Mi a kutyák legnagyobb öröme?

Amikor a cicák faképnél hagytak és a tengeri cocák is elbújtak, hogy hagyjam már őket, a kutyusom még mindig csak örülni tudott, még a piszkálának is.

Kicsi voltam és szerettem csikizni a tappancsát, birizgálni a fülét, böködni az orrocskáját, persze nem durván, nem fájt neki, csak nézett rám, hogy nem vagyok százas, de közben mégis csóvált meg ha abbahagytam, mert már mondtam, hogy szegény, békén hagylak, akkor még bújt meg lökdösött az orrával, hogy még. Vagy amikor csak vele aludtam a fekhelyén. Nem volt irigy, a cicákat is beengedte maga mellé az ágyba és ha én mentem oda mellé, hozzám bújt, rám tette a mancsait és tetszett neki. Ha csak punnyadtunk vasárnap délelőtt a tv előtt, akkor átkarolva aludt rajtam. De benne volt egy fél napos túrázásban is. Bármit szeretett csinálni, ha közben velem lehetett. Vele nőttem fel és nagyon hiányzik.