Milyen kutyáid voltak eddig? Van olyan, aki mindig menhelyről/sintértelepről választ?

Gyermekkorom kutyái most 11-12 évesek, menhelyiek. Szépek, egészségesek. Ahhoz képest milyen hulladékkal etette őket anyám…

Én pedig most vettem egy aussiet tenyésztőtől. Róla nem tudok nyilatkozni mert 3 hónapos. Olyan kiskutyás. Majd valaki kérdezze meg 5 év múlva. Pontosan nem tudom miért döntöttem mellette. Egy hónapja még nem is terveztem kutyát. De örülök, hogy így hozta az élet, hogy felnéztem véletlen a wuffra (vagy mi a neve)

Nem hiszem, hogy más életszakaszomba befért volna egy kölyökkutya.

Hálás vagyok a tenyésztőnek, hogy a bizalmát nekem szentelte.

Szerintem ha a jövőben még lenne kutyám, ugyanúgy tenyésztőtől venném.

Nekem kell az a minimális biztonságtudat, hogy ismerem a hátterét a kutyának, kevesebb eséllyel örököl betegségeket, tudom kinek a kezei közül van, és felmerülő probléma esetén van kihez fordulni.

Nem szeretem azt a szerencsejátékot, hogy a menhely úgy dönthet hogy nem nekem adja csak mert. Vagy hogy ki tudja mekkorára nő, kire üt tehát a génlottó része. Felnőtt kutyánál meg nem akarom más ember által belénevelt dolgokat megjavítani.

Fajtamentésnél pedig általában a szapis, labilis, neveletlen kutyusok vannak a szintén labilis és inkompetens emberektől.

Gonosz ilyeneket mondanom? Igen.

De úgy gondolom akit 10-15 évre társamul veszek, azzal kapcsolatosan lehetnek elvárásaim.

Szeretem a menhelyes kutyáink is, de most már hogy átlátom a dolgokat, és felelősségtudatom is van, tudom hogy nekem nem felelne meg “egy kutya”. Nekem “A kutya” kell, és megtaláltam. Nem érzem magam rosszabb embernek, hiszen amikor tudok, segítek menhelynek, nem csak pénzzel, de önkénteskedéssel is. Így úgy gondolom van gógyim a dolgokhoz, hiszen mindenre láttam példát az évek alatt.

Számomra a “papíros kutya” az olyan, mint egy biztosítás.