Családtagnak számít neked a kutya? Akik nem gondolják komolyan a kutyázást miért tartanak?

Én valahogy nem tudom őket családtagnak nevezni, a családtagjait nem választhatja meg az ember, én kutyát tartok, nekem ők kutyák viszont a "kutya" alatt mást, többet értek, mint sok ember.

Velem vannak egész nap, velem alszanak, minden nap megyünk sétálni, tréningezünk, versenyzünk, kirándulni járunk és még a nyaralásom is az, hogy elmegyek egy kutyás táborba velük a vízpartra.

Nem. Miért tartom? Mert amikor ide költöztem, anyám a megkérdezésem nélkül elfogadott a szomszédtól egy kiskutyát. "Nem szabad rögtön összeveszned az új szomszédjaiddal "...szerintem egy sima "nem kérjük" nem lett volna összeveszés, de mindegy.

Nem vették vissza a kutyát. Anyám nem vitte haza magával, annak ellenére hogy ő fogadta el. Neten hirdettem, senkinek se kellett. Adtam volna hozzá kaját, burkoltan fizettem volna érte hogy elvigyék de nem. Nagyon ocsmány kutya. Valami puli keverék. Gyepmester se vitte el.

Így maradt itt, már vagy 7 éve. Nem szeretem egyáltalán. Megetetem és szevasz. Utáltam mindig is a kutyákat. Benti macskás vagyok.

Na akkor én is beállok a lepontozottak csoportjába:

A családom tagja a kutyám. Természetesen nincs emberként kezelve, mert nem az. Nem járatom idétlen ruhákba, nem kap enni az asztalnál, nem takargatom be éjjel, ... Hagyom neki, hogy kutya lehessen.

De számomra természetes, hogy rengeteget játszunk, oktatom mindig valami új trükkre, adok neki agytornáztató feladatokat, kommunikálok vele, kirándulni viszem, és gondoskodok róla.