Hogy barátkozzak meg egy kutyával, ami retteg tölem?
Szinén ezt kérdeztem olna, annyi különbséggel, hogy nálam bántalmazott öreg szuka kutya van.
Ráadásul még öntörvényű is, férfiaktól kivétel nélkül iszonyodik, utcán póráz nélkül elszalad, lától, fekete cipőtől olyan szinten majrézik, hogy csak lemaradva hajlandó sétálni, ha elől megy folyamatosan hátrafelé figyelget hátrafordulgatva, mert már nem hall rendesen, de ha ráparázik, képes kiugrani a kocsi elé a járdáról. A farkát folyamatosan behúzva tartja, ha láb közelít felé, vagy cipő, akkor becsukva tartja a szemét hunyorogva lefekszik, összegömbölyödik vagy felborul, néha még nyüszít is. A kaját férfitól nem fogadja el... A padlón hagyott cipő előtt megáll, ha tudja kikerüli vagy behúzott farokkal átugorja és bemenekül a fekhelyére.
Ilyen kutyával mit lehet csinálni, hogy újra normális legyen?
Szegény
...
Anyáméké sose volt bántva, azt tudom. Kivéve amikor nagyapám egyszer ráhúzott bottal,mert lopogt a szalonnából, de töle meg nem fél...
Fokozatosan kell a számára félelmetes ingerhez szoktatni. Nekem is mentettem van, mondjuk őt apám úgy nyerte meg, hogy adott neki egy nagy velős csontot (nem üreges szárnyas csontot, hanem vastagabbat, ami nem törik szálkásan, valami füstölt húsé volt), azóta haver. De öcsémmel nehezebb volt a dolog, mert őt sokkal ritkábban látjuk a munkája miatt, neki mindig kellett a kezében lenni jutifalatnak eleinte, valami extra finomnak, és a kutya a jelenlétében pórázon is volt, amíg le nem nyugodott, aztán most már csak pár emlékeztető puffogás van, és hanyatt vágja magát egy kis hasvakarásért neki is.
Séta közben a megfelelő távolság megtalálása lenne az elsődleges cél, ahol még nyugodt a kutya, és onnan fokozatosan csökkenteni ezt a távolságot, közben feladatot kérni tőle nyugodt helyzetben, meg menjen a jutalmazás, amikor nyugodt és a gazdira figyel, fokozatosan kell növelni az inger közelében eltöltött időt nyugalomban, illetve csökkenteni a távolságot, de ne egyszerre a kettőt. Nálunk van egy kis provokáló pincser jellegű kutya, az egyszer megharapta az enyémet, azóta az enyém utálja, vele kell ezt játszani, még van meló, mert a másik kutya gazdája nem 100-as, nem igazán neveli a saját kutyáját, úgyhogy helyette is nekem kell figyelnem.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!