Miért gondolkoznak így bizonyos emberek? Miért olyan nehéz legalább egy szájkosarat tenni ilyen esetben a kutyára?
Volt most ez az eset hétvégén egy szlovák kiállításon, mikor egy moszkvai őrkutya elkapott egy yorkie-t aki később belehalt a sérüléseibe, és maga a történet, de a hozzá érkező kommentek is mélységesen felháborítottak. Sokak szerint ugyanis a yorkie gazdája volt a hibás, mert állítólag a moszkvai gazdája felhívta rá a figyelmét, hogy a kutyája veszélyes lehet és ne mellettük menjen ki a ringből. Nem tudom hogy ez tényleg így történt-e, de ha igen, szerintem ez akkor se normális. Ráadásul az említett gazda még kezelni se tudta a támadó kutyát, csak rugdosta és rángatta, egy idegen nő hallotta meg a hangzavart és rohant oda leemelni a 80 kilós moszkvait.
Mi is járunk kiállításokra a kutyámmal, és nekem is nagyon rossz tapasztalataim vannak. Az eddigi 10-11 kiállításból szinte az összesen szem- illetve fültanúja voltam valami olyannak, ami kicsapta nálam a biztosítékot. Az egyik alkalommal például néhány KÁJ-os mellett haladtunk el, előttünk egy törpe pincserrel sétáltak. A hozzánk legközelebbi KÁJ-gazdi odaszólt a pincseresnek, hogy a helyében ő nagy ívben kikerülné a kutyáját, mert nem szereti a kistestűeket és a végén még vacsora lesz belőle. A többi meg csak röhögött ezen a beszóláson. Én igyekeztem minél kultúráltabban felajánlani, hogy veszek neki egy szájkosarat ha nincs rá pénze, de szentül meg volt győződve arról, hogy neki van igaza, elvégre miért viszi bárki is az ő kutyája közelébe a sajátját. Kérdem én, egy kiállításon? Ahol sokszor olyan zsúfoltság van, hogy még az itatótálnak se találok helyet mert négyzetméterenként két kutya és három ember tartózkodik?
Aztán egy másik alkalommal észrevettem egy kutyasulis barátomat, nagy örömmel mentünk oda hozzá, a kutyám farokcsóválva, puszikat osztva üdvözölte az ő kutyáját (aki szintén KÁJ, ez a véletlen műve, nem a fajta ellen szól, de később visszatérek rá). A mellettünk álló pasi elhűlve bámulta a jelenetet, és megkérdezte a barátomat, hogy ezt miért engedi meg nekünk, és mi lesz ha nekiugrik az enyémnek az ő kutyája. Úgy kellett neki megmagyarázni, hogy ismerik egymást és nem lesz baj.
Miért hiszik azt egyesek, hogy természetes, sőt menő dolog a kiállításokon bokrok takarásában verekedő kutyákat videózni? Miért más kutyák gazdái a hibásak, ha az övék agresszív viselkedést mutat, neadjisten gyilkol? Nem értem, miért nem az ösztönkontroll a divat, miért az, ha egy őrző-védő vagy bulltípusú minden mozgó lényre rá akar menni. Van nagyon sok normális gazdi aki nem ilyen hozzáállású, és ezen fajták bármelyike jó kezekbe kerülve egy áldás, de rossz kezekben csak időzített bomba. Minden kutyát fajtától függetlenül meg kell nevelni, de 60-70-80 kiló tömény izom és ösztön esetén különösen igaz, hogy nulla tudással és tapasztalattal nem szabadna őket választani. Először tanulja meg a fajta igényeit, szükségleteit, jellemzőit, legyen tisztában azzal hogy képes-e kezelni. Nem azt mondom, hogy egy domináns vagy néha kiszámíthatatlanul viselkedő (de alapvetően korrekt nevelésben részesült) kutyával egyáltalán ne lehessen kiállításra vagy egyéb rendezvényekre járni, de könyörgöm, az a minimum, hogy ringen kívül szájkosár legyen rajta, a gazdi fél szeme folyamatosan a kutyán legyen, és ha nem muszáj, ne a tömeg kellős közepén tartózkodjon vele. Szerintem semmi baj nincs azzal, ha egy kiállításon valaki azt feltételezi, hogy bárhol biztonságosan közlekedhet a pórázon lévő kutyájával. Nehogy már emiatt hibás legyen.
Komolyan nem értem ezt a világot. A közösségi oldalakon is alkalmanként képeket látok egymásra acsarkodó kutyákról, amiket ismerőseim tesznek fel, mert a fajtában az az elvárt ha munka, sport előtt-alatt-után is őrjöng a kutya, fajtársaira is őrjöng, macskákra is őrjöng, a repülő lepkére is őrjöng. Ezt már úgy-ahogy tolerálom, de csak azért, mert tudom hogy ők maximálisan kordában tudják tartani a kutyáikat és urai a váratlan helyzeteknek is. Azonban a kutyatartáshoz és neveléshez szükséges kompetenciák teljes hiánya feltűnési viszketegséggel és felsőbbrendűségi tudattal vegyülve teljesen kiborít. Ez annyi de annyi ostoba balesetet eredményez, és mint láthatjuk, sokan az ilyenek pártját fogják.
Mer' moszkvai, mit vársz tőle, há' erre született, megesik hogy öldököl néha, nem tehet róla a gazdája.
Ne haragudjatok hogy ilyen hosszú lett, ki kellett írnom magamból. Nektek mi a véleményetek? Hol látjátok a probléma gyökerét és mi a megoldás? Lehet egyáltalán tenni ellene?
válasza:Nincs kiállítási tapasztalatom, de véleményem van.
A kutya viselkedéséért a gazdája (felvezetője, felügyelője, "aki a póráz másik végén van") felel.
Szerintem nagy társaságban nagyon sok okból alap a szájkosár, akkor is, ha a kutyának mindenki játszópajtás.
Szerintem (a szöveg lopott) egy társaságba hordott kutyánál (fajtától függetlenül) alap, hogy ne legyen ok nélkül agresszív, vagy ha az, az első szóra álljon le. Van olyan, hogy egy kutya agresszív jeleket ad, amire a másik támadással reagál. Jó gazda meg tudja a kutyáját tanítani, hogy ilyenkor ki kell térni (erre nem minden kutya-gazda páros képes).
A fentiekből láthatod, hogy nem értek egyet az agresszív kutyával való társaságba járással.
Ha a szervezők korrektek, akkor kutyatámadás esetén az okozott kárt a gazdán behajtják.
A másik oldal:
Te nem tudsz mit tenni azzal, hogy más hogyan neveli a kutyáját, képes-e kontroll alatt tartani. Az egyetlen, amit tehetsz, hogy az olyan kutyákat, amik a tiédnél nagyobbak viszonylag nagy ívben kerülöd. (Itt önző szempont van: Ha egy kisebb támadja meg a tiedet, meg tudod védeni)
Egy záró gondolat:
Egy pár éve sétáltunk. Az én kutyám láb mellet. Egy másik kutya pórázát teljes erőből tartották és anyáztak, hogy az 50 kilós Fifikét ne ingereljük. Ez a park az övék, húzzunk innen... A távolság több, mint 10 lépés volt. Nem volt mit tenni húzni kellett. Fifike nem volt megnevelve, a Gazdája nem tudta (az igény sem merült fel rá) megnevelve.
Ha egy kutyakiállításon az agressziót a szervezők nem szangcionálják, akkor magadra is vigyázz.
válasza:Hát én lakótelepen élek, ahol aztán baromi sok hülye gazdi van, de egy se ér fel a kiállításokkal. Annyi idiótát, mint ami ott van, eszméletlen... A sok frusztrált, szociálizálatlan, neveletlen, erőszakos kutyát... Néha már tényleg azt gondolom, hogy ha ezek tenyésztők kutyái akkor én akarok-e még valaha tenyésztőtől kutyát venni? A legtöbbnek nem hogy neveletlen, hanem agresszív kutyája van...(és amikről én beszélek, azok pásztor kutyák, tehát még rájuk se lehet fogni, hogy ilyen a fajta...)
Mai napig nem értem, hogy néhányan hogy gondolják, hogy elvisznek egy agresszív kutyát egy kiállításra, ahol össze vannak "zárva" rengeteg más kutyával. Olyat is láttam magyar kiállításon, hogy a kiállítás parkolójában ugrasztottak össze két németjuhászt és a gazdiknak ez annyira tetszett... Rémes.
Én olyan 5-6 kiállítás után teljesen kiábrándultam ebből az egészből. Bírom amikor a tenyésztők kirakják facebookra, hogy 45124-szoros CAC, CACIB, Best in Show, közben meg olyan viselkedés problémája van a kutyának, hogy a következő az lesz, hogy a gazdájának megy neki... :D De a lényeg a küllem, ugye.
"Azonban a kutyatartáshoz és neveléshez szükséges kompetenciák teljes hiánya feltűnési viszketegséggel és felsőbbrendűségi tudattal vegyülve teljesen kiborít." - ezzel a mondatoddal összefoglaltad a kiállításokat. Sajnos.
Köszi a válaszaitokat, szinte minden szavatokkal egyetértek.
Első, sokáig én is úgy gondoltam, hogy bármilyen szinten agresszivitást mutató kutyának helye nincs kiállításon, ma azért egy picit máshogy gondolom. Olyan esetben nem akadok fenn, ha mondjuk egy irtó erős ösztönkészletű kutya, pl. csehszlovák farkas, tosa inu morog rá az enyémre, vagy tűnik aszociálisabb típusnak, feltéve ha látok rajta szájkosarat és ránézésre határozott gazdival van. A tenyésztéshez a kiállítási eredmények szükségesek, és azért nem minden fajta minden egyedét lehet úgy nevelni, hogy bármilyen és bármennyi állattal és emberrel körülvéve, bármilyen szituációban megbízhatóan és kiszámíthatóan viselkedjen.
Az az 50 kilós Fifike-sztori viszont nagyon durva, ez döbbent meg engem is, hogy még az ilyen gazdák vannak felháborodva, és nekünk kell alkalmazkodni hozzájuk ha nem akarunk tragédiát. Az, hogy abszolút elhiszik hogy ők csinálják jól és mi provokálunk, szerintem a butaság egyik legmagasabb foka.
A kiállításokon pedig sajnos nincs megfelelő ellenőrzés, és ha megtörténik a baj sem tapasztalható kellő határozott fellépés a támadó kutyák gazdái ellen annak érdekében, hogy megpróbálják visszaszorítani az ilyen eseteket. Végtelenül szomorú.
Második, te is nagyon jól összefoglaltad.
Nekem is juhászkutyám van (aki ráadásul egyszer egy border collie támadásának lett áldozata, az is egy kész vicc kategória, ha érdekel titeket, elmesélem), így tudom, hogy köztük is mi megy. Csak azért hegyeztem ki az írásomat őrző-védőkre, mert az ilyen fajtákat tartók jelentős hányadánál tapasztalható az a mentalitás, hogy még menőnek, követendő példának tekintik a kutyájuk agresszív viselkedését, valaminek, amire büszkének kell lenni. Abba már bele se menjünk, hogy ez mennyire a szóban forgó fajták félreértelmezése, és milyen rosszat tesz a fejlődésüknek. A többi kutyás, például a sok idegbeteg bc gazdija "csak" a szőnyeg alá söpri, elbagatellizálja a problémát.
válasza:Jó, hogy feljött ez a kérdés, én is gyakran találkozok ilyennel. A véleményeddel is teljesen egyetértek.
Néha ki sem lehet kerülni őket, ha két oldalról áll valami hatalmas, agresszív kutya, nekem meg éppen mögöttük van dolgom, vagy épp kutyával sietnék a ringbe. Egyébként volt olyan, hogy tacskók is nekünk akartak ugrani.
Én is sokáig úgy tartottam, hogy kiállításra csak jól nevelt, szocializált, ha nem is barátságos-játékos, de legalább nem agresszív, mindenre támadó kutyát szabad csak vinni. A gazdája igenis legyen képes kézben tartani, hiszen ő felel érte, és az általa okozott balesetekért is. Meg azért bírálat közben is megtapogatják, a fogát nézegetik a kutyáknak, sokszor több kan egymás mellett szerepel. Nem lehet idegbeteg a kutya, ha nem bír vele a gazdája én ki is zárnám.
Amit te írsz az teljesen oké, persze, nem minden fajta kezesbárány, nem is kell annak lenniük. Viszont mindenki ismeri a saját kutyáját, és jó esetben meg lehet ítélni, hogy biztonságos-e felvezetőn fogni pl egy tibeti masztiffot szájkosár nélkül.
Egy kiállításon nem mindig lehet tartani a 2 méter távolságot, akármennyire is szeretné az ember.
Egyébként szájkosaras kutyával még soha nem találkoztam ilyen rendezvényen, pedig biztosan volt olyan kutya a helyszínen, akire biztonságosabb lett volna rátenni.
Na igen, ez meg a másik, hogy néha még csak lehetőség sincs kikerülni őket. Főleg egyes csarnokban tartott kiállításokon, ahol épphogy rá nem kell lépnünk egymás lábára ha haladni akarunk valamerre.
Én már láttam sarplaninac-ot és csehszlovákot szájkosárban, megjegyzem egy rossz mozdulatuk, egy hangjuk sem volt, a csehszlovák például kan volt és halál nyugodtan ácsorgott az én kanom mellett. Ettől függetlenül a gazdái biztos tudták miért az elővigyázatosság.
válasza: válasza:Rendszeresen járok kiállításra, sohasem volt negatív tapasztalatom, pedig mindig kutyával megyek.
Egyszerűen tudomásul kell venni, ha egy tenyésztő szól, kicsit távolabb mennyetek el mellettük. Akkor őket nagy ívben el kell kerülni. A kutyák ilyenkor fel vannak spanolva, sok szag sok inger, főleg ha domináns tenyéssz kanok. Ez főleg igaz a KÁJ a Moszkvai és a Kaus ringre. Nem hiába szokták a kiáltáson mindig egy külön sarokba tenni őket. Dominánsak, sok kan van érzik a szagokat. Szájkosarat nem mindenki tesz fel, bár van rá példa, mert esetleg ideges lesz tőle, romlik a koncentráció, és ez befolyásolhatja a ringben tanúsított viselkedést.
Van Moszkvai tenyésztő ismerősöm. A Szukája nagyon jól szocializált, de amikor egy kis terrier a gazdijával (kislány kb 13-14 éves) elment mellettük a kiállításon, a kislány direkt oda akarta engedni az izgága kiskutyát, mázlija volt a Moszkvai csak rámorrantott, hogy vegyen vissza, de ha mondjuk egy domináns kan Moszkvaival fut össze aki kevésbé toleráns akkor baj lett volna belőle.
Persze lehetne másként csinálni, de egy kutyakiállításon tudomásul kell venni, hogy sok a kutya, oda kell figyelni, és nem szabad kérdezés vagy figyelmeztetés nélkül a kutyát oda engedni más kutyákhoz, és ha direkt felhívják rá a figyelmünket, akkor pedig igen is nagy ívben ki kell kerülni az adott kutyát.
A kistestű kutyusok sem különbek. Német Juhászom van jól szocializált, nem bánt kutyákat, de ha összefutunk egy Yorkival rendszeresen acsarkodás és ugatás a vége, nem az én kutyám részéről. Ilyen esetben is az enyém lenne a hibás ha baj van, pedig nem ő kezdte, de mivel nagyobb ha meg is védi magát lehet eltöri a Yorki gerincét.
A kiállításokon a tenyésztők versenyeznek, az ő szabályaik szerint kell játszani a látogatóknak. Ez van. Ha pedig égbekiáltó dolog történik vagy valami nagyon nem jó akkor a szervezőknek kell szólni.
Nyolcas, nem pontosan értek mindent amit írsz. Például, hogyan képzeled el, hogy nagy ívben kerüljünk ki egy kutyát kiállításon ha mondjuk épp a ringbe megyünk, vagy csarnokban vagyunk és más útvonal nincs? Egyáltalán nincs meg a lehetőség arra, hogy egy kiállításon minden agresszív kutyát messze elkerüljünk. Engem az nem érdekel, hogy rontja a kutya koncentrációképességét ha szájkosár van rajta, de amennyiben a társas viselkedése megkívánja, igenis legyen rajta! Igen, természetesen nem szabad csak úgy kérdés nélkül odaengedni máshoz a kutyádat, de fent én azt a szituációt vázoltam fel, mikor csak úgy el szeretnél haladni valakik mellett. Csak mert a kiállításokon történt tragédiák nagy része így esik meg. Az addig rendben van, hogy az általad felsorolt fajták ringjét igyekeznek elkülöníteni, de akkor mit keresnek egy esetlegesen agresszívan fellépő kutyával a yorkiek ringjénél? Persze lehet mondani, hogy épp arra volt dolguk, de akkor tényleg tegye már fel azt a nyomoronc szájkosarat, csak ennyi a kérés. Az ilyen balesetek után a támadó kutyák gazdái tuti hogy nyugodtan fekszenek le, és azoka hajtogatják magukban, amiket te is írtál, hogy miért jött az én kutyám felé, miért nem került ki? Undorító hozzáállás.
Mindenkitől van egy elvárt viselkedés, amihez igazodni kellene, ha belép a kiállítás területére: nem zavarok a ringen kívülről más kiállítókat és látogatókat, sportszerűen viselem a győzelmet és a vereséget egyaránt, biztosítom a kutyám szükségleteit minden téren, tekintettel vagyok a többi emberre és kutyára, felszedem a kutyasz*rt, nem engedem oda kérdés nélkül a kutyámat máséhoz, ha az én kutyám bizonyos esetekben kiszámíthatatlanul viselkedik, szájkosarat teszek rá. Ilyen egyszerű, csak ezeket kellene betartani, és sokkal nyugodtabb lenne az élet.
Abban igazad van, hogy a kisebb testűeket is meg kell nevelni, tőlük sem elfogadható az agresszivitás de írtad is: "mivel nagyobb ha meg is védi magát lehet eltöri a Yorki gerincét". A testméret ebből a szempontból a lényeg. Egy yorkie vagy bichon sokkal kisebb eséllyel okoz halálos sérülést egy másik kutyának, mint egy KÁJ vagy moszkvai. Az én kutyámnak is az volt a szerencséje hogy egy vele egy súlycsoportban lévő bc ugrott neki, és megúszta egy felszakadt szemhéjjal.
Összegezve: fajtától függetlenül minden kutyát megfelelő nevelésben és szocializációban kell részesíteni, de egy agresszív nagytestű még mindig veszélyesebb, mint egy agresszív kistestű, ezáltal fokozottab figyelmet kell szentelni neki.
A te történetedet amit megosztottál velünk, én úgy látom, hogy a yorkie gazdája lett volna a hibás hogy baleset történik, ez egyértelmű. Mindig az elsőként agresszivitást mutató kutya gazdája a felelős, főleg ha nem tudja/akarja kontrollálni a kutyája viselkedését. Tehát a te esetedben a yorkie gazdi, az általam leírt rémtörténetben pedig (ha úgy zajlott minden ahogy én azt elképzelem) a moszkvai gazdája a hibás.
A másik amit nem tudok hova tenni, hogy azt írod, a tenyésztők versenye. Most csak azért, mert én nem tenyésztő vagyok, hanem egy egyszerű, mezei kiállító, nekem kevesebb jogom van és fogadjam el azt is, hogyha a kedves tenyésztők miatt a kutyám és én sem vagyunk biztonságban?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!