

Nézd 17, én nem az a típus vagyok, aki amúgy méterenként felkapja a kutyát, pl az egyik haverja egy nagyon jófej kaukázusi juhász, aki sose bántaná. Bármilyen nagytestűhöz odaengedem, HA látom, hogy a kutya barátságos az enyémmel. De ha látom, hogy a néni nem tudja visszafogni az 50+ kilós kutyáját, aki már az utca végéről agresszívan ugat az enyémre és szuggerálja, akkor igen, ha képes vagyok rá fel fogom venni, mivel se magamat, se a kutyát nem fogom kitenni annak, hogy a másik széttépje esetleg (más kérdés, hogy volt velem egy gyerek is, őt a 120 kilós nagybátyja vette ölbe a konkrét esetben, de ez a kérdés szempontjából nem releváns.) Ilyen esetben úgy gondolom én vagyok kevésbé hibás, mert mi a fsznak tart valaki olyan kutyát, amivel nem bír el?

Akkor a felsorolásod alapján az én kutyám elvileg nem munyi, hanem korotékebként munkakutya, ilyen irányban foglalkozunk is vele (nem kotorékozik, nem is fog, de nem kanapékutyának nevelem), ettől függetlenül, hogy a kotorékban elbírna egy rókával miért kellene utcai közelharcba bocsàtkozni a hülye öregasszony agresszív, neveletlen kutyájával (más a vizsláit félti az adott kutyától, csak ő már paprikasprayt visz magával, mivel nem tudja ölbe venni a vizslát).

A jól neveltekkel semmi bajom, de amúgy macskás vagyok felnőttként, hiába nőttem fel kutyákkal.

Amúgy meg aki ennyire az életképtelenségen lovagol, nos a legtöbb sima házikedvencként tartott nagytestű kutya sem “alkalmas” semmire, csak ugatni meg csóválni a farkát meg lehet fenszi kutyaiskolába hordani látványos, de haszontalan trükköket tanulni. De a betörőt már nem fogná meg, munkakutyának nem lehet használni stb stb. Nem azért vesznek az emberek németjuhászt meg pitbullt, mert annnyira fasza őrző-védő kutyának kell vagy épp a border collie, husky munkakutyának. Az ultracuki, gyerekbarát labrador meg egyikre sem használható ezek közül, akkor amelyik nincs kiképezve vakvezetőnek, az is életképtelen?