Mit kéne tennem? Segítség!

Van egy lassan 8 éves kutyám, akivel nagyon nehezen bírunk (de azért imádjuk)

Az élete nem úgy kezdődött, ahogy ideális esetben, egy kiegyensúlyozott kutyának kéne. Kóborként született egy bizonyos településen, szerintem nem tudott elég időt az anyjával lenni, mert nagyon pici korában befogták. Valószínűleg valaki bántotta is, nagyon érzékeny a lábaira, pánikba esik, ha valaki hozzáér. Arról a településről a sintér egy másikra vitte telepre, onnan befogadtuk, és egy harmadik településre hoztuk.

Azóta velünk van majdnem 8 éve, és már megvan az állandóság az életében, de mégse bírjuk megfékezni. Ő az a nagyon ugatós, pörgős energiabomba kutya. Ivartalaníttattuk, azt hittük, attól majd kicsit lenyugszik, de nem.

Társasházban lakunk, szerencsére a többi lakó elviseli, de én szeretném ha találnánk valami módszert, amivel meg tudom nyugtatni.

A probléma konkrétan az, hogy ha valaki csenget a kaputelefonon, ő annyira őrjöng, hogy azonnal el kell zárni, a pillanat tört része alatt, mert nem halljuk, ki az, és mit akar. Tudom, hogy ez nem jó, de ilyenkor nincs másra időnk, és ő tényleg fékezhetetlen.

Aztán ameddig ittvan a vendég, addig ugat, meg vonyít. Akkor is, ha el van zárva, és akkor is, ha nincs. Nem lehet ilyenkor érteni a másikat, mert lehetetlen túlkiabálni.

Mindenki jól ismeri a környéken, a kutyafuttatón is az embereknek magyaráz, de ott nem ezen az agresszív hangján, hanem úgy, mint akinek valami pletykálnivalója van :)

Eddig az összes nevelési módszert kipróbáltuk, ami az utunkba akadt. Semmi nem vált be. Pedig úgy veszem észre, hogy tudja, hol a helye a rangsorban. Ilyenekből látom, hogy például ha eszek, ő rögtön kimegy a helyiségből, és csak akkor jön vissza, ha befejeztem, pedig soha nem szóltam rá azért, mert ottvan. Meg én bármit megcsinálhatok vele. Kivehetem a kaját a szájából, nem morog. (Az ő előtti kutyám támadott ha a közelébe mentünk miközben evett) Én még a lábát is megfoghatom (ugye az a kényes része) bár elhúzkodja, de azért nekem viszonylag jól tűri.

Most van egy egyéves kisbaba a családban, és nagyon féltékeny. A baba nem velünk él, de gyakran jönnek, és a kutyának nagyon durva féltékenységi rohamai vannak. Pedig mielőtt „bemutattuk őket egymásnak”, elhoztuk a kutyának a baba egyik rugdalózóját, hogy ismerje a szagát.

Folyamatosan ugat meg nyüszít, amíg ittvannak, és annyira felizgatja magát, hogy teljesen lefárasztja magát, ütemesen liheg. Egyébként a baba nem fél az ugatásától, de nagyon zavaró ez a folyamatos hangzavar.

Hogy lehetne lenevelni az állandó ugatásról, és féltékenységről? Kéne valami használható módszer, ami tuti be is válik. Van valakinek ötlete?

Egyébként ő egy kistestű keverék kutyus.

Elnézést, hogy ennyire hosszú lett, megpróbáltam mindent leírni, ami eszembejutott hirtelen. Egy hős, aki végigolvasta! :)