A nagykátai Németjuhász szaporító esete. Elismert tenyésztőnek tartja magát. Miért úszhatja meg? Megjegyzem zárójelben, a nagykátai rendőrségről meg van a véleményem.

Lefizették az ügyésznőt...?

"...éheztetésre, gépkocsihoz való kötésre, stb vonatkozik"

A leírtak alapján ezek tökéletesen megvalósultak.

"és azt sem lehetett megállapítani, hogy a feljelentett olyan bánásmódot alkalmazott, amely alkalmas volt arra, hogy az a kutyák maradandó károsodását vagy pusztulását okozza"

Persze, végülis csak 9 kutya pusztult el, és én elolvastam az egész cikket még anno a kutyaújságból, az is benne volt, hogy a kutyák lelkileg sosem épülnek fel.

Minden tiszteletem a nagykátai rendőrségé.

Ja és ha már írogatok, bemásolom a netboardon is megjelent hivatalos állásfoglalást a nagykátai szaporítótelep ügyében:

ÁLLÁSFOGLALÁS

mely készült a Német Juhászkutya Fajtamentés Alapítvány felkérésére a 2010. július 10-én, Nagykátán, alatti lakos tulajdonát képező, német juhászkutya állattartó-szaporító telepen tett látogatásunkat követően.

Előzmények

Svájcban és Európa szerte közismert állatvédő szervezetünk munkatársai, közel 10 esztendeje rendszeresen járnak Magyarországra, az itt működő állatvédő szervezetek munkájának anyagiakkal és társadalmi munkával történő támogatásának céljából. 2010. július 10-én, a Rex Kutyaotthon Alapítvány, valamint a Német Juhászkutya Fajtamentés Alapítvány felkérésére a fenti szervezetekkel közösen helyszíni szemlét tartottunk a Szabó János Tibor Nagykáta Perczel Mór u. 11. alatti lakos tulajdonát képező, német juhászkutya állattartó-szaporító telepen, és benyomásainkat jelen állásfoglalásban foglaltuk össze.

A fent leírt helyszínen történt szemle tapasztalt, svájci állatvédő csapatunk minden tagja számára megdöbbentő volt, és mély benyomást tett ránk. Közülünk mindenki vett már részt különböző állatvédelmi projektekben szerte a világon, és már sok fájdalmas és elkeserítő dolgot, valamint számos szenvedő állatot láttunk. Amit ezen a nagykátai kölyökfarmon látnunk kellett, még úgy is megdöbbentő volt számunkra, hogy a kiürített farmon tett szemlénk alkalmával szerencsére egyetlen szenvedő állattal sem találkoztunk.

Az alábbiakban pontokba szedve írjuk le a részleteit ennek a nyilvánvalóan évek óta tartó, igen súlyos állatkínzásnak, és az ép emberi elme valamint az emberiesség ellen elkövetett vétségeket, amelyek ezen a telepen történtek.

1. Állandó rövid láncon történő tartás

-A folyamatos láncontartás állatkínzás, és határozottan tiltott Svájcban.

-Láttuk a láncokat, amelyeken az állatoknak szenvedniük kellett: ezek még csupán néhány óráig tartó kikötéshez is túl rövidek, és használatukkal állatkínzás valósul meg. Borzasztó elképzelni, hogy az állatoknak folyamatosan, így megkötve kellett folyamatosan élniük. Mindez számukra hatalmas szenvedést jelentett.

-Láttuk a fatönköket, amelyekhez a kikötéshez használt eszközök voltak erősítve: az állatok a fatönkök körül –vég nélkül körbe-körbe forogva- mély árkokat vájtak a földbe. Erős esőzésekkor ezek a kráterek nyilvánvalóan megteltek, és a megkötött kutyáknak vízben kellett állniuk.

-A fenti tartási módból kifolyólag a kutyákat semmi nem védte a hótól vagy az esőtől, a környező fák pedig csak részben nyújtottak védelmet a tűző nap ellen. Rövid láncra verve nem tudtak a nap vagy az erős szelek, viharok viszontagságai elől kitérni, sem eleget mozogni ahhoz, hogy hidegben és esőben testüket felmelegíthessék.

-Láttuk néhány evakuált állat fogazatát: próbálkozásaik, hogy láncaikat elrágják, súlyosan megterhelte fogazatukat, és néhány egyednél teljesen lekoptatta a fogakat.

-Láttuk a kitelepített állatok fizikai állapotát: még megmentésük után több héttel is jelentős alulizmoltság volt megállapítható a mozgáshiány és a láncon való tartás következtében.

-A szociális viselkedés, amelyet az állatok mutattak, szintén nagyon szembetűnő volt még hetekkel megmentésük után is: a környezeti ingerekből alig észleltek valamit, és úgy tűnt, hogy alig volt kapcsolatuk emberekkel.

-Ezek az állatok az állatkínzó magatartás, valamint a nem a fajnak megfelelő tartási körülmények miatt bizonyára egész életükben különböző testi és viselkedési problémákkal fognak küzdeni.

2. Vízzel és élelemmel való ellátás hiányosságai

A helyszínen tett látogatásunkkor nem találtunk semmiféle olyan felszerelést, eszközt, amely az állatok élelemmel és vízzel való ellátására szolgált volna. A megmentett állatok erősen elhanyagolt állapota, csakúgy, mint alultápláltságuk bizonyítja hiányos ellátottságukat, illetve az ápolás teljes hiányát. Ezeknek az állatoknak nyomorultul és hosszú időn át kellett szenvedniük a táplálási és itatási hiányosságoktól. Ezt támasztja alá az a nem tipikus viselkedési forma is, hogy a kínzó éhség miatt fémhulladékot és minden lehetséges idegen tárgyat felzabáltak: ilyesmi a szélsőségesen hiányos ellátás következtében, nemritkán röviddel az éhhalál előtt történik. Az, hogy az egyik megmentett és elaltatott állat gyomrában fémcsavarokat és más vastárgyakat találtak, elborzasztó módon bizonyítja ezeknek az állatoknak a felfoghatatlan szenvedését és nélkülözését.

3. Teljes vagy részleges sötétségben való tartás

Azokat az állatokat, amelyeknek nem láncon kellett vegetálniuk, a legalapvetőbb környezetgazdagságot nélkülöző sötét vagy félhomályos ólakban tartották. Országunkban az ilyen tartásmód is szigorúan tiltott. A fenti módon tartott állatok, szabadulásukat követően csak nehezen tudtak hozzászokni a napvilághoz, és az állatorvos hivatalos jelentése bizonyítja a komoly szemproblémákat, amelyeket ezen tartási körülményekből fakadóan mutattak az állatok.

A sötétben vagy félhomályban való elszigetelt tartásmód felelős azokért a jelentős viselkedési problémákért is, amelyet az állatok a környezeti hatásokkal és az emberekkel való szociális kontaktusuk során mutattak.

4. Ápolási hiányosságok/alapvető higiéniát nélkülöző tartási körülmények/paraziták

A helyszínre való belépéskor minden látogatót azonnal bolhák ezrei leptek el. Teljesen nyilvánvaló, hogy ezen a területen a kutyáknak erős bolhafertőzöttségtől kellett szenvedniük, és sem az állatokat, sem a területet nem kezelték a veszélyes élősködők ellen. Mivel ezek a paraziták a bélférgesség terjesztéséért is felelősek, egyértelmű, hogy az összes kutya belső élősködőktől is szenvedett ezen felül. Erről bővebb információkat a hivatalos állatorvosi jelentésben olvashatnak. Ezen kívül az állattartó ólakban nagy mennyiségű kutyaürülékre bukkantunk; a kutyáknak ebben kellett élniük. A megmentett állatok bundájának állapota önmagáért beszél, és feleslegessé teszi a további állásfoglalást az ápolási hiányosságokról.

5. A tenyészállatok kérdéses és kimondottan állatkínzó módon történő szelekciója

Az, hogy az állattartó elmondása szerint, ez az állatkínzást megvalósító tartásmód az állatok szelekcióját szolgálja, teljesen nyilvánvalóan a „tenyésztő” alkalmatlanságát és szakmai tudásának komoly hiányosságait/hiányát mutatja. Egy kutyatenyésztő tenyészállatait széleskörű szaktudása és saját szakmai tapasztalata alapján szelektálja, és egészen biztosan nem azon ismérv alapján, hogy mely állatok élik túl tovább állatkínzását.

ÖSSZEFOGLALÁS

Szomorú tény, hogy az egyik állat már menthetetlen volt, és a szörnyű tartási körülmények következtében elpusztult. Ugyanígy felfoghatatlan, hogy -sajnálatos módon- a megmentett állatok közül nyolcat, nagyon rossz egészségi állapota miatt meg kellett szabadítani a szenvedéseitől, és el kellett altatni őket.

Számokban nehezen kifejezhető, hogy ennek a „tenyészetnek” a történetében korábban vajon hány állatnak kellett meghalnia borzalmas módon, kínok között gyötrődve.

Minden egyes, a fentiekben taglalt pont önmagában is felháborító és megdöbbentő, s rettenetes, hogy bele kell gondolnunk, hány állat szenvedett évekig ezen állatkínzó és kegyetlen, szörnyű körülmények között. Ez az állatkínzásnak minősülő és a fajnak a legkevésbé sem megfelelő tartásmód sajnálatos módon a túlélő állatok viselkedésében is mély nyomokat hagyott: egyes mentett kutyák, melyekkel három hét elteltével Nagykátán találkoztunk, jelentősen alulszocializáltak voltak. Az emberekkel való pozitív kapcsolat lehetősége és a „normális kutyaélet” teljesen idegennek tűnt számukra.

Az állattartás eme kegyetlen, érzéketlen és kifejezetten állatkínzó fajtájára úgy tűnik, a nyereségvágy is rányomja a bélyegét, és jelentősen túlmutat egy „közönséges” állatkínzáson. Véleményünk szerint a felelősséggel tartozó kutyatartót ezen súlyos vétségek miatt a törvényi lehetőségek adta legnagyobb szigorral kell felelősségre vonni, és megbüntetni. A megmentett állatok visszaszolgáltatása a régi tulajdonosnak, véleményünk szerint óriási hiba lenne, és az érintett kutyák számára további mérhetetlen szenvedést eredményezne.

Suzy Utzinger, alapító sk.

Suzy Utzinger Stiftung für Tierschutz

Weisslingerstrasse 1.

8483 Kollbrunn, Svájc