Meg akart vigasztalni a kutyám?
Nemrég történt egy nagyon rossz dolog velem, ezért mostanában van, hogy elkap a sírás.
Megfigyeltem, hogy olyankor a kutyám odajön és az összes könnyem lenyalja az arcomról, nyakamról. (Orrom is nyalná, de azt nem hagyom.)
Eleinte azt hittem, biztos csak ízlik neki, de utána mindenhol nyalogat ahol ér, és csak akkor hagyja abba, ha megnyugodtam.
Aztán én is megvakargatom, simogatom őt, de nem úgy csinál ahogy szokta, hogy a hátára fekszik és szétdobja a lábait, hanem peckesen ül és még az orrát is egy kicsit megemeli.
Ezután ma nem ment el sem az ágyába, sem a másik fekvőhelyére, hanem egész éjjel itt alszik az ágyam előtt, meg a papucsomban.
Szerintetek tudatosan csinálja ezt, vagy csak én gondolom bele?
Még csak 2 éves “toy dog” (nem tudom mi a magyar megfelelője), lehet ő is ennyire komoly? Az igaz, hogy pici kora óta velem van és rengeteg időt töltök vele, sokat tanítom, játszunk, sokszor együtt is alszunk.
3-mas, őszínte részvétem a kutyusod miatt. Ez szomorú, hogy itt hagyott téged. :(
És sokszor, egy állat jobban viselkedik velünk emberekkel, mint a saját ember társunk...
Igen. Volt olyan kutyám, aki egy sírásroham után nem csak a könnyeimet nyalta le, de elkezdte nyalogatni a karomat a vállamtól a csuklómig oda-vissza nagyon-nagyon sokáig. Végtelenül megnyugtató volt. Mondjuk azért bőgtem, mert olyan makacs volt, nem bírtam leszoktatni a díványra ugrálásról és fennállt a tacskóbénulás veszélye, ez kevésbé volt megnyugtató, de jobban szerettem az életemnél is. Utána volt még hasonló kutyusom, ha beteg voltam és nem lehetett mellettem, mert a párom nem engedte be a szobába, az ajtó előtt hallottam, hogy aggodalmasan nyöszörög minden köhögésemre. Ő a papucsom miatt is mindig aggódott, őrizte és azzal aludt, ha pedig arra járt egy lehetséges papucsrabló (másik kutyám), olyan aggodalmasan sóhajtozott, rettentő gondterhelt volt teljesen feleslegesen, mert rajta kívül senkit nem érdekelt a papucsom. Ő mindig fel akart vidítani, ha szomorú voltam. Nagy szőke feje volt, rövid lábakkal, macis buksi, Mazsola szemek, selymes aranyszőke bunda. Volt egy játékunk, amivel mindig megnevettetett: hasra vetette magát, ritmusra topogott a mellsò lábaival, közben a nagy fejét ide-oda lóbálta és azt énekeltem neki, hogy te nem igazi vagy, te játékkutya vagy. Aztán megpuszilgattam, kézbe vettem azokat az elefánttapancsokat, ő nagyot nyújtózott boldogan és úgy mosolygott, mint egy ember. Amikor gyomorvérzése volt, hogy felvidítson, az állatkórházban is táncolt nekem. Már 4 éve nem táncol.
A kislányomat 1,5 éves korában kinézte magának egy gazdátlan macska, akit a szomszéd etetett időnként, de befogadni nem tudták, mert a macskáikkal nem jött ki. Engem levegőnek nézve odasétált a 1,5 éves gyerekhez. Én kutyás vagyok, de ezt a macskát nem tudtam nem befogadni. Annyira ragaszkodott egymáshoz a gyerek és a macska, a mai napig, ha elsírja magát a kislányom, Miau ott terem. Pedig már 10 éves a gyerkőc.🙂
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!