Elaltatnátok ezt a kutyát az állapota miatt?

Magamhoz vettem nagyanyám 16 éves, vak, süket, vese és májbeteg foxiját egy 2. emeleti lakásba, mikor az egész életét kertben élte le. 9 hónapig pelenkáztam, takarítottam utána, játszottam vele, vittem kozmetikushoz. 16 évesen, időskori vesztibuláris szindrómával SZALADT, mikor levittem sétálni. Volt étvágya, nem voltak fájdalmai, boldog volt és jött oda simogatásért. 9 hónap alatt ráment több, mint fél millió, szív ultrahang, ekg, gyógyszerek, speciális táp, orthopéd ágy, minden amit el tudsz képzelni. Se egy percet, se egy forintot nem bántam meg, január végén kellett elengednünk őt, amikor már ő szólt, hogy elfáradt, szeretne végleg megpihenni.

Nekem is azt mondták mikor hazahoztam, hogy altassam el. De nem fájt neki semmi, evett, szaladt, csóválta a farkát, csak öreg volt. Én azt mondom, amíg hasonló a szitu mint az én vénlányomnál, addig nem kellene feladni.

#7

Sajnos a kutyákat többé nézik, mint szegény, ártatlan, és éhező gyerekeket.

17 mert megvan az esélye, hogy olyan emberek lesznek felnőtt korukra, mint te 😂🤮, a kutyáknál ez a veszély nem áll fent.

De nyugodtan szervezhetsz gyüjtést éhező gyerekeknek, akár adhatsz is, mások cseszegetése helyett, de az már nem megy, igaz?

Álságosnak tartom ezt a “nem altatunk” dolgot.

Nem csak fizikálisan lehet szenvedés az élet, hanem az idegrendszeri- mentális zavarokkal küszködve sem lehet túl minőségi életet élni.

Nem mellesleg, ennek az egynek az árából több másikat lehetne kikezelni, gazdához juttatni, de akkor hogyan készülnének e posztok?

Ki fogja elvinni ezt a kutyát, ki a “célközönség”?