Retteg a kutyám tőlem, mit tudok vele kezdeni?

Én felnőttként fogadtam örökbe a nagytestű kutyámat, 5 éves volt akkor. Az előző gazdái ütötték-verték. Ha hirtelen mozdultam, akkor összekuporodott, lesunyta a fejét, mint aki várja az ütést. Annyira durva nem volt, mint nálad, hogy bepisiljen meg sírjon, de sajnos nekem is volt kellemetlen helyzetem futiban, hogy azt hitték, én bántottam, azért fél az ilyen mozdulatoktól...

Én egész szépen leszoktattam évek alatt, de a gyenge idegrendszer azért mindig látszott, könnyen képes a pánikra (pl ha dörög az ég vagy tüzijáték van, vagy szokatlan zaj jön valahonnan). Ami pedig még rosszabb, hogy most már, idős kutyaként, teljesen elharapódzott ez rajta. Most már ő is felsír meg vonyít, ha pl nem veszi észre, hogy a közelében vagyok és "hirtelen" ellépek mellette. Vagy múltkor a lábamnál aludt, ahogy kinyújtóztam, hozzáértem az ő lábához, de kb éppencsak, hogy hozzáértem, és már visított, mintha fájna neki (pedig nem fájt, megnéztem utána a lábát, nem volt vele semmi). Szóval most, öregként kezd kibukni, hogy hiába a sok befektetett munka, a jutalmazások, a bizalom kiépítése, ő is gyenge idegrendszerű, és ezzel nem lehet sok mindent kezdeni azon túl, hogy igyekszel alkalmazkodni a kutyához, hogy ne ijeszd meg, ne stresszeld feleslegesen.

A necces mozdulatokra úgy (is) tudod tréningezni, hogy trükként építed fel, hogy ő kezdeményezze ezeket pl nyakörv/hám feladásnál azt kéred, hogy ő dugja bele a fejét, a nyakörvnél matatásnál azt kéred, hogy nyomja a nyakát a kezedhez.

Sétakor ne csak a km-eket hajszoljátok, álljatok meg, üljetek le a padra és csak "létezzetek" vagy csináltass különböző trükköket a környezetben lévő dolgokkal (pl padra felugrás, alatta átbújás, fa kerülés, rakja a mancsait a fára, ugorjon fel a betonkorlátra és ott menjen végig-persze csak ott, ahol biztonságos-). Menjetek különböző helyekre sétálni, kirándulni, kezdjetek el egy kutyás sportot.

"Azt hittem kinövi, de 2 éves létére már eléggé aggasztó."

Sosem "növik ki". Belenőnek. Ezért kell időben elkezdeni kezelni, ha már sikerült felismerni, hogy probléma van.

Tréner, házhoz járós. Látod, hogy egyedül nem jutsz vele semmire.

Az "ideggyenge" kifejezést neurológus állatorvos szakvéleménye nélkül nem fogadnám el. Magyarországon szeretik ezt a szót minden elszeretett szocializációjú kutyára ráhúzni.

Idegrendszerileg nincs a topon, ami érthető, hiszen talált korcs. Anyu apu simán lehetnek testvérek, vagy anya-fia, apja-lánya. Ki tudja milyen beltenyészet.

Az idegrendszert megváltoztatni nem lehet. Ez már ilyen.

Első körben próbáld a lépésről lépésre történő deszenzitizációt

Ez a folyamat azt jelenti, hogy fokozatosan, kis lépésekben szoktatod hozzá a kutyádat ahhoz, amitől fél. Például, ha a hirtelen mozdulatok ijesztik meg, kezdj el nagyon lassan, finom mozdulatokkal közeledni hozzá, és jutalmazd meg őt, amikor nyugodt marad. Fokozatosan növelheted a mozdulatok sebességét és intenzitását, mindig figyelve a kutya reakcióját. Minden alkalommal, amikor a kutyád nyugodt és nem mutat félelmi reakciót, dicsérd meg és jutalmazd meg kedvenc csemegéivel. Ezzel megerősíted benne, hogy a pozitív viselkedés és a nyugalom kívánatos és jutalmazott. Biztosíts a kutyádnak egy biztonságos helyet, ahol nyugodtan elvonulhat, ha úgy érzi, hogy szüksége van rá. Ez lehet egy külön szoba, egy kennel vagy egy kényelmes kis sarok a lakásban. Az ilyen helyek segíthetnek neki megnyugodni és visszanyerni a biztonságérzetét. Ha a kutyád nyilvános helyeken is fél, próbáld meg fokozatosan növelni a szociális interakciókat. Kezdj el kis létszámú, nyugodt környezetben sétálni, majd fokozatosan növeld a kihívást azáltal, hogy forgalmasabb helyekre mész. Mindig figyeld a kutyád jelzéseit, és ha stresszt mutat, lépj vissza egy korábbi, kevésbé stresszes szintre.