Milyen ötleteitek lenne a hazai kutyatartásra, felelősségre nevelés kapcsán?

Először is házról házra korbemenni, és ellenőrizni minden kutya chipjét, oltását. Akinek nincs, büntetés. Aki láncon van tartva, szintén büntetés.

Egy hónap múlva visszamenni, hogy változtak -e a körülmények, van-e oltás, chip, még mindig láncon van-e szerencsétlen kutya. Ha igen, megint bünti. Mondjuk a 3.ilyen alkalom után elvenném a kutyát.

Ha valaki amúgy rakat az első büntetés után chipet, akkor innen egyszerű: ha kimegy a kutya, az első alkalommal figyelmeztetés (amiatt, mert tényleg egy felelős gazdival is megtörténhet, hogy nem zárta jól be a kaput, ilyesmi. Nálunk például a szomszéd a megkérdezésünk nélkül elkezdte bontani az ő oldalán lévő kerítést). A második alkalommal már bírság.

Ezekre amúgy mind megvannak a törvényi keretek is, hiszen mind a portán belül tartás, mind a chip és oltás kötelezőek. A befolyt összegből pedig simán lehet fizetni az embereket, akik ezeket ellenőrzik (esetleg még pár kutyakakis kukara vagy futtatora is jutna belőle)

Gyerekkorban kellene elkezdeni. Jeleleg csak különleges nevelési igényű gyerekeknek van pár helyen van állatterápia. Egészséges gyerekeknek is jó lenne ezt bevezetni. Már pici korban tanítani kellene a gyerekeknek, hogy mit jelent törődni egy állattal. Épp a napokban volt egy nagy felháborodást keltő kérdés, amiben a gyerek a húzta-nyúzta a kutyát és annak mi lett a következménye. Ilyennek nem szabadna előfordulnia. Egyik fontos lecke, hogy a kutya nem plüssállat, hanem érző lény.

Mi a gyerekekkel egy ismerős által üzemeltetett menhelyre szoktunk ellátogatni kutyát sétáltatni és olyankor viszünk az ott élő állatoknak felszerelést és ennivalót. Több másik szülő is ugyanígy tesz. Biztos vagyok benne, hogy ezek a gyerekek nem fognak kutyákat szaporítani, vagy állatokat az út szélére kidobni.

Szerintem ilyen menhely látogatást iskolásoknak, óvodásoknak is lehetne szervezni, hogy lássák a gyerekek, hogy milyen szomorú sors jut azoknak az állatoknak, akik a felelőtlen emberi hozzáállás következményeit viselik.

Egy szó mint száz, én támogatnám, hogy iskolai, óvodai tantervbe legyen beépítve az állatvédelem és állatterápia. Ezzel két legyet lehetne ütni egy csapással. Felelősségre taníthatnánk a gyerekeket és a gyerekeknek is nagyon jót tenne az állatokkal való foglalkozás. Külföldön láttam olyat pl. hogy olvasni tanuló gyerekek kutyáknak olvasnak fel menhelyen. Nekem ez az ötlet pl. nagyon tetszik.

Pl falvakban is kötelezővé kéne tenni a kerítést. Nálunk nem az. A szomszédomnak nincs, és a kertünk közötti részt (ami az ő felelőssége lenne) elbontotta. Rendszeresen járnak be tőle random kóbor kutyák a mi kertünkbe. Birtokvédelminél azt írták vissza hogy nem köteles kerítést csinálni, a házunk között se. Én meg azért nem csinálok hogy lelopja.

Nah ezen kéne változtatni. Kötelezővé tenni a kerítést. Ha pedig nincs, akkor százezrekre büntetni. Ha van kölykük akkor családit se kapjanak addig amíg nincs kijavítva, megcsinálva.

Eb összeírásnál körbe kéne menniük, mindenhova bemenni és ellenőrizni az oltásokat, chipet is.

Kettesnek, ezt az “állatbarát alapítvány” posztolta fb-ra 1-2 napja:

“ Kedves látogatóink, követőink!

Sajnálatos, hogy posztot kell írnunk erről a problémáról, de egyre gyakoribb ebből a kellemetlenség, és muszáj ezt tisztáznunk.

Sokan látogattok el hozzánk gyerekekkel, iskolai, óvodai csoportokkal, vagy olyan emberekkel, akik valamilyen módon hátrányosabb helyzetben vannak egy átlag emberhez képest (mentálisan vagy fizikálisan értve).

Értük felelősséggel tartozik egy cselekvőképes felnőtt, akik nem mi vagyunk. Ez egy menhely, nekünk egy munkahely, és tele van veszélyforrással olyanokra nézve, akik nem tudják teljes mértékben felmérni, mi zajlik körülöttük.

Sokszor szembesülünk azzal, hogy például gyerekek vannak itt hagyva úgy, hogy egy iskolai csoport elmegy sétálni, néhány kiskorúnak nincs kedve, és inkább a menhely területén maradnak, felügyelet nélkül.

Sokszor csak az tűnik fel a 4000 nm-es telephelyen, hogy tombolnak a kutyák, és akkor szembesülünk vele, hogy gyerekek futkosnak fel-alá, mintha egy játszótéren lennének.

Ez szigorúan TILOS.

Sokszor tudatosan jön olyan megkeresés, hogy letennék itt nálunk reggel vagy délelőtt a gyereket, és majd felkapják őket délután.

Nagyon kellemetlen ezt visszautasítani, igen, nekünk kellemetlen, ha már a másik félnek nem az.

Mi nem vagyunk gyermekmegőrző, játszótér, park, vagy dühöngő.

Ez egy telephely, ahol élőlényeket gondozunk egész nap, fizikai munka folyik, és bár nyitott a telep, 14 éven aluli nem tartózkodhat itt felnőtt kíséret nélkül.

Nagyon kérünk benneteket, ne hozzatok ilyen kellemetlen helyzetbe minket. Egy konzervgyárba sem sétáltok be csak úgy, letámasztva a gyereket, hogy majd érte mentek pár óra múlva, addig hadd nézelődjön. Ugye?

Ha baj történik, ki lesz ezért a felelős?

Köszönjük a megértést.”

#6 pontosan az lenne a lenyeg, hogy a gyerekeket ne rászabadítsák a kutyákra, hanem megtanítsák nekik, hogy mi a helyes viselkedés velük szemben. Nekem eszembe se jutna a gyerekeimet ott hagyni sehol felügyelet nélkül, pedig totyogós koruktól kezdve képesek szépen bánni az állatokkal. Kutyasétáltatás közben is voltak jó tapasztalataim. Én hagyom, hogy gyerekek megsimogassák a saját kutyámat, ha megkérnek rá, mert egyikőnknek sem okoz ez gondot, ha az a gyerek óvatosan közelít hozzá. Tegnap egy fogyatékos felnőtt hölgy apukája kért meg, hogy engedjem meg a lányának megszeretgetni a kutyámat. Boldogan, szeretettel simogatta meg, látszott, hogy kellemes élmény volt számára. A kiskutyám is örömmel vette.

A sárga jelzést is meg kellene tanulnia a társadalomnak, mert hiába lobogózza fel valaki sárgával a kutyáját, kevesen tudják, hogy ez mit jelent.

A felhívás, amit idéztél, pont arról szól, hogy a menhely nem játszótér, nem arra szolgál, hogy a gyerekek szórakoztatásáról gondoskodjanak. Nem a menhely dolgozóinak a feladata a gyerekeket tanítgatni, mert így is elég sok feladat hárul rájuk. Szomorú, hogy erre fel kell hívni a figyelmet. Az volna a cél, hogy az legyen a termeszetes, hogy ezek a látogatások a kutyák örömét és segítését szolgálják. Hogy az adásról szóljanak. A mi látogatásaink alkalmával egy-egy kutyát sétálni viszünk. Ami nem nagy dolog, de annak a kutyának az egy lehetőség arra, hogy egy kicsit kimozduljon és élvezhesse a szeretetet és a figyelmet, amit kap.

Az az idő, amit ott töltük, a kutyákról szól. Jórészt ezt a fajta hozzáállást tapasztalom másoktól is, akikkel ott találkozni szoktunk. Persze nyilván vannak olyanok, akik nem így gondolják. Az ő hülyeségük miatt van szükség arra, hogy ilyen felhívásokat kelljen közzétenni.

Mint minden másban itt is 2 irányból kellene megközelíteni szerintem: 1) lentről felfelé építkezés - gyerekek, fiatal korosztály úgy nőjön fel, hogy természetes legyen neki, hogy a kutya nem egy darab hús, amit kibacunk a kertbe "házőrzőnek", hanem a felelős kutyatartás, kutya szükségletei stb. alapelvekkel tisztában legyenek 2) ahogy mások is írták, a törvényi szabályozás nem rossz itthon, de - mint sok más területen - a betartatásra nincs se pénz, se ember, se akarat, és valahol érthető is, hogy így van, mivel ennél sokkal fontosabb területek is a béka segge alatt vannak. :-(

Nekünk 1,5 éve van újra kutyánk, menhelyről fogadtuk örökbe, előtte 30 évvel volt utoljára, és az 1)-es pont szempontjából én hatalmas különbséget látok, jó irányba fejlődnek a dolgok. Most már van internet és nagyon sok anyag elérhető a kutyatartásról, nevelésről, egyre több kutyasuli van stb. - akiben meg van a szándék, az tud tájékozódni (persze van sok téves infó, hibás tudásanyag is, de ezzel együtt is, legalább van miből tájékozódni). Gyerekek, fiatalok, fiatal szülők, főleg városokban, nagyon községekben egyre inkább felelősen állnak a kutyatartáshoz. Családunkban 7 gyerek van 3-15 évesig, egyiknek sem kellett magyarázni, hogy hogy közelítünk a kutyához, nem bántjuk, nem nyúzzuk, szülők részéről természetes volt, hogy így nevelték őket. Szerencsére a mi kutyánk is barátságos velük, így további jó élményeik vannak az állatokkal, ez is segít, hogy állatszerető felnőttekké váljanak. Itt a gyakorin is nagyon sok tiniktől származó kérdés van, ahol a szülők rosszul tartják a kutyát (sokszor nem gonoszságból, csak tudatlanságból), de a gyerekek már megkérdőjelezik ezt, utánaolvasnak, kérdeznek. A 2. pontot problémásabbak látom, egyre kevesebb pénz van mind a civil, mind az állami szférában erre (és ennél fontosabb területekre is), szóval bár ott is van fejlődés, de szélmalomharcnak tűnik sokszor. :-(

Egyetértek az előzőekkel, de reálisnak a civil példamutatást tartom:

- helyesen táplált, oltott, ivartalanított kutya (amennyiben nem tenyészállat)

- megfelelő mentális- és fizikai fárasztás

- megértésen és kommunikáción alapuló nevelés

- nem okozok másoknak gondot a kutyámmal (emberek, más kutyák, cicák, élővilág)

Vadidegenek képesek megdicsérni, hogy milyen okos, jól nevelt kutya és ragadnak le beszélgetni.

Mivel az ember saját magáért felel, ez megvalósítható. Extrém verzióban: tréner lesz vagy terápiás felvezető és aktívan dolgozik egy jobb közeg kialakításán.

Minden más vágyálom.