Ti, hogy dolgoztátok fel, hogy meghalt a kutyusotok?

Hagyj időt magadnak, gyászold el és zárd le teljesen. Fontos hogy véget érjenek ezek a lelki folyamatok, mielőtt még egy másik kutyán gondolkodnál. Ha van egy barátod, családtag vagy bárki bizalmas, aki megérti, akkor beszélj vele, az segít.

A gyászt mindenki máshogy éli meg és dolgozza fel. Én a kutyám kedvenc játékait és nyakörvét eladományoztam. Nekem ez segített, nem kellett minden nap látnom.

Nekem az első kutyám után kellett pár év. A második után pár hónap. Sok mindentől függ, mennyi idő lesz. Főleg ha az első kutyád

Nekem 3 éve ment el, nagyon rossz volt. Én sokáig gyászoltam, a mai napig hiányzik. Engedd meg magadnak te is a gyászt. Ha van barátot, családtagod aki megérti az állatok szeretetét, beszélj vele erről, sokat segít.

Nehezen tudtam volna másik kutyát elképzelni utána, de most férjem nyaggatására lett egy közös. Én őszinte leszek, hiányzik az előző, a mostanival nem érzem azt a szoros kapcsolatot pedig dolgozom rajta, de a kutya más, a személyisége.

Csak az idő segített nekem... Ilyesmire nincs igazán orvosság.

Hacsak nem annyi, hogy szervezz magadnak sok otthonodon kívüli programot, elfoglaltságot, hogy minél kevesebbet legyél otthon, ahol teljesen jelen van a kutya hiánya..

Nekem vagy 10 éve már, hogy meghalt az utolsó kutyám, többé nem nagyon akarok. Tudnék más kutyát is imádni, nem erről van szó. Hanem az én kutyám olyan beteg volt sokàig élete végén, illetve élete során még epilepsziás is volt.... Nagyon sokat szenvedett. És a sok imàdnivalo rosszasága mellett a sok szenvedése szãmunkra is nehéz volt. Nem akarok még most se véletlenül se hasonló szitut, hogy kutyám haljon meg vagy betegen làssam..

Szeretgetem inkább az ismerőseim ãllatkãit.