Mennyi időt maradtatok az első kiskutyátokkal otthon? (Valaki azt vallja elég egy hétvége, valaki pedig egy hetet mondd) Szerintem kutya függő. Mennyi időre szoktátok egyedül hagyni otthon maximum?

Én 3 napot voltam vele itthon, de, már a második nap elkezdtem "elmenni". Először csak az ajtó elé, aztán a ház elé, majd boltba és felvettem, mit művel. Szerencsém van, mert nagyon stabil idegrendszerű, jól alkalmazkodó kutyus, volt pár perc sirdogálás, aztán elfoglalta magát. Mielőtt elmentem kapott rágcsálni valót, jellemzően azzal foglalta el magát.

Nálam van két cica is, így nincs teljesen egyedül, szerintem ez is számít neki. Az egyikükkel elég közeli kapcsolatot alakított ki.

Aztán, hétfőtől péntekig már dolgoztam normálisan.

Most 7 hónapos múlt, a szomszédaim meglepődtek, mikor kiderült, hogy itt van, nem vették észre, nem zajong.

Attól függően, hogy alakul a nap, többnyire 8-10 órát van egyedül. Mostanra a szobatisztaság is rendeződött, kibírja. Cserébe, napi két hosszú és minimum két rövid sétával futunk.

Szerintem nagyobbrészt a kutyán és nem a technikán múlik, hogy lesz-e gond. De, nem vagyok szakember.

Nálunk 3,5 hónapos volt, mikor idekerült, családi házból, a szülei és a testvére mellől, de az, hogy az emberek jönnek, mennek, nem volt neki új, lehet a kora és a korábbi tapasztalat is segített, mindenesetre lutri szerintem.

Mi nyári szünetben fogadtuk örökbe a kutyánkat, én csak 10 éves voltam, de a bátyám 15 és igaz, anya dolgozott, de mi 2 hónapot otthon voltunk vele. Én sokat foglalkoztam vele, a bátyám meg vigyázott rám és a pórázt fogta, nehogy baj legyen, de nem is volt baj, bátyám akkor ment haverozni, amikor anya hazaért a munkából, így én mindig felügyelet alatt voltam a kutyussal. De nem kellett, mert tényleg semmi baj nem volt.

Felnőtt kutyus volt és nagyon nagyon örült, hogy végre szerető családi környezetben élhet.

"Nálunk egy hét miatt is repülnél ilyen indokkal."

Ez a munkahelyedről mond el sok mindent, meg valamelyest rólad is, hogy szerinted ez rendben van. :D Hogy ma is tanulj valamit: senkinek semmi köze hozzá, mire használod a szabadságodat.

Normális ember meg nem marad olyan munkahelyen, ahol mérvadó bárkinek az, hogy mi miatt akarsz szabadságot.

#12 10:54 Persze. Egy hétig otthon maradtam vele, hogy szegény ne egyből belecsöppenjen az új rutinba az új családtagjaival a vadiúj környezetbe, hanem szegénynek legyen egy kis ideje felocsúdni és valamennyire megismerkedni mindennel. Ja, meg egyrészt ne is szántsa fel a lakást aggodalmában (mert te hogy éreznéd magad egy kisgyerek értelmi szintjén, ha egyszer csak a gondviselőd eltűnik? Hozzá kell szoktatni, hogy te bizony néha elmész, de semmi baj, visszajössz) és az otthon maradó (sokszor nyugdíjas vagy kisgyerekes) szomszéd se hallgassa egész nap a vonyítást.

Igen, ez természetesen azt jelenti, hogy hármasban toljuk a kutyával. Igen, mindenki beteg, aki szegény kutyájára is próbál tekintettel lenni. Gratulálok, páratlan logikával rendelkezel.

"Ez a munkahelyedről mond el sok mindent"

Semmi baj nincs a munkahelyemmel, csak ez tényleg munkahely, itt dolgozni is kell, nem csak bejárni.

9 -es..

Kutyat tartani azt nem tudsz , ugy latom szerencsere nem is akarsz, de olvasasi nehezsegeid is vannak....

Nem irtam, hogy egy honapos szabadsagott vett volna ki barki is a kutya miatt.

En a szabadnapjaimon voltam a kutyaval, appsom es anyosom home officet kert felváltva es volt nehany nap mikor a mama jott at á kiskutyahoz.

Egy baba csivavahoz ennyi ido kell.

Mas fajtahoz kevesebb is eleg. Bar az egy het a minimum.

Amugy nem tudom milyen munkahelyed van , de tolem meg sose egy helyen se kerdeztek meg, hogy minek veszem ki a szabimat, mit fogok csinalni kozben 🤦‍♀️

#16 Az én munkahelyemen is dolgozni kell. Viszont a szabadság alatt, képzeld, nem.

Ha közölném most a főnökömmel meg az osztályvezetővel, hogy ki szeretnék venni két hetet arra, hogy mondjuk lepkéket fogdossak a mezőn nappal és éjszaka, és hogy közben kiderítsem, mi baja van Bajának, attól még el fognak engedni továbbra is.

(Más kérdés, hogy komolyan megkérdőjelezik, hogy nekem mi a bajom, de az már mellékes)