Jól érzékelem, hogy a kis testű kutyások és a nagytestű kutyások között van egy ellentét? Hogy lehetne megelőzi az utcai kutyás konfliktusokat?

Ismerek a környékünkön egy kistestű ölebet, aki nagyon jól meg van nevelve, sose láttam még utcán séta közben örjöngeni, vagy pofátlanul odarongyolni más kutyákhoz. Tavaly ezt a kiskutyát megtámadta és majdnem megölte egy bull típusú kutya (több bull típusú kutya él a környéken, van egy nagyon felelős bullos gazdi réteg, akiknek a kutyáival soha nincs gond, szóval nem akarok általánosítani a fajtára). A támadó kutya gazdája nem tudott mit kezdeni a helyzettel, kamu telefonszámot adott meg, és felszívódott, hiába tettek a kiskutya gazdái feljelentést is, nem lett meg, egy vagyont hagytak ott állatorvosnál a kicsi kezelésére, aki a támadás óta fél a nagyobb kutyától, de még így sem lett egy ideggörcs, kerüli őket.

Azon túl, hogy sok gazdi tényleg nem veszi komolyan a pici kutyák nevelését, mert ugyan mi baj lehet, az ő kutyájuk nem okoz komoly sérülést a mérete miatt (az eszükbe sem jut az ilyeneknek, hogy más kutya viszont okozhat komoly sérülést az övéknek), könnyen előfordulhat az is, hogy egy nagyobb kutya a kicsit zsákmánynak tekinti, főleg, ha erős vadászösztönű kutyáról van szó (pl. agár, szetter), vagy olyanról, amelyik hajlamos kutyázni, és nincs rendesen kézben tartva.

Nem kell sok nagytestű problémás, hogy gond legyen egy környéken, de az a néhány sokaknak képes gondot okozni. Nekünk van helyi kutyás Facebook csoportunk, ahol segítjük egymást, kikkel, merrefelé kell vigyázni, hol kell jobban odafigyelni.

Nekem nem a mérettel van a bajom, hanem azzal, hogy képtelen a kedves gazdi magához hívni a kutyáját, ha már meg nem köti.

Nem vagyok póráz-náci, én is elengedem a város szélén a mezőn a kutyát, mert nincs ott senki. De ha véletlenül épp jön másik kutya, akkor visszahívom és megkötöm.