Pitbull, amstaff tartók, hogyan reagáltok a folytonos előítéletekre?
Másfél éve nevelünk egy bántalmazott,mentett, fajtatiszta amerikai pitbull terriert. Rendkívül jámbor, békés, barátságos és játékos alaptermészete van. Fél éves korában került hozzánk, az első pillanattól kezdve szocializáltuk, szófogadó és engedelmes kutya lett belőle.
Ennek ellenére ha kivisszük pl a Hajógyári szigetre, nem telik el úgy egy séta, hogy ne szóljon be valaki, vagy essen pánikba ha meglátja. A legtöbbször kiürül a futtató, ha megjelenünk. Hiába látják, hogy a kutya szót fogad, egyből visszajön, leül és nem rohanja le a másikat, akkor is megkapjuk hogy minek visszük oda, meg hogy jajj, egy harcikutya és őt az se érdekli hogy jól nevelt, mert majd egyszer csak bekattan és megöli a kutyáját...
Mostanában többször éreztem hogy nálam szakad el a cérna, és küldöm el a jó k.anyjaba az összes ilyen embert, aki a visszahívhatatlan apró ugatógép kutyáját félti, és miatta nekem meg a jól nevelt kutyámnak kéne máshol játszanunk.
Ti hogy kezelitek ezeket a helyzeteket? Hova jártok a kutyáitokkal?
Az a baj a pittel és staffival,hogy megölik a másik kutyát. Egy német juhász vagy bármely más fajta megharapja,persze egy kistestű kutyát meg is olhet. De sokkal könnyebb leszedni a másik kutyáról mint egy bull típust.
Minket is kétszer támadott meg német juhász,de nem lett nagy baj. Ha bulltipus lett volna vmelyik kutyám valószínűleg nem élne!!
Nekem is leginkább az a problémám,hogy nincsenek megfelelő gazdánal ezek a kutyák.
Itt a környéken van 6 Staffi,ebből 1 normális szociális. A többi 5 meg agaskodva hörög a kutyákra gazda alig bírja megtartani.
Sajnos egyre jobban aggódom az miatt hogy vmelyiknel elszakad a póráz,elesik a gazdi és a kutya már megy is az enyeimre.
Ezek miatt én ha staffit látok kerülom inkább. Jobban féltem a kutyáimat attól mint sem a másik gazdi lelki vilagat nézzem.
Emelem a kalapom akinek normális,szociális kontrollálható a kutyája. De sajnos ebből van kevesebb kedves kérdező.
Régen volt egy szuka Staffi a futtatoban,suliba járt vele a csaj,minden héten 3x futiban járt vele,napközibe is járt. Full szociális élete volt. Aztán 1,5 évesen egyre kocsogebb lett a kutya. Az én kanommal jól kijött,de azért volt mikor a játéknál bedurvult,de nem bántotta az enyémet,csaj ki is hívta a játékból 5 perce lefektette nyugodjon le.
Vegul már egyre kevesebbet jártak,bár én heti 1x jártam csak.
Aztán rairtam fbookon,hogy rég nem láttam őket. Mondta sajnos nagyon hamar elborul az agya a kutyának. Aztán nem akart bajt.. azóta is csak sétálnak,kirándulnak. Futtatot kerülik.
Ahogy írták, ezek a fajták népszerűek az úgymond a kevésbé iskolázott, alsóbb néposztályok körében, akinek kell a "pitbúúú" faroknövelőnek. Csak kezelni már nem tudja, illetve pont emiatt, hogy ez a célcsoport meg tudja venni, sok a szaporítós, amúgy is idegbeteg állat. Az előítéleteket főleg ez szüli.
Sok foglalkozást igényelnek. Unokaöcséméknél van egy törzskönyves, jó alomból származó amstaff. Rendszeresen foglalkoznak vele, sportolnak vele, tényleg nevelve van, szocializált, mégis vannak olyan "stiklijei", amiket én más fajtáknál nem láttam.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!