Mikor fogják megérteni, hogy nem minden nevelés kérdése és a fajta jelleget (genetikát) nem lehet figyelmen kívül hagyni?

Mikor a border terel, ha birkát lát, az apportra tenyésztett fajta a szájában a bottal sétál, vagy ha a puliddal bárhova el tudsz menni, mert 2x rászólsz és beáll a hátad mögé, az genetika és mindenki tapsol, de mikor a kutya öl, megsebesít, az már hirtelen csak nevelés kérdése, mert nem lenne pc mást mondani.

Minden kutyába benne kéne annak is lennie, hogy igyekszik a gazdájának megfelelni, együtt akar vele működni. Ha úgy tenyésztünk kutyát, hogy a küllemét nézzük vagy még azt sem, csak azt használjuk, ami van az udvarban, mert hát megvettük, egetverő hibái nincsenek -de nem is igazán kiemelkedő semmiben-, én meg kiskutyázni akarok és tenyésztőt játszani, akkor gyorsan ki tud kopni a kölykökből az együttműködés vágya...

Sokszor láttam már, hogy munka vonalú kutyák ezerszer jobban kontrollálhatóak voltak, mint azonos fajtából a show vonalú vagy a szaporított. Nekem volt egy jack russellem, akinek a tesói mind vadászni mentek. A kutyát el tudtam engedni az erdőben, mert tudta, hogy nem kapcsolhat be, de mikor a kontrolom nélkül volt az udvarunkon minden apróbb dolgot megölt, méghozzá egyre gyorsabban, de ha észrevettem, le tudtam tiltani/hívni. Egy show vonalú nagyobb méretű terriert tenyésztő mesélte, hogy ő nem képes a saját udvarában lehívni pl egy sünről a kutyáit, cserébe percekig sz*rakodnak, mire sikerül megölniük, többszöri alkalom után is...

Ez a 90/10 nem tudom, hogy honnan jött, sok kutyát láttam, akiknél nagyon oda kellett volna tennie magát a gazdának, hogy elrontsa, olyan zseniális adottságai voltak (mikor a többi kutyája viszont kritikán aluli, akkor ott lehet sejteni, hogy nem a belepakolt munkának köszönhető, hogy az az egy normálisan funkcionál). Ezt én biztos nem csak 10%-nak nevezném...

A 90/10-zel én sem értek egyet. Legalábbis a normális nevelés keretein belül. Azt aláírom, hogy minden kutyát meg lehet törni, ki lehet belőle ölni az ösztönt, de ezzel a kutya személyisége, fajtajellege is sérül.

Ettől függetlenül én is azt gondolom, hogy egy kutya "mit követ el" az mindig, kivétel nélkül a gazda felelőssége. Első körben olyan kutyát kell(ene) mindenkinek választania, amihez elég tudással, képességgel, tapasztalattal rendelkezik. Második körben, ha igazán ösztönerős kutyáról van szó, és normális neveléssel nem lehet korrigálni, akkor olyan körülményeket kell teremteni, hogy a kutya ne is kerülhessen olyan helyzetbe, ahol az ösztön felülkerekedhet.

Én is tacskós vagyok, mi is szoktunk szabadon sétálni és előfordul, hogy néha nyulat, fácánt riasztunk fel és ilyenkor egyetlen füttyentéssel láb mellé tudom hívni. Ez a nevelés. De bizony az udvarban találtam már kiterítve döglött patkányt, kígyót. Ez az ösztön.

Utolsó, látom, te sem érted. A viselkedési problémákról és a kézben tarthatóságról volt szó. De megint elmagyarázom: az hogy, egy kutya mennyire hallgat a gazdájára, hogyan viselkedik a gazdája vezetése mellett, az 90%-ban nevelés. És nem arról van szó, hogy ott a nyúl és nem követi szemmel. Hanem arról, hogy akkor is elindul, ha bármit tesz a gazda, vagy kontrollálni lehet közben.

Igen, van ösztön, ami nagyon erősen genetikai. Nem erről van szó. De egy terelő vonalas bordert is lehet úgy nevelni, hogy a birkára rá sem néz (láttam ilyet), egy munkavonalas német vizslát is lehet úgy nevelni, hogy a vad pont nem érdekli, csak a labdája (ilyet is láttam), és egy küllemvonalas, nulla ösztönű németjuhászt is el lehet rontani úgy, hogy minden mozgóra őrjöng és elindul.

A 10% pedig az, amit nem lehet neveléssel kezelni: az idegrendszert. A félelmet, a labilitást, az erős hektikusságot stb. De az ösztönöket gyönyörűen lehet neveléssel kézben tartani, ahogy egy munkakutyát is gyönyörűen lehet irányítani munka közben vele.

Munka közben valóban így van és ebben igazat adok. A 90/10-zel azért nem értek egyet, mert az ösztön része szerintem nem lehet csak 10 százalék azokban az esetekben, amikor kikerül a gazda irányítása alól. (ez persze nem igaz a kérdező által említett esetre, amikor a gazda is jelen volt) Hangsúlyozom, én tacskós vagyok, akiknél az önálló gondolkodás alapvető fajtajelleg. Ameddig velük vagyok abszolút én irányítom őket, a sétát ők munkafeladatnak érzik és ehhez mérten úgy is viselkednek, de amint egyedül vannak hagyva az udvaron ők önálló döntéseket hoznak.

OFF: Bár nem tartozik a tárgyhoz, de egymással is másképpen viselkednek munka közben, eltűnik belőlük a játékosság, szertelenség és öröm nézni, ahogyan emberi szemnek is logikusan együttműködnek egymással, milyen szisztematikusan, egymásra odafigyelve keresgélnek a bokrok között.

Nem a kutyával van a baj, hogyha a gazda képtelen megnevelni, már bocs.

Nekünk volt rotti, meg amstaff, egyik sem támadt soha emberre, ugyanis megneveltük. Normálisan.

Pár éve a futtatóban barátkoztam össze egy staffis lánnyal,akkor volt 7 hónapos a kutyája, oviba,suliba járt a kutya,rengeteg energiát feccölt bele, Egy évesen ivartalanítva lett. Még is a kutya alkalmatlan volt a közös kutyás tevékenységekre egy idő után. Nagyon hamar a játék eldurvult. Gazdája mindig időben leállítta a kutyát. Kivette a játékból. 10 perce,hogy lenyugodjon.

Aztán sokáig nem láttam őket futtatóba, fbon ismerősök voltunk így ráírtam,hogy rég láttam őket mi újság? Mondta sajnos a kutyája alkalmatlan lett kutyás közösségekbe való járásra. Egyik szomszédnak van egy kan rotweilerre azzal el van,annak behódol. De minden más kutyánál pattan a cérna játéknál,főleg a kistestűekre. Szóval jó részt erdőben,mezőn sétálnak.Ha pedig olyan helyen sétálnak ahol nagyobb a kutyás forgalom szájkosár.

Tenyésztős kutya,sokat foglalkoztak vele,még is ilyen lett. Határozott a gazdi,mert mikor a futiba is jártak egyszer szólt a kutyának,mikor kezdett bedurvulni a kutya rögtön abba hagyta és oda ment hozzá.

Én sem bízok a staffikban egyébként, futtatóba is több incidens volt,bár nem velünk szerencsére.

Ha idegen staffit hoztak be én mentem is,jól is tettem,mert utólag mindig kiderült,hogy zűrt okoztak.

Egyedfüggő is,vannak nyilván megadóbb tipusúak is,de szerintem ez a ritkább.

El kell fogadni azt is,hogy ez a fajta sem tartozik a szociális kutyák közé szerintem.