Tényleg ennyire nehéz a spánielekkel?

Gyerek mellé szerettem volna egy szelíd, kedves kutyát, de mivel tudtam, hogy panellakásba fogunk költözni nem vállaltam nagyobbat, mint mondjuk a Golden Retriever vagy Labrador. A spánielekről csak jót hallottam és utánaolvasva is azt szűrtem le, hogy telitalálat lesz nekünk. Sajnos tévedtem. Lassan 10 hónapos, ivartalan kan kutyusunk van, akit nem lehet a gyerekkel kettesben hagyni, mert harap. Tudom játékos stb, de képtelen vagyok tűrni, hogy a gyerekemnek fájdalmat okozzon.. A napokban teljesen kifordult magából és egyre többet ugat ami kiborítja a családot. Most kinti-benti és bent is torkaszakadtából kezd ugatni ami megijeszt mindenkit. Egyszerűen nem tudom mit csináljak. Jó formán teljesen magamra vagyok hagyva a bűntudatommal, mert én szerettem volna kutyát, de miatta megromlott a családommal a viszonyom. Rettegek, hogy panelban hogy fog viselkedni és meddig bírják az idegszálaim. Őszintén egész életemben kutyára vágytam. Most megadatott, de nem vagyok boldog.. Persze mióta megvan csak azt hallom másik gazdiktól milyen nehéz ezzel a fajtával.. Kutyatrénerhez jelenleg nem tudom vinni így ezek a válaszok nem segítenek csak esetleg valami tapasztalat. Hálás lennék..