Nem tudtam bevállalni a kutyát, hibasnak erzem magam, meg tudtok vigasztalni?

A gyerek kutyat akart es en is rabólintottam, erre egy rokon vett egyet ajandekba, meglepetesnek, anelkul h megkerdezze h akkor jöhet e a kutya. Epp rokonlayogatason voltunk otthon, es anyamnal voltunk, elvallaltam de par nap múlva a kutya fergeket kezdett hanyni . Tehat úgy adta a kutyat h orvoshoz se vitte azelött.

En orvoshoz vittem es kapott fereghajtokat stb es a kezelesek alatt egy rokonomra biztam aki akarta vallalni szeretettel gondozta, es kerteshazban lakott.

Mi hazautaztunk közben kulföldre, nem tudtuk hozni mert az oltasai se voltak meg. Mikor az oltasait megkapta a rokon ( mivel ö is kulföldön lakik velunk egy varosban) mondta h elmegy es elhozza nekunk a kutyat .

Mondtam ne hozza mert varatlanul kaptam egy új munkát és nem hagyhatok egy kölyökkutyat egyedul hosszú órákig a házban mig dolgozom es a gyerek suliban , mert félni fog sirni , mondtak az otthoniak h sir ha csak a kapuig mennek .

De megis elhozta a kutyat es nagyon szomorú vagyok mert nem tudom vállalni,mi lesz ha sir , szomszedok feljelentenek, nem merem megpróbálni.

Szegenyke ekkora utat megtett es nem vállalhatjuk pedig nagyon szeretjuk es ö is minket . Borzasztóam érzem magam

Mielött hozta volna mondtam h ne hozza, mert ott jól van a rokonokkal, anyámékkal, szeretve es gondozva es majd meglatjuk, kértem ne szakitsa ki a környezeteböl.

Most itt a kutya ennel a rokonnal kulföldön de ö is dolgozik es azt mondta el fogja adni. En úgy érzem mindent megtettem es szakad meg a szivem érte

Jól cselekedtem?