Hogy győzzem meg a szüleimet hogy kapjak egy kiskutyát?

Miért nem akar kutyát? Akkor lehet meggyőzni, ha tudjuk hogy mi az oka. Egyébként bár gyerekként aranyos kisállatot lát az ember a kutyában, de a valóságban még a cukiságnál is nagyobb felelősséggel jár az állattartás, mind anyagilag, mind idő szempontjából. Gondolom nem te fogod állatorvoshoz hordani, fizetni azt, nevelni, szocializálni, biztosítani a felszerelését és a megfelelő helyet neki.

Ezen kívül, hogy lehetséges, hogy nem akar ekkora felelősséget vállalni vagy úgy érzi hogy nem tud, lehet érzelmi háttere. A nagymamámnak annyira fájt az utolsó kutyája halála, hogy az élete hátralévő majdnem 40 évében semmiképp nem akart kutyát tartani.

Akkor mondok pár érvet:

Most iskolás vagy. Egy kutya 10-15 éves program. Tudod 15 évig sétáltatni gondozni, esőben, hóban, náthásan influenzásan? Tudod finanszírozni ennyi ideig? Most a szüleiddel laksz. Később, ha úgy adódik fogsz tudni foglalkozni akkor is, amikor udvarolsz? Ha úgy adódik, akkor albérletben, koleszban hogyan oldod meg?

Én úgy kezdeném, hogy írnék egy cetlit: Buksi

Minden nap 3X megsétáltatnám. Ha ez megy legalább két hónapig, és vannak jó válaszaid a kérdésekre, akkor lehet szerintem újratárgyalni.

Én annó szerencsés voltam, mert kaptam, de hiába csináltam meg vele mindent, a szüleimnek onnantól megvolt a fix hétvégi programjuk (kutyasuli/edzés/verseny) és viszonylag sokba is kerültünk. Meg hiába szedtem a végterméket, fésülgettem és igyekeztem feltörölni, porszívózni utána, pár szinttel romlott az otthoni rend.

Menjetek menhelyre sétáltatni, ott kutyázhatsz.

Én menhelyről kaptam, mert tényleg szeretem a kutyákat, meg akartam menteni, hogy ne a rácsok mögött szenvedjen, osztálytársamnak nem volt jó a menhelyi, ezzel bizonyítva, hogy nem akar igazán kutyát, nem azért, mert szeretné, hanem divatból, igazam is lett, a yorki nem szürke lett, hanem fekete maradt, ne volt divatos, nem is foglalkozik vele, reggel le sem viszi, mert ő nem hajlandó felkelni emiatt, az anyja viszi ki a ház mellé 2 percre pisilni, suli után megint nem viszi ki, mondja, majd anya megjön, leviszi megint 2 percre, este már az anyja szól neki, mozduljon már meg, ha kellett a kutya, akkor kiviszi ő 2 percre.

Érdekes, nekem tényleg kellett kutya, 3 éve minden reggel, hétvégén, karácsonykor, nyári szünetben is felkelek 6 órakor, hogy elvigyem egy órára sétálni, suli után ledobom a táskám, az az első, hogy elviszem egy órára sétálni, este szintén elviszem egy órára sétálni, vacsi után, fürdés előtt. Roppant érdekes, ki akar tényleg kutyát és ki az, akinek csak divat kellék.

Azt javaslom, ha tényleg akarsz kutyát, minden nyűgjével együtt, tényleg gondoskodnál róla, nem csak mondod, akkor vesd fel szüleidnek, hogy meg szeretnél menteni egyet a menhelyről a rácsok mögül, csak egy kis picit, 2-3 évest, ami már szobatiszta, mert nem kölyök, nagyon hálás lesz érte örökké.

Nem az ő dolga lenne, hanem a tiéd és anyudé.

Aztán apud úgyis kibitorolja, meg celebkedni akar majd vele.