Miért csinálja ezt a kutya?

Lehet erte valami trauma a labaval kapcsolatban, nem tudom.

En mindenkeppen kajaval probalkoznek es nagyon lassan. Pl simogatod, de mondjuk kezdesnek ne a labat, hanem a mellkasat, aztan jutalmazod.

Aztan egy masodpercre hozzaersz a labahoz, utana kaja. Es akkor igy szepen lassan el lehet remelhetoleg addig jutni, hogy mar fel is tudod emelni.

De ezt ne egy nap alatt akard elerni, haladj ovatosan.

Tapasztalatból mondom (10+ év tenyésztés van a hátam mögött és minimum 70 felnevelt kölyök amiből volt amit vissza kellett vennem a gazdától), hogy ez egy megkínzott kutya. Az, hogy mi zajlik a falak között és mi van kiadva a külvilágnak lehet két teljesen különböző dolog. Volt olyan kölyköm akit kizártak télen -10 fokba a hóba mert bepisilt (8 hetesen) majd eljátszották, hogy betegen adtam nekik oda és vegyem vissza. Na ő is meg volt kínozva. 2 hetet volt náluk, de nem tudtál hozzáérni ahhoz a barátságos és kedves kis bújós kutyushoz aki eddig volt. Ordított, menekült és csak ketrecben érezte magát biztonságban (nálam sosem volt ketrecben). Szóval erről ennyit. Hozzáteszem, hogy törzskönyvezett kutyákról van szó és próbáltam minden gazdát alaposan bevizsgálni.

Mi gyógyította meg a sérült lelküket? Volt akinek semmi, bárhogy is próbálkoztam, volt aki idővel enyhült de nem múlt el teljesen a félelem. Hosszú évek, rengeteg foglalkozás és bizalom felépítése. Semmit sem erőltettem, inkább fokozatosan szoktattam hozzá.

Minden valószínűséggel valami trauma érte - ha nem is bántalmazták, egyszer megsérülhetett a mancsa, és nagyon félti.

Nekem egyszer csúnyán begyulladt a cicám karma. Elég korán észrevettem, azonnal vittem is dokihoz, kapott kezelést. Ennek ellenére még most is sír, ha kézbe veszem azt a mancsát karomvágásnál, pedig még hozzá se értem az eszközzel.

Következetességgel meg lehet neki mutatni, hogy nem lesz semmi baja a tappancs-tapogatástól.

Amikor rád dől, akkor ne fogd meg a tappancsát, csak simíts óvatosan végig rajta (ha nagyon félti, akkor csak a bokájáig simíts, óvatosan, de ne érj még a mancsához)

Lágyan beszélj hozzá - javaslom, hogy szép nyugodtan, halkan magyarázd el neki, hogy nem akarod bántani, és hogy miért lenne fontos, hogy bármikor ellenőrizni tudd a tappancsát.

Természetesen nem fogja érteni a szavak jelentését, de a hangsúlyból ért, és neked is jó, ha hangosan kimondod a céljaidat. Segít a koncentrálásban.

Bevethetsz pár csemegét is, ha hozzá tudsz érni a lábához probléma nélkül. Kösse csak jó élményekhez a matatást :)

Hát nekem az a tapasztalatom, hogy a kutyák alapból utálják, ha bárhogy is le akarják őket fogni. Aztán a többségnél olyan erős a szabálykövetés, hogy belenyugszik néhány alkalom után vagy már első alkalommal, de van jó pár önérzetesebb is.

Én nem hiszem, hogy ez csak bántás miatt lehet, nekem eddig minden kutyámmal külön kellett foglalkoznom, hogy komfortos legyen nekik, ha x helyzetben tartom őket pl egy orvosi vizsgálat miatt. Kiállításokon is megfigyelhető, hogy a fiatal kutyák kitérnek a fogdosás elől vagy nem engedik, hogy a fogukat megmutassák.

Türelemmel, fokozatosan, lassú lépésekben hozzá lehet szoktatni őket bármihez.

Bar mar nem fiatal, de azert lehet javitani a helyzeten szerintem. Az en menhelyim oda is kapott az elso karomvagasnal, mert nem volt hozzaszokva, szocializalva ugy kb. semmire, meg a fesules is nehezkesen ment. Ez volt 3 eve, most ott tartunk, hogy 1 laban levagom a karmot (nem szereti, de elviseli), aztan jutalom, 5 perc pihi es johet a kovetkezo láb, de egyre ugyesebb.

Tanitsd meg pacsit adni, hogy o sajat akaratabol adja oda a mancsat, de ne eroltesd, ne fogd meg. Ha fekszik melletted, simogasd a labat felulrol, amennyire engedi, majd egyre kozelebb a mancsa felé. De ez nem 2 nap lesz, turelem es kitartas.